Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

118. fejezet: Elszívott érintések

Victoria agya szinte elszállt, mikor látta együtt nevetni Harrist és Brooklynt, hiszen őket már elintézettnek hitte, s nem tervezett több csapást rájuk mérni. Azonban az ártatlan gesztusok még őrültebbé tették, amúgy sem ép elméjét. Bosszúját lezártnak hitte, így az előbbi jelenetek igencsak felzaklatták. Otthon is teljes káosz volt, igaz a szülők nem szereztek tudomást a gimiben történtekről, de Will teljesen kivolt. Nem akarta ezt az egészet. Ő csak segíteni akart a testvérének, nem ezt. Erre mindenki azt hiszi, hogy nem is meleg, megbántotta az egyetlen barátját, ráadásul születni fog egy vérfertőzésből fogant gyermeke, mindezt tizenhat évesen. Ez nem egy átlagos tizenhat éves élete. Nem kellene átélnie ezeket, ezek még a filmes vásznon is sokkos hatást váltanának ki. Más vele egykorúak csak most próbálnak becsajozni és a legkevésbé sem állnak készen az apaságra, ahogyan ő sem. Olyannyira lefoglalta saját nyomora, hogy észre sem vette, hogy saját testvére közvetlenül mellette őrült meg napról napra jobban. Fogalma sem volt miket tervez és, hogy minden mögött ő áll. Manipulál, átver és élve eltemet ha kell. Az egykor kedves, talpraesett, gyönyörű lányból mára már csak egy bosszúra éhes szörnyeteg maradt. Mindebből egyedül Haven vett észre bármit, csakhogy őt már hidegen hagyta. Csak meg akart szabadulni mindentől, amit az elmúlt hónapok okoztak neki. Nemsokára tavasz lesz gondolta A tavasszal minden megoldódik. Igaza volt, nemsokára tényleg tavasz, de ez közel sem jelentette, hogy minden megoldódna. Az ördög éve volt, mindannyiuk számára és ezen az évszak nem változtatott.A Nelson lány ekkorra már bánta, hogy annak idején nem szentelt nagyobb figyelmet Henrynek. Persze, erre csak akkor jött rá, mikor kettesben látta Allenék lányával. Az év talán meglepő módon Henrynek alakult a legjobban. Ugyan nem volt még barátnője, de meglehetősen közel járt hozzá és sosem volt ennyi barátja azelőtt. Igaz, az ennyi alatt csupán egy seggfejet érthetünk, de ez is több a nullánál, szóval hálás volt érte, habár ezt sosem mondta volna neki. Még bátyja, Tyler is visszament az egyetemre, akinek öccsével ellentétben kevésbé alakult sikeresen a chicagoi kirándulás. Talán túl okos lányt szemelt ki.– Az óra után nyugodtan hazamehetsz, én még hazaviszem Madisont, aztán átmegyek – suttogta Harris, szemtelenül megszakítva az órát, de Brooklyn rábólintott. Harris úgy érezte most végre lezárhatják ezt. Az anyjának igaza volt. Annak, amit csinálnak semmi értelme de nem az a megoldás ha véget vetnek neki és várta, hogy közölhesse a lánnyal. Bár nem volt biztos a reakcióban, remélte a legjobbakat. Eszébe jutott persze, hogy erre Torres mit is mondana. És, hát nem lehetett hibáztatni érte. A színházból kifelé, Madison még beszélt újonnan megismert anyjával. – Rengeteg mindent kell bepótolnunk, de sosem bocsátom meg apának, hogy elvett tőlünk téged – biztosította anyját.– Nem akarjátok meghallgatni az ő verzióját, mielőtt elítélitek? – kérdezte zavartan Hazel.– Azon nincs mit meghallgatni! – legyintett a lány.– Hazudik, mintha kötelező lenne. Azt sem tudom Chase-nek miért mondott igazat rólad a múltkor. Értem én, hogy üzletember, de a családja nem egy üzlet, ő mégis ekképp kezeli, amit mind a ketten brutálisan ununk már. Szóval nem, nem akarom hallani az ő verzióját. – Harris mindezt a színházterem ajtajában állva, egy szál cigivel a kezében hallgatta. Egyetértett Madisonnal, de szívesebben ment volna már haza, s bár tiszteletben tartotta, hogy nővére beszélgetni akar anyjukkal, borzasztóan félt szerelme reakciójától és szeretett volna minél hamarabb túlesni rajta. Ennek ellenére továbbra is játszotta a jó testvért és várta a lányt, azzal az egy szál cigarettával a kezében.