Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

37. fejezet: Lila hal

- Mit csinálsz ilyen korán? -nyújtózkodott ki Harris, miközben barátnője hátsóját bámulva ébredezett.- Nem emlékszel? Apád azt mondta meg kell kérdeznünk anyut, hogy maradhatunk-e együtt és ő is jönni akar. Na, most az a szerencsénk, hogy anya imád téged, szóval ez egyszerű menet lesz, ráadásul már beszéltem vele róla, hogy jó lenne ha segítene -magyarázta Brooke, miközben Harris ingét tűrte be egy régen otthagyott farmerbe. - Ahhj! Muszáj ezt ilyen korán? -kezdett el hisztizni a fekete hajú, miközben egy párnát tett a fejére. A lány csak felkuncogott és odasétált hozzá, majd levette a párnát a fejéről. - Készülj! -nyomott egy puszit mosolyogva a srác szájára, aki ekkor nyűgösen felállt, de mikor barátnőjére nézett, zavartan megvakarta tarkóját.- Uhm, baby, a nyakad -nyelt egy picit és próbált nem kuncogni. Brooklyn a tükörhöz sétált, ahol meglátta a hatalmas tenyérnyomot a nyakán, ami lilás színben pompázott, s pontos lenyomata volt Harris kezének. - Oké, ez csak azért gáz, mert apud tudjuk milyen -.

- Csak tegyél fel egy sálat, úgyis hideg van -intett kezével Chase és elkezdett felöltözni.- Akkor adj egyet! -ült le az ágyra. Harris gyorsan kutakodni kezdett a szekrényében és a lánynak dobott egy fehér sálat.- Köszcsi -küldött légpuszit barátjának, mire a srác elmosolyodott és levett egy fekete inget a szekrényéből. - Uu, na, azt nem gyakran látom rajtad -mutatott rá az ingre kérdőn mosolyogva a lány.- Tudom, de most ilyen hangulatom van - rántott vállat.- Milyen? Cigány muzsikus? -kuncogott fel.- Nem, üzletember -rántotta meg ingének nyakát komolyságot tettetve Harris. - Értem, szóval most útnak indul az üzletember és a csöves -taglalta Brooklyn, mire a srácból kitört a röhögés. - Mondhatni, de egy nagyon szexi csöves -vett fel egy fekete farmert még és egy órát, miközben begombolta ingét, a felső három gomb kivételével.

- Na gyere, szóljunk apudnak! - nyitott ajtót a lány és elindultak az öreg szobája felé. Odaérve bekopogtak, de nem jött válasz. Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó és kilépett rajta a már indulásra kész férfi.- Indulhatunk? -kérdezte és lesétált a lépcsőn. - Uhum -válaszolt röviden Brooklyn.

Közel öt perc alatt megérkeztek a Wrendale Ave-re, s egy fehér kicsi ház mellett álltak meg, ami közvetlenül a Michigan tó mellett volt. Kiszálltak és a fehér faajtó eléérve Brooklyn kikereste a kulcsokat. Óvatosan bedugta a zárba és kinyitotta az ajtót. Belépve egy kis folyosót láthattak  fehér festéssel és barna járólappal. Onnan egy nagy tér nyílt, amiben volt egy lila kanapé, egy kis asztal és a TV. Onnan jobbra ismét egy fehér ajtó következett, ahová belépve egy fekete festésű, képekkel, poszterekkel, cd-kel kirakott fal volt fellelhető, középen egy fekete vasággyal. Szemben egy hatalmas tükör, ami előtt egy sminkasztal állt. Onnan jobbra a fekete gardróbszekrény, amiből szinte kifolytak a ruhák. Az egész lakásban cigi szag terjengett, de nem azon a gusztustalan módon. Nem volt primitív, sem undorító a hely, csupán kicsi, de viszonylag rend volt tartva. 

- Anya, itt vagyunk! -kiabált be anyjához a lány, mire a nő kijött az egyik fehér ajtó mögül. Egy lilás felső volt rajta és egy fekete cicanadrág. Fekete haja vállára omlott, s arcából kivilágított két zöldes szürke szeme, mi szinte fehéren csillant.

- Szervusztok! Huppanjatok le! - szökkent fel a kanapéra, felhúzva lábait. Az öreg Harris felhúzott szemöldökkel méregette, de végül helyet foglalt a fiatalokkal. - Na? Mi a gond? - nézett két szép szemével a vele szemben ülő úrra. - Uhm, Dr. Jaydan Harris - nyújtott kezet a nőnek, aki csak aranyosan kuncogva pacsizott le vele, mire a férfi szemöldökei az égbe szaladtak. - Harper. Harper Young. -

- Uhm. A probléma az, hogy véleményem szerint a fiam rossz hatást gyakorol a lányára.- kezdte magyarázni aggályait. - És? Magának ehhez mi köze? A lányom boldog a fiával, mi kéne több? -

- Hölgyem, biztos, hogy ön megfelelő gyámja a lányának? -érdeklődte meg kissé gúnyosan. Ekkor azonban Harper szemöldöke szaladt az egekbe és felháborodva, minden tettetett jómodort félredobva válaszolt a férfinek. - Na, idefigyelj faszikám! A lányom már nem kiskorú, nem óvodás. Nekem az ő boldogsága a legfontosabb, mellesleg nagyon bírom a fiát. Jó hatással van rá, sosem láttam még ilyen boldognak, mint a maga fia mellett, akit nem becsül meg eléggé. Csak, mert nem kitűnő tanuló és nem egy kocka, aki a könyvei felett tölti el a fiatal korát. Boccs, öreg, hogy hagyom élni a lányom! Neked pedig egy jó tanács: Értékeld a fiad, mert sokkal emberibb, mint, amilyen te maradni tudtál ebben a szar világban. Most meg takarodj a házamból és meg ne lássalak itt még egyszer, mert még azt hiszem, hogy Texasban vagyok! -