Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

9. fejezet: Ingerküszöb

Csak a fekete Prada magassarkúak kopogása hallatszott az üres folyosón és a négy csoszogó talp, amik követték a nőt. Akárcsak a kiskacsák az anyjuk hátsóját. A nő, a 12/A terme elé ért és egyetlen határozott mozdulattal nyomta le a fémkilincset. A teremben csend uralkodott el. A nő belépett és a tanári asztal felé vette az irányt. Még az örökösen karót nyelt Ms. Garcia is csak hüledezve nézte az illetéktelen betolakodót. A nő megállt az asztal előtt, szinte mérnöki pontossággal, annak a közepén. Levette fekete kesztyűjét és elemelte az asztalról a papírokat. Úgy tűnt, hogy átnézi őket, de csak idegesen az asztalra csapta.

- Maguk se tudják mi az a profizmus! -nézett szemrehányón az osztályfőnökre, aki köpni-nyelni nem tudott a meglepettségtől. A nő csak szemforgatva nézett vissza az unott osztályra és cöccögve hozzátette - Amatőrök. - a padok közt kezdett sétálni, de nem csak úgy ímmel-ámmal. Úgy tűnt, pontosan tudja hová megy és ennek hangot is adtak cipőjének hangos koppanásai.

Végül megállt az ajtó melletti padsor utolsó padjánál és az ott ülő diákra nézett, kinek lábai az asztalon voltak keresztezve, szájából óriási rózsaszín rágóbuborék növekedett és kivételesen nem volt a kezében telefonja. - Maga! -bökött felé a nő, mire a lány lustán ránézett, de szemében  mégis megcsillant egy árnyalatnyi csintalanság.- Én? -kérdezett vissza és egyenesedett ki a széken. - Jöjjön velem! -utasította, ám ahelyett, hogy megvárta volna, elindult kifelé a teremből. Alapjáraton a lány nem ment volna utána, de most. . .most tetszett neki valami a nőben, ami az átlag tanárokból hiányzott. Kíváncsi volt rá, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, ráadásul sosem látott még felnőtt embert, ilyen jelenetet rendezni, így hát követte. 

- Egyébként, hogy hívják? -kérdezte hátra sem nézve a feketébe öltözött nő. - Brooklyn Young. -válaszolta de az ő hangja nem akadt meg, nem félt a nőtől, sokkal inkább nézett fel rá. - És ők mit keresnek itt? -nézett a testvérpárra, akik közelebb szökkentek a lányhoz.- Majd megtudják! -válaszolta de léptei nem lassultak. Hangosan kopogó sarkakkal ment a többi végzős terem felé, bár most már nem csak az ő cipői kopogtak. 

A 12/D termének ajtaját nyitotta meg és lépett be hasonlóan. Ismét a tanári asztal felé igyekezett, ám most nem ért el odáig, ugyanis félúton megállt. Fejét balra fordította és egyetlen emberen akadtak meg szemei. - Maga! -mutatott egy hátsó padban dumáló srácra.- Mi van velem? -kérdezett vissza, de szemeit végigvezette a nőt követő kiskacsákon, s nem is kellett végignéznie a már most is díszes csoporton, egy óriási vigyor ült ki arcára.- Mit vigyorog, vonszolja ide a seggét! -utasította és mutogatott kesztyűs kezeivel. A srác nevetve ment oda a nőhöz.- Azér' azt megtudhatnám, minek- nem tudta végigmondani, mivel a nő, a szájába gyűrte egyik kesztyűjét.- Sok a kérdés! Egyelőre csak kövessen és mondja meg a nevét! -indult ki ismét a teremből. - Harris, Chase Harris. - válaszolta, miután kiszedte szájából a fekete selyemanyagot. 

Hihetetlenül de mégis vigyorogva nézett Brooke-ra.-  Ne is mondj semmit! -nevette el magát a lány is.