Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

42. fejezet: Kék, piros szirénák

- Viszont, most, hogy már képben vagy, tartozol nekem. -vázolta a srác.- Már miért tartoznék? -húzta össze szemöldökét Henry.- Mert ártottál nekem, apám idegbe van Brooklynra, de főleg rám amiatt a videó miatt. Tehát ahhoz, hogy ezt egyenlítsd, segítened kell. -támaszkodott térdére Harris.- Én ezt nem pont így látom. A videó csakis a ti hibátokból készült el, így ha nem vagytok akkor ott, én nem tudtam volna mit átadni. - kontrázott rá. -Oké, mit akarsz cserébe? -adta fel végül a hosszú hajú. - Semmi olyat, ami neked van, szóval jelenleg az lenne a legjobb ha távoznál. - zárta le. - Nem, csak meg tudunk valahogy egyezni. Nem akarsz kilépni egy kicsit a megszokott életedből? -kérdezte hitetlenül. - Nem, és most menj innen! -tessékelte ki közelebb lépve hozzá, mellkasánál megnyomva a srácot de igencsak hamar meglepődött. Harris nem volt egy izomagyú srác, de nádszálnak sem mondható. Erős mellkassal rendelkezett, tekintélyt parancsoló pillantással, s erős parfüm illattal, mely a cigi jellegzetes szagával vegyült el bőrén. Akkor Henry is látta, miért is szeretett bele Haven olyan könnyen, így csak hátrált egy lépést.

- Uhm, várj. Lehet mégis lenne valami. - vetette fel Torres.- Hallgatlak. -fordult vissza az ajtóból Harris. - Hát. . uhm, mint neked is feltűnt, nem vagyok egy csajozós típus, de van valaki, aki tetszik. Csak hát. . .ő másba van beleesve. -vakarta meg tarkóját és talpig vörösödött. - Oké, ki vele! -húzta oda az íróasztalhoz tartozó széket Harris és fordítva foglalt rajta helyet. - Haven az. -mondta ki egy levegővel. - Oszt az ki a tököm? -kérdezett vissza.- Jellemző -forgatta meg szemeit a Torres fiú.- A lány, akivel együtt járunk drámára, aki totál oda van érted. -írta körül gyorsan.- Ja, hogy az. Az az idegesítő, tapadós izéke tetszik? - akadt ki Harris, mikor felfogta, mit is mondott valójában.- Fhu, hát neked rosszabb az ízlésed, mint gondoltam de ha ez kell ahhoz, hogy megcsináld, amit kérek, akkor jó. Összehozok nektek egy randit. De akkor legyen meg az összes kamera! -

Azonnal lepattantak a lefékezett motorokról, s egyesével vették kezeikbe a festékszórókat. Felrázták, amelyik épp a kezükbe akadt, s az ereszen kezdtek felmászni, egyre közelebb érve az iskola falaihoz. Rutinosan vitték fel a festéket a régi téglafalakra, de volt olyan is, aki csak lent tevékenykedett. 

- Srácok ha végeztetek, indulhatunk -szólt fel Clark a fentebb tevékenykedőknek. - Ti menjetek, mi még maradunk -mondta Harris, miközben Brooklynnal közeledtek az iskola teteje felé.- Jól van, de óvatosan -intette őket óvva Clark, majd a többiekkel együtt leléptek. 

- Hogy vetted rá erre Torres-t? - kérdezte kuncogva Brooklyn. - Mindenkinek vannak vágyai, én  csak megígértem, hogy esélyt kap rá. Ennyire egyszerű. -rántott vállat, majd elfeküdt a tetőn.- Értem baby -feküdt le Chase mellé a lány.- Szeretsz? -fordult a srác felé, mire a fiú felkuncogott. - Mindennél és mindenkinél jobban.- mondta mosolyogva, majd egy rövid puszit nyomott a lány hajába. - Megnyugtató ezt hallani -szinte ideje sem volt kimondani, s világítani látszottak a rendőrség ismerős szirénái.- Baszki -kezdte volna szedni a cuccát Brooklyn, de Chase visszahúzta.- Túl közel vannak, csak feküdj le és maradj csendben, hátha nem vesznek észre. A motor hátul áll és ott, ahol bárki otthagyhatta, úgyse csak a mieink vannak ott. -suttogta és teljesen laposan lefeküdtek a betonra. 

A rendőrség körül nézett, s már elfordultak volna, azonban akkor, felvillant Brooklyn telefonja, s bár azonnal kinyomta, a rendőröknek szemet szúrt. - Le vannak tartóztatva! -hangzott fel a sötétből.