Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

89. fejezet: A szenvedés szereti a társaságot

- Elmondtad neki? -kérdezte Victoria, barátnőjére nézve.- El. Hát. . .kiakadt. Azt mondta csináljak, amit akarok de nem neveli velem. -mondta el az előre tudható dolgokat.- Paraszt. De eszedbe ne jusson elvetetni. Ha elveteted ők kibékülnek. Ezt akarod? -kérdezte barátnője.- Nyilván nem de nem akarok gyereket nevelni, főleg nem elmondani anyámnak. -

- Ha nem mondod el, majd én megteszem. Annak a rohadéknak a börtönben a helye. Vagy nevelje fel veled szépen -folytatta Victoria.- Állj már le, jézusom! Senki nem megy börtönbe és végképp nem szülök. Felajánlotta, hogy fizeti az abortuszt. Nem szülök. -próbálta lezárni.- Inkább jöjjenek össze és oldódjon meg minden? Inkább győzzön megint az a kis ribanc? Neked tényleg ennyire nem számít, hogy megvert? Hogy megveretett téged is? -emelte meg hangját.

- Nyilván de, de ennyire nem. Igen, inkább győzzön és legyenek boldogok, minthogy tizenöt évesen anya legyek! Te tényleg ennyire nem érted? -kezdett kiakadni Haven is. - Boccs, hogy bosszút akarok állni, azért amit velünk tett, meg még ki tudja kivel. Nem győzhet. Nem lehetnek boldogok! -kezdett kiabálni- De, Victoria. Lehetnek. Inkább legyenek azok, mint, hogy szüljek egy gyereket. Ennyit ez kurvára nem ér! -ellenkezett tovább.- Neked tényleg semmit sem jelentett?! -tette szét kezeit a vörös.- Könnyen beszélsz, nem neked kell szülnöd! Nem neked kell gyereket nevelned! Nem neked kell szétbasznod életeket és végképp nem neked kell az anyád elé állnod! Könnyű a háttérből okosnak lenni, de kíváncsi lennék ugyanígy állnál-e hozzá ha neked kellene mindezt megtenned! És akkor örülj, hogy azt nem hozom szóba, hogy milyen könnyen feláldoznál! -kiabált már ő is.

- Tudod mit, csinálj, amit akarsz de nézz új barátok után, mert tőlem búcsút vehetsz ezek után! Azt hittem egy a célunk, akármi legyen, de ezek szerint tévedtem! -állt fel, s hagyta el a házat, becsapva maga mögött az ajtót. 

- Mondd! -vette fel Harris ezzel a kis szócskával, miszerint nem nagyon ér rá a lányra.- Tudunk találkozni? -kérdezte reménykedve, s kissé megtört hangon.- Hh, persze. Most? -kérdezte felsóhajtva a srác.- Ahha, jó lenne. -válaszolt rögtön. - Oké, gyere a Garden Berrybe. Fél óra és ott vagyok. -azzal letette. Haven anyja nem volt otthon. Eléggé későre járt már, de a kávézó 0-24-es nyitva tartással rendelkezett, édesanyja pedig éjszakás volt. Sokadik munkahelye volt, így próbált jól teljesíteni. Ráadásul egyedül keresett, csak úgy, mint Brooklyn anyja. Azzal a különbséggel, hogy őt megcsalta a férje, így Haven tíz éves kora körül elváltak. De még ha nem lenne elég a puszta tény, hogy megcsalta, nem is akárkivel tette. A nála körülbelül tíz évvel fiatalabb Harper Younggal, akivel Haven szülőién találkozott. A nő már akkor is egyedülálló volt, így neki nem volt vesztenivalója, a férfivel ellentétben. 

- Hali! -ült le a már asztalnál ülő lányhoz a bőrkabátos srác, még mindig meztelen felsőtesttel. Haven végig futtatta szemét a fiú mellkasán, tetoválásain, de az csak egy kis köhintéssel kirántotta az ámulatból.- Miért hívtál? -kérdezte a tárgyra térve.- Szeretném azt az abortuszt. De gyorsan kell cselekednünk, mert Victoria mindenáron tökre akar tenni titeket és bármikor elmondhatja anyámnak. Onnantól pedig egyenes út a bíróság vagy a közös élet, amit ugyebár egyikünk sem akar. -magyarázta a lány.- Ti nem puszipajtások vagytok a vörössel? - kérdezte kissé összezavarodva.- Már nem. Kiderült, hogy neki fontosabb, hogy tönkre tegye a barátnődet, mint az én életem. -villantott egy keserű mosolyt.- Azzal elkésett. Brooklyn már régóta nem a barátnőm és jelenleg semmi esély nincs arra, hogy ez a közeljövőben változzon. Független attól, hogy lesz-e gyerekem vagy nem. Szóval ha erre ment ki az egész, akkor csak gratulálni tudok. -horkant fel cinikusan. -

- Mindegy, kiderült, hogy egy önző, bosszúálló ribanc. Rosszabb, mint Brooklyn, úgyhogy hagyjuk. -tette hozzá Haven.- Tudsz orvost? Vagy tudod már hogy akarod elintézni? -kérdezte a srácra nézve.- Igen. Két nap múlva fogad. Neked annyi a dolgod, hogy elhozd anyád aláírását. Azt én aláhamisítom a belegyező nyilatkozatra. Keresek egy anyád korú nőt, aki elkísér. A műtét után pár napig lábadozol majd valahol, de ezt neked kell elintézned. -vezette le a tervet Harris.- Hozzád nem mehetnék? Jelenleg nem tudom, ki az, akihez fordulhatnék. -kérte kissé könnyes szemekkel.- Haven, nézd. Én tényleg segíteni szeretnék, de ez túl nagy kérés. Ha ezt Brooklyn megtudja, mindennek vége. Így is, de talán még helyrehozom az abortusz után. -válaszolt.

- Ő tudja? Már ha nem nagy tolakodás -nézett fel a srácra, mire az csak bólintott.- Mondtam, hogy elmondom neki. Tud mindent- túrt hajába -Mit reagált? -kérdezett rá erre is.- Röviden elküldött a faszba, teljesen jogosan. -válaszolt röviden és készült felállni.- Két nap múlva, pénteken, közvetlen a próba után. Én viszlek el, a műtét végére intézz szállást és fuvart, mert én már nem leszek ott. -azzal felállt és magára hagyta a lányt.