Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

95. fejezet: Elgyengít a közelséged

- Maradj itt! -nézett fel az éppen akkor öltözködő fiúra, azokkal a ragyogó borostyán zöld szemekkel.- Szerinted ez tényleg jó ötlet? -kérdezte felöltözve. - Nem, de jelenleg semmire sem vágyom jobban. - lépett közelebb, egyetlen bugyiban és pólóban.- Biztos, hogy ezt akarod? -kérdezte, mialatt kezei a lány oldalára simultak. - Uhum -bólintott picit, le sem véve tekintetét az előtte állóról. - Rendben. Maradok de nem lesz ilyen minden este, mikor átjövök. -szögezte le és ment arrébb egy kicsivel. - Hol laksz most? -érkezett a lány szájából a teljesen váratlan kérdés, mire Harris csak megfordult és ismét a lánynak szentelte minden figyelmét.- Madison hazajött Pennsylvaniaból és van egy lakása. Ott vagyok jelenleg de tervben van a költözés. -magyarázta a hosszú hajú srác.- Most szívesen felajánlanám, hogy költözz ide, de azt hiszem ez nem lenne a legokosabb most. -ült le az ágyra, mire Chase-ből csak egy kis sóhaj szakadt fel és helyet foglalt a lány mellett.- Figyelj, tudom, hogy sok minden kavarog benned és totál megértem. Azt is, hogy nem bízol bennem és nem tudod elképzelni velem a jövődet és ez teljesen rendben van. Nem csaltalak meg de megkérdőjelezhető dolgot tettem és tényleg nem ez volt akkor a megoldás. Viszont tudnod kell, hogy az, amit aznap este mondtál. . . Az, hogy felmerült benned, hogy nem is amiatt hagytalak el, mert nem akartalak belerángatni abba, amibe keveredtem, hanem azért, hogy vadidegen lányokba tegyem be, megmaradt bennem. Nagyon mélyen és fogalmam sincs hol rontottam el, de az, hogy ilyen egyáltalán eszedbe jut, azt bizonyítja, hogy borzasztó pasid voltam. -hangzott el kissé darabosan Harris szájából. Brooklyn ujjai Chase kezei közé vándoroltak és tekintetét a fiúra emelte.- Az hülyeség volt. Össze voltam törve és mindent kimondtam, ami eszembe jutott, de nem gondoltam komolyan. Tudom, hogy sosem tennél ilyet. Tudom, hogy szerettél és neked is fáj. Látom, hogy mennyire fáj. -csúszott még közelebb a fiúhoz.- És ne kérdőjelezd meg magad, mert akármennyire is utállak, életem legszebb két éve volt, amit veled töltöttem, de valamiért a mi sorsunk nem együtt íródott és talán semmit sem utálok jobban, mint ezt a tényt, mert jelenleg is hatalmas a kísértés, hogy megcsókoljalak de ha ezt megteszem, olyan érzéseket szabadítok fel magamban, amit hónapok óta próbálok elhallgattatni. -tört ki a lány megint, mi már neki is feltűnt. Egyre gyakrabban öntik el mostanában érzelmei.

- Szeretlek - bukott ki az érzelmi sokk után a srácból.- Utállak érte -válaszolt szinte azonnal azokkal a gyönyörű macskazöld szemekkel.

- Jobban vagy? -kérdezte egy gőzölgő teával a kezében Will.- Egy kicsit -vette el mosolyogva Haven, mialatt mélyebbre bújt a takaróban. - Ugye nem ő kényszerítette rád? -kérdezte meg, ami már régóta foglalkoztatta.- Összességében nem. Mindenkinek könnyebb így. Anyának sem tudtam volna mit mondani és tulajdonképpen vigyázott rám. Elintézte, hogy kihagyhassam a konzultációkat és intézett egy kamu anyát. Igaz, hogy Brooklyn anyja volt, akivel apám megcsalta anyámat de legalább elintézte. -magyarázta a lány. - Mi a fasz?! -lepődött meg őszintén a vörös srác.- Abban a családban mindenki ribanckodik? -kérdezte ironikusan, mire a lány csak felkuncogott.- Mindegy. Amúgy sem tudtam volna felnevelni és anyának is csalódást okoztam volna. Az meg már csak hab a tortán, hogy Brooklyn örökre elhagyta volna Chase-t, ha ez a baba megszületik. -mondta belekortyolva a teába.- Nem ezt szeretnéd? -kérdezte egyre jobban összezavarodva a srác.- Egyre kevésbe -rázta meg fejét Haven.- Nem érzek már iránta szinte semmit és nem akarom tönkre tenni az életét. Ha ő azzal a ribanccal boldog, legyen vele. Megérdemlik egymást. Az sokkal jobban zavar, hogy Victoriat ennyire félreismertem. Nem gondoltam, hogy a barátságunk csak eszköz, hogy bosszút álljon Brooklynon és amint erre nincs lehetősége magamra hagy, mint valami használt rongyot. De már nem az első alkalom. -mondta nyugodtan, szemrebbenés nélkül Haven.