Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

25. fejezet: Az életem is egy színdarab

Lassan ballagva a nagy, fehér épület felé, egymásra néztek. Minél tovább jutottak, annál több ismerős arcot láttak, de ezek ekkor még semmit sem jelentettek. Csak üres arcok voltak, akik egy helyre kerültek. Különböztek, nem is kicsit és talán éppen ettől volt olyan szép ez az egész. 

Szinte egyszerre értek oda a színház kapujához és megcélozták a legutóbb már megismert előadótermet. Kinyitották a hatalmas arany kapukat és a színpad elé sétáltak. Senki sem köszönt egymásnak, csak egy kis mosollyal, néhányan világfájdalmas arccal léptek be és foglaltak helyet szinte ugyanúgy, mint legutóbb. 

- Nocsak, nem gondoltam volna, hogy a kezdeti aggályok ellenében mégis mind visszatérnek! Mégis mi győzte meg önöket? -kérdezte a fekete ruhás hölgy, kezében az összes aláírt szerződéssel. 

- Az apám. -mondta szemforgatva Henry. - Ezzel a sok barommal kell együtt dolgoznom. -tette keresztbe kezeit. - Ugye bőgni nem fogsz? -kérdezte gúnyos arccal Harris. - Nyeld le okoska, vagy inkább anyuci lábai közé mennél vissza? -folytatta a cukkolást Harris, mellette pedig Brooklyn kuncogott. - Menj inkább te, már ha tudsz! -szúrta oda visszavágva a Torres fiú. - Vigyázz a szádra! Anyám egy utolsó ribanc volt, aki otthagyta apámat egy nagyfarkú seggfejért. -rántott vállat Harris. - Látod? -röhögött fel Torres. - Még anyádnak se kellettél! -szúrt oda ismét, de Harris csak nevetve reagált rá. - Igazán aranyosak a kisfiús próbálkozásaid de anyám kurva volt, ezt eddig is tudtam és nélküle is itt vagyok, míg te már réges-régen a sarokban sírnál anyuci nélkül. -görbítette lefelé ajkait a fiú.

- Befejeztétek? -szólt rájuk Haven.- Oh, nicsak, a kislány. Hogy is volt a vékony kis szádon, szívem? Kibe is vagy szerelmes? -kérdezte gúnyosan mosolyogva a fiú, mire a lány egy hatalmasat nyelt. - Itt mondjad, mindenki előtt! -fordult felé picit Harris. - Senkibe. . -nézett el. - Ahha, hogyne. Valaki vigye el a kis csajt egy körre, szegény nem bír magával, olyan terepre akar menni, ahol nem élné túl. -fordult vissza egyenesbe ismét. 

- Jaj, hagyd már azt a lányt! -intett Brooklyn.- Csak azért, mert fiatal nem kell megalázni! Ennyi idősen én se bírtam magammal, ha bírtam volna, most nem itt lennék. Tök természetes, hogy ilyenkor a rossz fiúk jönnek be az embernek. Ők megmerik tenni, amit mi nem és ez kibaszott vonzó tud lenni. Az már egy másik kérdés, hogyha az a bizonyos rossz fiú megszerez, akkor mi lesz. Úgyhogy le lehet szállni a kis csajról! -zárta le a lány. 

- Megköszönni! -köpte oda Heather, de a lány nem szólalt meg. - Mégis mire vársz? -forgatta meg szemeit a szőke lány.- Ő. . .Ő az oka mindennek, mégis mit köszönnék meg?! Hogy ellopta Chaset és felvág?! -nézett előre a lány, s már nem rejtegette tekintetét.

Harrisből csak egy röffenés szakadt ki és nevetéssel folytatta. - Te komolyan azt hiszed, hogy ha nem lenne kellenél?! Kicsikém, ez a mondat több sebből vérzik, mint amennyi okom van rá, hogy ne nyúljak hozzád. -már éppen kezdte volna sorolni, de Brooke egy csókkal leállította. - Csak egy gyerek, hagyd! -szorított rá picit kezére. - De hát hallottad miket mondott! Mégis hogy hagyjam ezt?! Hogy téged állítson be a téveszméi főgonoszának, ezt nem várhatod tőlem! Ráadásul jobb ha most rájön a valóságra. - értetlenkedett a fiú.- Még csak gyerek, ha felnő, rá fog jönni de ne alázd meg. -Harris keze ökölbe szorult de végül nem tett semmit sem. 

- Na, ha te nem, majd én! -állt fel Heather és sétált a lány elé. - Na, figyelj szivi, ha most nem szól közbe, a drága szerelmed elküld a jó édesanyádba. És mégis mi a fasz az, hogy "ellopta"? Hogy lophatott el olyat, ami sose volt a tiéd? Max a téveszmés kis álmaidban, amiket esténként szülsz, hogy ne egyen fel a megalázottság és a szürkeség. Az a srác- mutatott Harrisre -mindig is az övé volt. A király és a királynő, ez így működik és legnagyobb sajnálatodra ebben az elméletben nincs helye olcsó kis cselédeknek. És, amit most mondok azt jól vésd az eszedbe bogárka: Sosem leszel több egy árnyéknál, ami a fény felé sétáló alakot követi, de mindig is a háta mögött lesz. Tudomást sem véve róla, elfelejtve, szürkén. Hiszen totálisan átlátszó vagy és üres. -guggolt a már könnyes szemű lány elé és a fülébe suttogott. - Mellesleg, ne akard, hogy a történeted gonosz királynője bánjon el veled, mert abból te nem jössz ki jól. -állt fel és visszasétált a helyére. 

A csend helyét hirtelen átvette a fekete bőrkesztyű csattanásának hangja. Taps. - Pontosan ez az, amire szükség van. -szólalt meg a fekete ruhás nő. - Ezt hívják színészetnek. Ha ilyen tüzet tudnak vinni a színpadra, felőlem már holnap is kiállhatnak. Maga menjen és mosakodjon meg! Brooklyn, Chase, színpadra. Heather és Tristan készül! -