3. fejezet: Megalázó segítség

99 0 0
                                    

Heather közelebb lépett a kétségbeesett lányhoz és szinte arcába vigyorgott.- Mégis miért pont Harris? -vágta keresztbe karjait maga előtt és meredt kérdőn a lányra.- N-nem tudom. -míg Haven mindvégig azon volt, hogy ez a beszélgetés minél rövidebb legyen, Heather mindent tudni akart. Hiszen ilyen volt, számára nem létezett a magánszféra, sem a tabuk. Ha kérdezett valamit, elvárta, hogy választ kapjon, akárki is legyen az áldozat. 

- Hát drágám, csak nézz rá! -tolta arrébb picit a lányt, akinek így feltűnt, hogy a két személy nem ment be az iskolába. Csak a folyósig jutottak, hiszen szokásukhoz híven ismét nem voltak tapintatosak az egyszerű járókelőkkel. Szinte falták egymást, mikor Harris hirtelen a folyosó falának nyomta barátnőjét, ezzel totálisan ellehetetlenítve a menekülést, bár nem mintha Brooke-nak eszébe jutott volna akkor ilyesmi. Hiszen a srác hihetetlenül feltüzelte és megindította a "Niagaráját".

Haven így hát odanézett. Eszméletlenül fájt neki, hiába tudta, a srácnak barátnője van, aki nem ő, mégis úgy érezte, megcsalják.

- Látod őt? -fordult Haven felé a lány.- Látod, a vékony derekát? A hosszú lábait? Az alma melleit és a kerek fenekét? - kérdezte Heather, bár tudta a választ, hiszen lehetetlen volt nem észre venni. - Látod, mennyire egyformák? Hogy Harris, hogyan falja fel szinte a tekintetével? Vagyis, igazából nem csak a tekintetével.- Haven elnézett és szemei könnyekre fakadtak. Nem sírt, csak bekönnyezett. Tudta, hogyha elerednek a könnyei, hetekig a suli bohóca lesz. 

- És most nézz magadra virágszál! -utasította Heather és vonszolta be a női mosdóba. Egy tükör elé állította és nem hagyta menekülni. - Mit látsz? -kérdezte. Haven végignézett a tükörben lévő önmagán. Pontosan látta, amit kellett. A dereka nem volt karcsú, a hasa sem volt teljesen lapos, igaz, nem volt elhízva sem. Nem volt homokóra alakja, a csípője egybefüggött a derekával. Feneke lapos volt, akárcsak egy deszka, mellei pedig rendkívül aprók. Aki csak úgy ránézett, talán nem is láthatta. Sminktelen arcán meglátszottak a pattanások, mitesszerek. Totális ellentétje volt Brooklynnak. 

- Szerinted van esélyed nála? -fordította szembe magával és fogott a lány vállaira. - D-de ő nem olyan. . .nem csak a külsőt nézi. -próbálta menteni a menthetőt Haven, de Heather csak cinikusan felhorkantott. - Oké, fogjuk rá, hogy így van, amiben nem vagyok biztos, mivel sosem beszéltetek. De ha még így is van, hogy érnél te fel Brooklyn Younghoz?! Nem azért, én sem ismerem annyira, de amennyit látok, azt te is látod. És nem vagy hülye. Őszintén nyuszi, fel mernél ülni a motorjára? -kérdezte és hangja lágy volt, nem olyan cinikus és kárörvendő. Aki nem ismerte, még azt is hihette volna, hogy valóban megsajnálta a lányt. - N-nem. -válaszolta röviden Haven és megtörölte szemeit. - Elmennél vele inni?  -tette fel az egyre és egyre szívbe markolóbb kérdéseket. Haven tudta, hogy válaszolnia kell, mert ha nem teszi, még egy pofonnak is lehet büszke tulajdonosa. És Heather nem csak úgy adott pofonokat, mint akárki. Tény és való, hogy megütötte a személy arcát, de itt nem állt meg. Visszahúzta kezeit és bütykeivel is megütötte a másik orcát, ami legalább háromszor annyira fájt, mint egy sima pofon. 

- N-nem. -válaszolt, s a könnyek zápora egyre és egyre fenyegetőbbnek tűnt. - Drogoznál vele? Anyuci elengedne egyáltalán? -tette fel következő kérdését - N-nem hiszem. -szipogott. Másodpercek kérdése volt, hogy elsírja magát.- És a legfontosabb, lefeküdnél vele? Hiszen tudod, mindenki tudja, hogy milyen szexet szeret. A mocskosat, a keményet. Ostorokkal, bilincsekkel és legfőképp a farka teljes hosszával. Csak nem azt hiszed, hogy miattad majd  lemond ezekről?! Hogy annyira elrabolod a szívét, hogy veled majd finomkodni fog, hogy oda fog figyelni rád?! Hogy majd jó kisfiú lesz a kedvedért?! -sziszegte az utolsó kérdéseit Haven arcába, aki nem bírta ennél tovább, elsírta magát. Könnyei patakokban folytak, egyenesen a női mosdó fehér csempéjére. 

- Remélem segítettem észhez téríteni az álmodból. -pöckölte meg a lány homlokát Heather és kivonult a mosdóból, hiszen a csengő az óra kezdetét jelezte, ami egyenlő volt a beszélgetés végével.

Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!Where stories live. Discover now