Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

6. fejezet: Nőként

Heather is hazaért, csakhogy érte szülei limuzinja érkezett, a magánsofőrrel. A pasas sosem volt valami szimpatikus neki, az a fekete öltöny és a nevetséges sofőrsapka tehette, de a lány abszolút nem kívánta a jelenlétét. Alig várta minden nap, hogy hazaérhessen, hiszen kifejezetten kellemetlen volt számára az út. 

Természetesen mindig épségben megérkezett és sosem tartott ennek az ellenkezőjétől, de valahogy az az út mindig is az iskolából való hazatérést jelentette. Ami más ember számára talán megkönnyebbülés jelentett, de Heather számára még csak akkor kezdődött a nap nagy része.  

Belépve a hatalmas, fehér falú épületbe, mindig magányosnak érezte magát. Utált ott élni, persze szerette a pompát és a pénzt, de az az óriási ház, amire csak hárman voltak, taszította. 

- Itthon vagyok. -lépett anyja elé, aki felnézve az íróasztalától, szemügyre vette aznap még nem látott lányát. - Jólvan. -válaszolta végül és bújt ismét a papírokba. Evelyn Baker, nagynevű, szakmájában elismert ügyvéd volt, aki 24 évesen igába hajtotta a fejét. Heather apjával, Logan Bakerrel, aki sikeres orvos és nem mellesleg a város polgármesterének legjobb barátja. Ebből a frigyből született ő, Heather Baker. 

Az ízlésnek sosem volt híján és alakja, akár egy Barbie babáé. Sokan gondolhatták volna, hogy Tristan barátja, vagy akár kapcsolatban vannak, hiszen a polgármester fia volt, ebből adódóan kiskoruk óta ismerték egymást, de ez közel sem volt így. Heather gyűlölte Tristant. Sok oka volt, de legfőképp az egója, az, hogy mindenkivel összebalhézott, ami Heather szemében gyerekessé tette a fiút. Már nem azért, hiszen nem volt olyan fiú, aki ne balhézott volna soha senkivel. Persze Heather szintjéből, mert volt olyan, csak éppen azokra, a lány rá sem nézett. Chase is balhézott, rengeteget, mégis sokkal szimpatikusabb volt a lánynak. Mondjuk sosem tudta volna magukat elképzelni együtt, több okból sem. Például, imádta a Brooklyn-Chase párost. Úgy gondolta eszméletlenül passzolnak és mivel hitt abban, hogy az embernek megvan a párja, elképzelni sem tudta, hogy ők valaha is szétmenjenek. Na meg persze, Brooklynt is tisztelte annyira, mint nőt, hogy sosem tett volna semmit ellene. Sok mindenben különböztek, mégis jóban voltak. Na persze nem "öribari" szinten, de a beszélőviszonyt tartották. 

Másrészről Chase sosem volt a lány esete. Neki ő túlságosan vad volt, olyan aki mellett nem lehet királynő. Csak vele együtt lehetett volna, ami taszította. Na meg, arról nem is beszélve, hogy Chase a vad lányokat imádta, élt-halt értük. Azokért, akik nem fintorodnak el egy kis piától, akik nem félnek felülni a motorra, mert összekócolja a hajukat a szél. Akik bulikba járnak vele, akik bármire rávehetők, mert lazák és merészek. Szerette ha egy lány hasonlít hozzá, de eszméletlenül vonzotta a magabiztosság, a temperamentum, hogy küzdenie kelljen a domináns szerepért, és talán most lehetne mondani, hogy Heather egy utolsó szemét, amiért megalázta Havent, amiben nem is tévednénk akkorát. Viszont ha onnan nézzük, talán jót is tett vele, ha még nem is tudatosan de megkímélte a szomorú valóságtól. Attól, hogy mindazt amit közölt vele, a bálványa szájából hallja. Nem ismerte olyan jól Chase Harrist, de annyit biztosan tudott, egy Haven féle lánnyal sosem állna le még cigit kérni sem. 

Szőke haját hátra dobva feküdt el a szobája közepén elterülő fehér franciaágyon és vette pink műkörmei közé telefonját. Szerette az életét, habár nem volt tökéletes, de elégedett volt vele. Tudta, hogy hiányzik valami, de azt is, hogy ezek nem a fiúk. Mármint félreértés ne essék, hetero volt, de szingliként is épp olyan jól megvolt, mint egy fiúval.