Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

61. fejezet: Vörös köd

- Akkor ez ennyi? Azok után is, hogy szakítottak? -nézett lustán testvérére a vörös fiú. - Úgy tűnik. Harris kitartóbb, mint hittem. Biztos voltam benne, hogy simán félrekefélne. -duzzogott picit a kanapén üldögélve Victoria. - Miért fontos ez neked ennyire? -kérdezte a vörös fürtös fiú. - Már mondtam. Haven a barátnőm és örülök, hogy az a köcsög megkapta a magáét azért, amit veled tett, de attól még neki szar. Ez ilyen fele-fele helyzet. Ötven százalékosan vagyok elégedett. -húzta ki magát picit.- Jajj Vicky, ne akard már benyalatni velem, hogy annyira nagy barátnőd ez a csaj! Alig ismered, tudom, hogy nehezen bízol emberekben és általában látszatbarát vagy. -nézett fel grimaszolva Will. - Azért ez csúnya volt de végülis így van. De ne akarj már egy manipulatív seggfejnek beállítani! -kérte ki magának- Nem akarlak, de te is tudod, hogy ez nevetséges. Mi zavar ennyire? Miért őrjít meg a tudat, hogy Chase Harris szereti a nőjét? Vagy ex-nőjét. -

- Miből gondolod, hogy megőrjít? -tette szét kezeit kérdőn a lány.- Ugyan már Vic, látom a szemedben az őrületet, mikor erről beszélsz, mint valami ragályos vírus -grimaszolt és mutogatott kezeivel össze-vissza, mire a lány enyhén felkacagott. - Na jó, megadom magam. Túl jól ismersz. Idegesítően jól. -jegyezte meg a fiú diadalittas mosolyát látva. -Herótom van attól, hogy úgy járkál a folyosón, mintha övé lenne a világ. Utálom, hogy mindent megtehet következmények nélkül, főleg miután megtépett. Utálom, hogy tökéletes élete van, miközben minden olyan dolgot a magáévá tesz, ami ennek az ellenkezőjét kéne eredményezze. És külön herótom van attól, ahogy az a fekete ruhás ribanc kezeli. Úgy beszél vele, mintha különb lenne bármelyikünknél. Eddig elviseltem abban a kevés percben, ameddig a szemem elé került, de most egy helyre kell járnunk. Az a csaj kést hord magánál, csoda, hogy nem csapták még ki. Mikor pedig végre börtönbe kerül, megjegyzem jogosan, mi történik?! Na mi?! Persze, hogy kihozza az a hős szerelmes faszija. Aztán eljátsszák a halálosan tragikus szerelmi történetet, hogy mindenki sajnálja és megint megtehessen bármit. -darálta le, s minden szavával egyre és egyre több ér duzzadt ki homlokán. 

- Huh csajszi, neked aztán nagyon a bögyödben van -sóhajtott fel és próbált nem nevetni testvére. - De miért zavar ennyire? Neked is megvan mindened, ami neki. Ráadásul abból, amit elmondtál, te szimplán féltékeny vagy rá -mondta ki a reális igazságot Will. -Na látod, ilyen vagy. Elmondom az igazságot, te meg ilyen hülyeségekkel jössz -állt fel duzzogva a vörös és szó nélkül ment fel szobájába, miközben a hátra hagyott keserédes nevetését hallgatta.

- Mit mondtál már neki? -ült le mellé apja. - Az igazat és jelenleg nem tetszik neki. Felvilágosítottam, hogy féltékeny -magyarázta nevetve.- A te húgod?! Kire? - csodálkozott Ethan. - A csajra, aki megverte. Jó, nyilván érthető lenne ha emiatt harapna rá, de áhh. Hagyjuk is -állt fel kuncogva és hagyta apját egyedül a kanapén.