Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

69. fejezet: Mikor győz a sötétség +18

Brooklyn szemei haraggal, s könnyekkel teltek meg. Nem voltak már együtt, mégsem gondolta, hogy a fiú ilyen könnyen tovább lépett, főleg azok után, hogy aznap a házánál volt. Ráadásul főleg azzal a csajjal. Harris elködösült szemeibe nézett, egyetlen könnycsepp gördült le az arcáról, s minden szó nélkül indult vissza motorjához. Aznap bosszút esküdött Haven Nelson ellen. Bosszút esküdött Chase Harris ellen is és tulajdonképpen az egész világ ellen. 

A motorral megállt egy benzinkútnál. Tele töltött két teljes kannát és felkötötte a motorra. Elindult, s meg sem állt egy elhagyatott házig. Ki akarta tölteni dühét, de annyira még észnél volt, hogy ne csináljon életre szóló hülyeséget. Leszállt a járműről, leemelte a két kannát és belépett az épületbe. Végig locsolta a lépcsőket, termeket, s mindent az elhagyatott faépületben. 

Szokásos magassarkú bakancsaiban sétált ki az épületből és egyetlen meggyújtott gyufa segítségével csinált tűzijátékot. Megállt az épület előtt, s teli torokból üvöltött. A madarak riadtan rajzottak el feje felett, a szél egyre erősebben fújt, s a ház hatalmas lángokban állt. Tárcájában hordott közös képüket vette kecses ujjai közé. Ránézett, s egyszerre hatalmas undort érzett.- Harris, te orbitális rohadék! -nevette el magát cinikusan és dobta be a tűzbe a képet. 

Visszaült a motorra és hazaindult. Mindenben csalódott. Mindent, amiben eddig hitt megkérdőjelezett, s hatalmas szomorúsága, szerelme hiánya átfordult gyűlöletbe, csalódottságba és bosszúba. A gondolat, hogy míg őt megbetegíti szerelme elvesztése, Harris temetőkben dug meg bűn ronda nőket, egyszerre fordította fel gyomrát és volt valahol szánalmasan vicces. De azon az éjszakán megfogadta. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. Ha így hát így. Ha a másik nem képviselői megtehetik, hogy játszanak, akkor ő is azt fogja tenni. Mégpedig mocskosan és érzelmek nélkül. Ígéretet tett magának, hogy soha többé, senki sem fogja látni a valódi Brooklyn Youngot. Csak egy piromániás, érzelemmentes őrültet.  

Elege lett mindenből. A kontrollból, mi övezi, az örökös fájdalomból, abból, hogy magában keresi a hibát. A szerelem elmúlik, a barátok átvernek, az emberek kihasználnak, akkor miért is ne szarjon bele mindenbe?! Hiszen úgyis minden mindegy, egyszer mind meghalunk, hát éljünk míg lehet és tegyünk meg mindent, mert egyszer már késő lesz. 

Elborult elméje otthonába vezette. Leparkolt és berontott a házba, ahol még mindig ott volt Clark. Várta, hogy hazajöjjön, s aggódott érte.- Hol voltál? -kérdezte, de a lány csak vörös, elborult tekintettel nézett rá. - Csend! -közeledett a fiú felé és döntötte rá az ágyra. - Brooklyn, minden oké? -kezdett egyre inkább aggódni a szőke srác.- Jajj istenem, kussolj már! -kezdte levenni a fiú nadrágját. - Uhm, Brooklyn, ez-a mondatot már nem tudta befejezni, mert a lány szájában érezte meg hímtagját. Ütemesen lökte egyre lejjebb torkában, míg a srác nyögdécselni nem kezdett.- Ezt, Ezt nem lenne szabad -nyöszörögte elgyengült hangon de keze már a lány hajába csúszott, s úgy tolta magát egyre mélyebbre a szájában. - Brooklyn. . .el fogok -s ahogy ezt kimondta, hangosan nyögve élvezett a lány torkába. 

- Ez az, lazulj el szépen. -mondta miután lehúzódott a fiúról és levette felsőjét. Hátra nyomta partnerét, s nadrágja levétele után tagjára ült. Ütemesen kezdett mozogni, s egyre gyorsult, miközben fenekét folyamatosan a fiú tenyerébe nyomta. Graysonban benne volt a jó szándék. Nem akarta kihasználni az érzelmileg labilis lányt, de az oly' régóta vágyott élvezetnek nem tudott ellenállni. Kissé megemelte a lányt és őrült tempóban kezdte belé pumpálni farkát. Brooklyn halkan nyögdécselt és kitartóan tekergett a már eléggé kikészült srácon, mikor az nagyot nyögve hasára folyt. A csillogó zöld szemű lánynak, azonban akárhogy próbálta elkerülni, az orgazmus kapujában senki más nem tudott elméjébe hatolni. Csakis az a szíve legmélyéről utált televarrt idióta.