Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

12. fejezet: Tanár úr

A 11/C osztályfőnöke, késve érkezett a matek órára, a minden második óraközti szünetben megejtett cigiszünetének köszönhetően. Éppen betért a mellékajtón, mikor szemei előtt elsuhant az elég hosszú sor, elején a talpig fekete nővel. Elég sebes tempót diktáltak, ami azért is volt feltűnő, mivel az utolsó emberek, rendszeresen közel álltak a padló megcsókolásához. Végül, megrázva fejét, bement a termébe és megkezdte azt a matek órát. Utált itt tanítani, mivel egy osztályba zsúfolták a két legbefolyásosabb gyereket az iskolában. A polgármester fiát és annak legjobb barátjának lányát. A lánnyal nem volt sok gond. A tanárokkal nem volt tiszteletlen, csak egy két verekedés és verbális bántalmazás volt a nevéhez köthető, amit a szülei elsimítottak a belső körökben. A sráccal volt több gond, mivel az rendszeresen zavarta az alapvetően nyugodt órákat és nem kevés balhéban benne volt a keze.

Igaz, az osztályfőnök, név szerint Mr. Brown, még így is aránylag jól járt. Példának okán, nem lett volna szívesen a 12/D osztályfőnöke, mivel tele volt olyan arcokkal, akik nem álltak meg az iskolai szabályzatnál, rendőrségi ügyekig fajultak a dolgok és minden évben a bukás szélén álltak. Bűzlöttek a cigarettától, a fűtől és minden egyéb dologtól, amit a Jóisten se tudta, honnan szereztek. A folyamatos kipufogó szag, ami a motorok miatt ragadt rájuk és a töménytelen parfüm, ami valamennyire elnyomta a rosszabb szagokat. Alapvetően nem voltak büdösek, de nem is a pedánsságukról voltak híresek. Naponta más nőket csalogattak ágyaikba, és rengeteg verekedés, testi sértés és lopás, rongálás volt a számlájukra írva. Ennek a tökéletes példája volt Chase Harris. A lázadó srác, az egész kis csapata és a barátnője, Brooklyn Young. A fiú apja neves ügyvéd, így a nem engedhetné meg magának fia viselkedését, ennek okán, nem egyszer hozta ki a sittről vagy fizetett óvadékot, míg fia előzetesben volt. 

Áldotta az eget, hogy az utolsó évben keserítik az iskolát, mivel kicsapni nem lehetett őket, pedig rengeteg tanár meg akarta tenni, kivéve egyet, Mr. Smithet, az osztályfőnöküket. Fiatal volt és valamiféle potenciát, reményt látott a srácaiban, amit senki más nem. Másrészről, pedig nem rúghatták ki őket, hiszen az is diák veszteség és az iskola nem állt olyan jól, hogy ezt megengedhesse magának. 

Gondolatmenetéből, az ajtó hangos nyitódása szakította ki. Odanézett és meglátta az előbbi nőt, mögötte az ördög fiával és lányával, meg még négy másik diákkal. Szólt volna, de mire kinyitotta száját, a nő megelőzte. 

- Maga olyan kis fáradtnak tűnik. -jegyezte meg a nő csak úgy a semmiből, mire az idős férfi megdörzsölte orrnyergét. - Ki maga? -kérdezte, de a nő őt is leintette.- Hazel Hall, maga az első aki megkérdezi. Na meg persze, akinek válaszolni akarok. De a lényeges az az, hogy ki az a két diák, aki a legjobban szereti a fényt és a csillogást? Egy fiút és egy lányt kérek! -jelentette ki a nő és várt, ami eléggé meglepte a mögötte sorakozó csoportot, hiszen eddig egyik teremben sem várt.

- Én! -nyújtotta fel kezét egy szőke lány. A nő ránézett és intett, hogy álljon fel. A lány megtette és körbe is fordult.- Mi a neve kisasszony? -kérdezte a nő, s szemeiben úgy tűnt, mintha elégedett lenne.- Heather. Heather Baker. -válaszolt és a nő intett neki, hogy menjen oda és álljon be a sor végére, mire a lány ezt is megtette. 

- És a fiú? -kezdett el sétálni a nő, mire egy srác felállt és beordított egy nevet.- Tristan nagyon szeretné! -kiabálta röhögve, miközben a mellette álló próbálta visszaültetni a székre, kevés sikerrel. - Álljon fel! -adta utasításba a nő, mire a srác duzzogva felállt. Hosszú, göndör, szőke haja volt és barna szemei. Viszonylag kisportolt testével egyenesen meredt a nőre, mire annak egy vigyor ült ki arcára.

- Tökéletes -