Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

33. fejezet: Hasonlóságok

Micsoda elképzelések! Nevetséges! gondolta magában Heather, miközben folytatta a lányok edzését. Kissé megrázta fejét, hogy elhessegesse az előbbi beszélgetést és az edzésre tudjon koncentrálni, de akaratlanul is eszébe jutott milyen lenne együtt dolgozni a fiúval. 

Az alkalom végével, miután minden lány átöltözött körülbelül egyszerre léptek ki az iskolakapun. Tristan oldalra pillantott és látószögében feltűnt a lány. Karcsú dereka, hosszú lábai és formás alakja volt. Piros magassarkúak fedték lábait, izmos vádliját kiemelve. Térde fölé érő skót kockás szűk szoknyát viselt, egy fehér ujjatlan kötött felsővel, mi pontosan simult mindenére. Nyakánál egy kis skót kockás masni kapott helyet, s csupasz fedetlen karjait piros, derékig érő kardigán borította. Füleiben két arany karika fülbevaló lengedezett, ujjain pedig néhány gyűrű azonos színben. 

- Hahó! -lengette meg kezeit a szőke lány a fiú arca előtt, mire az diszkréten megrázta fejét, s tudatosult benne, addig méregette, hogy elé ért. - Boccs! -szabadkozott röviden White és elindult a kocsija felé. - Elvigyelek? -nézett vissza White a lányra, mivel úgyis egy helyre mennek. Heather egy rövid gondolkodás után bólintott és a srác felé kezdett lépkedni.- Hogy hogy igent mondtál? -kérdezett rá Tristan.- Nem akarok apám idióta karót nyelt sofőrjével menni. -rántott vállat és beszállt a kocsiba. Amint kényelmesen elhelyezkedett be akarta kötni a fekete biztonsági övet, de White elvette tőle és ő maga csinálta. Lassan a lány fölé hajolt és óvatosan bekattintotta az övet. A Baker lány kissé beharapta ajkát de elnézett, kifelé az ablakon. White kissé elmosolyodott és visszahajolt a vezetőüléshez, majd beindította a kocsit és elindultak a színház felé. 

- És ennyire rossz az a sofőr? -szólalt meg pár perc múlva a srác. - Tragédia. Folyamatosan csak van. Beszélni sem lehet vele, csak vezet és válaszol. -forgatta meg szemeit a lány de nem nézett el az ablakból. - Nála még te is jobb vagy - fejezte be, mire a fiú csak kuncogott egyet. - Miért jársz te oda? Mármint tipikusan az a faszi vagy, aki csak azt csinálja ami érdekli és ezek általában az ilyen nagymenős dolgok, amik egyébként nem menők csak a társadalom gondolja így. -nézett rá Heather az éppen vezető srácra. - Nagymenős dolgok, amik egyébként nem menők? - kérdezett vissza nevetve, mire a lány teljesen felé fordult.- Például ez az állandó homofóbia, a lányok utáni füttyögés meg az értelmetlen verekedések. Az egész faszság és szerintem ezt te is tudod, vagy hülyébb vagy, mint gondoltam de mégis csinálod, hogy kövessenek, mint valami nagymenő vezért. - fejtette ki Heather. White elgondolkodva pillantott felé, mielőtt megszólalt. - Valahogy ki kell vívni a tiszteletet. A drámára visszatérve meg  csak kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle. Élvezem a drámát, ami akörül a csaj körül van. Élvezem nézni a jó seggeket és addig sem kell otthon lennem. Apám sosincs otthon, gondolom ez veled sincs másképp. Anyámnak meg nincs jobb dolga, mint engem basztatni vagy Austint, ami a jobbik eset. - nézett egy pillanatra a lányra de folytatta a vezetést ismét. 

- Mint például? -érdeklődött picit. A fiú rövid sóhajtás után válaszolt csak, de megtette. - Engem pl. azzal, hogy miért nincs nőm, minek edzek annyit ha csak kefélni akarok meg, hogy miért nem csinálok valami értelmeset. -magyarázta és közben felkanyarodott az autópályára. - Értem. Őszintén nálunk sincs sokkal másképp, me-nem tudta befejezni, mert megszólaló telefonja félbeszakította, s egy Britney zenét kezdett játszani. Szem forgatva nyomott a villogó zöld gombra és kihangosítva szájához emelte a telefont. - Mi van? -kérdezte, de anyja nem volt ilyen jó hangulatban.- Hol vagy? A sofőr nem talál sehol! -kérdezte dühösen. - Tristan visz el. -közölte anyjával.- Legközelebb szólsz, most miattad ki kellett zökkennem abból, amit éppen csináltam! Édes istenem. . .-miután a nő letette a telefont, a lány ismét zsebre vágta és fújtatott egyet.- Idegbeteg. -tette keresztbe kezeit és nézett ki az ablakon sértődötten. 

- Nyugi, csak aggódott. -próbálta nyugtatni a srác.- Te engem ne nyugtatgass!  -fakadt ki rá is a szőke, mire White felkuncogott. - Semmi vicces nincs benne. -duzzogott tovább.- Mitől nyugodnál meg? Mert így ez kegyetlen egy 52 perc lesz. -kérdezte és a lány combjára vezette kezét.- Te is csak meg akarsz dugni, mint az öcséd? -tette fel a kérdést a lány.- Nem. -válaszolt a szőke és elvette kezét.- Csak nem akarok 50 percet feszült csendben utazni. -rántott vállat és folytatta a vezetést.

- Oké, rendben, kapcsoljunk zenét! -szólalt meg végül, mikor ő is belátta, hogy ez egy ritka kellemetlen út lesz ha nem engedi el a szülei hülyeségeit. Feltette a lábait és feltekerte a hangerőt a rádión.