Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

98. fejezet: Az oxigén, amit belélegzek

- Mi az? -kérdezte kuncogva Brooklyn, mikor a mellette fekvő már hosszú percek óta bámulta az aktuális film helyett.- Megőrjítesz -túrt hajába kissé, talán némileg feszülten de mégis mosolyogva.- Ezt már mondtad -rántott vállat a lány, s koncentrált ismét a filmre.- Hogy lehetsz ennyire gyönyörű, de mégis elérhetetlen? -tette fel a kérdést leginkább magának a hosszú hajú fiú. Brooklyn kissé megemelkedett, s közelebb csúszott a mellette fekvőhöz. - Egyáltalán nem vagyok az -cirógatta ujjait. - Gyönyörű? -kérdezett vissza ki sem zökkenve a lányból.- Elérhetetlen -válaszolt és figyelt a fiúra.

Harris tekintete nem tudott nem a lány vértől duzzadó ajkaira terelődni. Tudta, hogy miben egyeztek meg, mégsem tudta visszafogni magát, s ajkait a lányéhoz közelítette, ám sikertelenül.- Megbeszéltük -tolta el a srácot, s húzódott el.- Oké, viselkedek de ne menj el! -húzta vissza, annak derekánál.- Tudod, hogy így csak még jobban beléd szeretek, ugye? -hagyta kezét Brooklyn derekán.- Nem ez a célom. - kúszott még közelebb. - De nem akarlak kísértésbe ejteni, szóval mesélhetnél arról, hogy hová mentél, mikor szakítottunk és mi volt az oka. -kezdett újra kérdezősködni, mi a srácból csak egy sóhajt váltott ki. - Brooklyn, nem mondhatom el. Anyámat már elvesztettem és nem foglak téged is. -említette anyját kapcsolatuk alatt talán először.- Sosem érdekelt ki lehet? -kérdezte érdeklődve a lány.- Hogyne érdekelt volna, basszameg. De apám hajthatatlan volt. Nincs egy kép sem róla. Fogalmam sincs hogy néz ki és azt sem tudom, hogy hívják, mert sosem mondta meg. Annyit tudok, amit már mondtam. Lelépett egy fasszal, ezer éve. Sem indokok, sem információk. Madison sem tud többet. Néha még abban sem vagyok biztos, hogy tényleg így történt. -fordult komorabbra a fiú hangulata. - Ezt hogy érted? -kérdezett rá továbbra is megértően figyelve.- Ismered apámat, abszolút nem egy mintaapa. Sokszor megfordult a fejemben, hogy mi van ha az ő keze van mindenben. Mi van ha anya nem is lépett le, vagy nem is akart elhagyni minket teljesen. Hazudott már annyi mindenről, honnan tudjam, hogy erről nem? Ha tényleg csak lelépett, miért lehetetlenítené el, hogy megtaláljuk? -nézett a vele szemben fekvőre Harris. - Képes lenne rá? - kérdezte kissé kételkedve de megértően Brooklyn.- Mire nem? Képes volt lehordani anyádat, lenyúlni mindenemet, ellehetetleníteni a nővéremet, börtönben hagyni a szerelmemet. Brooklyn, az az ember mindenre képes. Az apám maga az ördög. -

- Ugye tudod, hogy annak ellenére, amiken keresztül mentünk, vagy éppen azért, de itt vagyok, oké? Akárhogy alakul, szeretlek. -simított Chase arcára a fekete hajú lány, szomorú tekintettel. - De nem vagy már szerelmes. -fejezte be a mondatot.- Nem akartam ilyet mondani. Chase, ezt ezerszer megbeszéltük. Nem lesz már semmi de mindig szeretni foglak. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Csinálhatsz akármekkora hülyeséget. -mosolyodott el kissé bekönnyezve a lány.- Jajj, gyere már ide! -húzta közelebb mosolyogva szerelme törékeny testét. - Ez határozottan nem tesz jót nekünk -kuncogott fel Brooklyn, mialatt elhúzódott a fiútól. - Ebben egyetértünk. - csatlakozott ő is, s hasonlóképp került távolabb. - Csak azzal ne gyere, hogy maradjunk barátok -nevetett fel kínjában.- Pedig pontosan ezt terveztem -húzta el száját vigyorogva.- Nagyon remélem, hogy nem -ült fel rendesen, s túrt bele hosszú hajába, kissé mosolyogva.- Úgy ismersz? -kuncogott fel ismét, s csatlakozott a fiúhoz.- Legközelebb nem alszol itt -húzta meg erősebbre copfját.- Ez határozottan egy jó ötlet -