Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

72. fejezet: Más van legbelül

Akkor most? -állt ismét Harris elé Haven.- Jesszus, ülj már le! Nincs akkor most. Fogd már fel, hogy nem kellesz. Nem akarlak, menj olyanhoz, aki vágyik rád. Mondjuk Torreshez. De ha nem is, hagyjál engem békén! Te vagy az utolsó ezen a földön, aki kellene. Jelenleg meg amúgyis minden energiám arra fog rámenni, hogy valahogy helyrehozzam, amit elbasztam. -magyarázta és ment be ő is a suliba.

Brooklyn csak beült a terembe, szokásosan az utolsó sorba, ismét Ms. Garcia tanórájára. Most azonban nem szexchatelt. Telefonja, még csak kezében sem volt. Csak unottan nézett ki a fejéből, egyenesen bámulva a nagy krétatáblát. 

Harris sem tett sokkal másképp. Nem beszélt, nem rontotta az órát. Csak csendben ült a hátsó padsorban. Agya totál máshol járt és csak azon kavargott, hogyan tudná helyrehozni a hibáit. Szerette a lányt, ezt mindig is tudta. De most, hogy úgy tűnt örökre elvesztette, valahogy minden felerősödött benne. Semmire sem vágyott jobban, mint megbeszélni vele mindent és újrakezdeni. Habár a drogból nem sikerült kiszállnia, nem is reménykedett. Mindenre a lányt látta megoldásnak. 

A szünet kezdetével, Brooklyn a lány mosdó felé vette az irányt, ahol pontosan tudta, hogy össze fog találkozni Havennel. Hiszen ezért ment oda. Megígérte, hogy nem felejti el.- Hát helló! -dőlt neki a mosdókagylónak.- Mit akarsz? -kérdezte kissé megrettenve Haven.- Ohh, ne légy ilyen meglepett. Hiszen, mondtam, hogy nem felejtelek el. Nem szeretnék én semmi különöset. -lépett közelebb hozzá.- Csak szeretnélek emlékeztetni, kivel is állsz szemben. És mindazonáltal, hogy szánalmasan odáig vagy az elborult exemért, tisztában kell lenned azzal, hogy az eldobott játékaimon sem osztozom akárkivel. -lépett ismét közelebb és húzott elő kabátja ujjából egy kis kést.- Látod itt őt? Egy nagyon jó barátom és nagyon sok hozzá hasonló van még a fiókomban. Légy óvatos a hazaúton! - fejezte be, tette el a kést és indult ki a mosdóból Brooklyn.

Haven teste remegett, rettegett a rá váró hazaúttól. Barátnője betegen volt otthon, így őt nem kérhette meg, hogy kísérje haza. Harrist meg csak nem akarta ezzel is zaklatni. Egyetlen ember jutott eszébe. . .

- Uhm, Henry -lépett oda a szemüveges sráchoz.- Tudom, a múltkori randi nem alakult jól, de nem lenne kedved ma hazakísérni? -kérdezte a gyanútlan fiút.- Uhh, izé. . .de -kapott észbe a srác.- Rendben, utolsó óra után a kapu előtt várlak -mondta, majd visszaült helyére. 

Brooklyn az utolsó óra után hazaindult, fülébe tette fülhallgatóját és a Glimpse of us című zenére nyomott a lejátszási listáján. Várta a buszt, de a zene hatására rengeteg emlék jutott eszébe. Elfáradt. Elfáradt az egész napos tettetésben. Nem volt képes tovább színlelni, hogy minden rendben és meg sem érzi a történteket. A kemény nő összeomlott. Szemeibe könnyek gyűltek, s minden érzése arcára volt írva. Csalódottság és összetörtség keserű játéka. 

Még aznap délután Haven is hazaindult, ahogy azt leszervezte, Henryvel. Folyamatosan rettegett, de arra mégsem vitte rá a lélek, hogy megfogja a fiú kezét. Aznap este is csak a barátnője tanácsára követte a fiút és csak az a temető kapujában elfogyasztott, jókora alkoholmennyiség tudta rávenni arra a merészségre, amit ott tett. Igazából nem bánta de nem is így képzelte. Valamiért még mindig hitt benne, hogy azután, hogy a fiú magáévá teszi, majd megváltozik kettejük kapcsolata. Hogy másképp fog ránézni. Remélte, hogy ad egy esélyt a kapcsolatuknak. Ehhez képest nem elég, hogy totálisan az ellenkezője történt, még az elmebeteg ex-barátnő is megfenyegette. Tudta kivel áll szemben és azután, amit saját kezűleg csinált Victoriaval, őszintén tartott tőle. Fogalma sem volt mire képes, ha nem neki kell megtennie. Csak reménykedett, hogy nem képes elraboltatni. . .vagy rosszabbat. . .    

- És uhm, hogyhogy elhívtál? -kérdezte elsőként megtörve a kínos csendet Henry. De Haven nem akarta elmondani az igazat. . .

-Hát, Chase továbbra sem bánik úgy velem, ahogy reméltem és azon gondolkoztam, hogy talán igazad volt.- valójában persze esze ágában sem volt, amit kimondott.- Ennek örülök -mosolygott rá a fiú. Pechjükre, Haven egy elég sikátoros helyen lakik, hiszen anyja egyedül keresi a pénzt, nem volt pénzük házra máshol. Pontosan ezért is félt ennyire Haven, s félelme nem sokára be is igazolódott.