Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

4. fejezet: Privát módon nyilvános

Azonban Chase Harris sosem adott ki magából mindent. Talán ezért is szerették annyira a lányok, mindig volt benne valami titokzatos. És, mint olyan sokszor, most sem ismerték elég jól. Ugyanis Harris mindig figyelt az ágyban, annak ellenére, hogy nem ez a hír járta. Lehet, azért, mert tizenhat éves kora óta kizárólag Brooklyn lábai közé férkőzik be, de sosem tett olyat a lánnyal, amit az ne akart volna. Ő nem egy erőszakos pszichopata volt, csupán csak voltak különös fétisei, amit nem tudott mindenki kezelni. Ezért is terjedt el róla ez a pletyka, ami egy kőszívű fuckboynak állította be. Volt igazságalapja, hiszen nem volt egy érzelgős típus, de sosem bántott lányokat. 

Először ezt ártalomnak fogta fel, de később ezen pletyka köré épült az imidzse, ami mára már őt és a barátnőjét is biztonságban tartja. Na, persze az is rájátszott, hogy nem egyszer verekedett össze srácokkal. Volt mikor belé kötöttek, volt amikor Brooklyn miatt balhézott, de nőt sosem ütött meg. Ez Brooke reszortja volt. Igaz, nem sokan jutottak odáig, hogy belé álljanak, de aki mégis megtette, annak nem maradt egyben a hajkoronája. Brooklyn nem szeretett verekedni, nőietlennek tartotta és igazán nem is volt rá szüksége. Nem volt egy hobbibunyós, ami Tristan Whiteról már kevésbé volt elmondható.

A suli aranyifja, aki azt hiszi övé a világ, csak, mert pénze van. Rendszeresen verekedett össze nála jóval gyengébb srácokkal, Harrisbe azonban sosem mert beleállni. Igaz, hogy fizikailag erősebb volt Harrisnél de a fiú gyors volt és kiszámíthatatlan, ráadásul sosem lehetett tudni, van-e nála valamilyen szúróeszköz. Bár aki ismerte őket, tudta, hogy Brooklynnál nagyobb eséllyel találni ilyen dolgokat. A lány rajongója volt az éles tárgyaknak, lehetett az kés, bicska, tű vagy csak egy egyszerű fémdarab, a csaj azonnal begyűjtötte. Mások kicsit talán kleptomániásnak tarthatták emiatt, pedig szimplán csak családi vonás volt. 

- Ms. Young! Megkérdezhetem kinek írogat ilyen szorgosan a mobilján? -förmedt a lányra Ms. Garcia.- Én? senkinek tanárnő, áldott jó diák vagyok. -kacagott fel ártatlanul, mire a tanár csak megforgatta szemét. Nem volt egy kivénhedt figura, de nem szerette a rendetlenséget. - Adja ide! -parancsolt rá, mire Brooklyn vigyorogva nyújtotta át a telefont. Tudta, hogy a tanár mániákus felolvasó, és azt is, hogy mit írt az imént barátja. 

- Azt mondja, hogy. . . -szinte bele sem nézett, csak a szemüvegét tolta fel és rá is kezdett.- Focipálya 8? -olvasta fel Harris üzenetét, amire nem sokkal később válasz is érkezett a kíváncsi füleknek. - Este vagy reggel? -olvasta Brooke válaszát- Jajj baby, szerinted világosba akarlak szájba dugni?! Hogy mindenki lássa azt a csinos arckifejezésed, mikor a farkam körül öklendezel?! - a tanárnő hangja egy picit elcsuklott, s inkább visszaadta a mobilt, annak tulajdonosának, aki csak vigyorogva konstatálta a reakciókat. Voltak, akik Brooke-kal együtt röhögtek a tanárnő égésén, voltak, akik megbotránkozva öklendeztek és voltak, akik belepirultak. Pontosan, ezért imádott a lány közösségbe járni, olyanok közé, akik nem egyformák. Imádta a megbotránkozott arcokat látni, amik miatta savanyodtak el. 

Lábait elégedetten tette fel a padra és rágója pukkasztásai közt visszaírt Harrisnek.- Szóval csinos vagyok olyankor? Tetszem akkor? -incselkedett a fiúval, akinek egy percbe sem telt, s már válaszolt is.- Gyönyörű vagy olyankor, viszont én szörnyen kanos vagyok, szóval ne húzd az agyam baby! -Brooke csak elmosolyodott a sorok felett.- Ott leszek. -írta válaszul és tette az asztalra telefonját.