Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

50. fejezet: Pusztulás

Harper a rendőrség ajtajában várta Brooklynt, miközben aláírta a papírokat. Egy őr vezette ki és bilincsei levételével szabadon engedte. Nem szólt semmit. Macskazöld szemeit anyjára emelte és a nő karjaiba rohant. Harper egyáltalán nem értette, hiszen máskor is tartották már bent éjszakára, reakciója mégis egyedülálló volt. 

A kopott, régi autóba ülve, Harper szemben találta magát lánya kisírt szemeivel. Nyilvánvalóan tudta, hogy történt valami egyéb is, mint a rendőrőrsön való éjszakázás, de egészen eddig arra várt, hogy Brooklyn kezdeményezzen. Pontosan ezért várt. Várt, ameddig annyira le nem nyugodott, hogy válaszolni tudjon.  -Mi a baj? -nézett rá mielőtt elindultak volna. Brooklyn felpillantott rá. Majd vissza a saját kezeire, miközben válaszolt. -  Chase -szipogta.- Azt hiszem vége. Azt mondta, hogy csinált egy óriási hülyeséget és nem akar belerángatni. -törölte meg orrát dzsekije ujjával. Harper erre a válaszra számított a legkevésbé, de gyorsan elrejtette kezdeti döbbenetét. - Mégis mit csinált, amit nem tudtok megoldani? Vagy azt nem mondta? -érdeklődött tovább, remélve, hogy nem szakít fel sebeket.- Nem. Csak, hogy valószínű nem tud majd belőle kiszállni. - magyarázta, s már eddigre száraz szemekkel tartani kezdte Harper pillantását. - Értem csinálta, anya. Miattam van bajban és nem hagyja, hogy segítsek. Esélyt sem adott, hogy én döntsem el. Helyettem hozta meg és nem hagyott választást. Ő feláldozta magát értem de nem engedi, hogy megtegyem ugyanezt és most ki tudja, hol van. Őt ismerve nem fog a városban maradni, hacsak nem muszáj neki. Fogalmam sincs mit csinál de bármilyen hülyeségre képes ha kétségbe van esve. És most igenis kétségbe van esve, mert ha nem lenne nem hagyott volna el. -mondta végig zavart és kétségbeesett hangon.

- Mit akarsz csinálni? -kérdezte anyja egy nagy sóhaj után.- Nem tudom. Ötletem sincs, mivel fogalmam sincs hol van vagy mibe keveredett és pontosan ezért nem mondta el. De valahogy ki kell hozni belőle, nem hagyhatom, hogy egyedül oldja meg. -

- Brooke. Figyelj, kicsim. Tudom, hogy szereted és tudom, hogy ő is szeret de nem tudsz semmit. Se azt, hogy hol van se azt, hogy mit csinált vagy mit fog. Fáj ezt mondanom, de nem fog visszajönni. Te is tökéletesen tudod, még ha ezen a ponton magadnak nem is vallod be. Pontosan azért, mert szeret. És pont ezért nem fogom hagyni, hogy hülyeséget csinálj. - tette kezeit a kormányra, indulásra készen. - Anya, bajban van! - ellenkezett.- Tudom, de azt sem tudod, mit akarsz csinálni. Gondolkozz már Brooklyn! -indította be a kocsit.- Gondolkozok és rá fogok jönni, de addig üljek tétlenül, miközben lehet, hogy az életét kockáztatja minden másodpercben?! - Harper vett egy mély lélegzetet, mielőtt reflektált. - Nem tehetsz mást. -azzal lezárta a beszélgetést. vezetett tovább. 

A másnap reggel persze nem sok mindenben különbözött az átlag összes reggeltől. Minden úgy történt, ahogy általában szokott, kivéve persze mindazt, ami belül zajlott. A reggeli smink is felkerült, azzal a kivétellel, hogy most nem a karakter életre keltése, hanem a valóság gyilkossága volt a cél. A szem alatti karikák és kisírt szemek elrejtése. Egy hosszú fekete farmert vett fel és egy hosszú ujjú felsőt, amit beakasztott nagyujjánál. Körmei kissé megkoptak de még egyben voltak, így azzal nem törődött. Meghúzta szokásos tusvonalát, feltette a szempillaspirált és száját feketére húzta. Nyakában egy koponyát ábrázoló choker kapott helyet, ujjain pedig sorakoztak gyűrűi. 

Motorra pattant és vezetni kezdett egészen a gimnáziumig. Chicago szeles utcáin hajtott, a szél a hajába kapott, de egyre és egyre csak gyorsított, amíg el nem érte a Vernon Hills udvarát. Ott leparkolt és leszállt. Levette a bukósisakot, s határozott léptekkel vette célba az iskola bejáratát. Magassarkú csizmái koppantak a száraz betonon. A szél minden levelet elfújt útjából. Sötét árnyként, szikrázó szemekkel lépett be az épületbe, s minden kerülő nélkül, rögtön a terembe ment.

Ezzel egy időben az udvaron álldogáló Haven mellé is odaállt újdonsült barátnője, Victoria. - Nagyon feldúlt -állapította meg vigyorogva- Vajon mi történhetett? És hol van Harris? -tette fel a költői kérdéseket.- Tényleg, milyen volt a randi? -érdeklődött vigyorogva.- Ne is kérdezd. Katasztrófa volt. Végig szenvedte és nagyon szerelmes abba a ribancba, engem meg elhordott mindennek. Kibírta azt az egy órát és próbált meggyőzni az igazáról de nem érti, hogy az érzéseimnek nem tudok parancsolni. De ezek szerint sikerült kihozni a börtönből a rossz kislányt. -forgatta meg szemeit fintorogva. - Chh, a kis kurva! -intézte el ennyivel Vic.