Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

90. fejezet: Ha itt vagy talán lemondok rólad +18

A csütörtök reggel a Vernon Hills High School legtöbb diákjának csak egy ugyanolyan általános csütörtök volt, mint a többi. Haven fejében viszont ez a nap volt az utolsó, mit meg nem született gyermekével a hasában tölthetett. Persze, nem gondolta meg magát az ügy kapcsán. Egyrészt tényleg nem volt jövője a gyerekkel, másrészt talán még magának sem vallotta be, de nem volt elég bátor szembe szállni mindennel és mindenkivel. Egész életében megszokta, hogy nem kerül vitahelyzetekbe, hiszen sosem voltak olyan vágyai, amik ne valósulhattak volna meg, ha pedig mégis, inkább elfelejtette azokat. Harris talán ilyen szempontból is különleges volt neki. Az első volt, akit nem engedett el, egy 'kis' nehézség árán sem. 

Másrészről pedig nyilván volt szíve. Tudta, hogy a gyermekét készül megölni, de már Harrist sem szerette annyira. Tudta, hogy nem csak saját életével játszik és akármennyire is szerette volna Victoria, nem ért neki ennyit a Brooklyn elleni bosszú. Egy megint másik szemszögből meg, tisztában volt vele, hogy ezzel az anyja, a Harris, a Brooklyn és a saját életét is fenekestől felforgatja. Nem akart ennyi embert bántani. Ezek mellett az érzések mellett pedig eltörpült kezdetleges anyai ösztöne. 

Harris abban a pillanatban érkezett meg a fekete motorral, ahogy Haven belépett az iskolakapun. A fiú leparkolt, leszállt és levette a bukósisakot. Lábait fekete szakadt farmer fedte és a szokásos bakancsa, testét pedig csak egy szintén szakadt fekete trikó. Körmei továbbra is festve voltak, szemei kihúzva. Semmivel sem volt másabb, mint bármelyik nap. Nekidőlt a motornak és rágyújtott. 

Ahogy a kis nikotinrúd lángja fellobbant, látóterébe került Brooklyn szintén fekete motorja. A lány a lehető legmesszebb parkolt Harristől, de így is egymásra láttak. Leszállt, s kieresztette hosszú fekete haját a szoros bukósisakból. Szinte filmbeillő jelent volt, ahogy áttette bőrbe bújtatott lábait a motoron és lakkfekete magassarkú bakancsa koppant a betontalajon. Felsőtestét csak egy jókora dekoltázst láttató bőrfelső takarta. Nyakában a Harristől kapott nyaklánca lógott, ujjain néhány gyűrű és csuklóján is fellelhető volt az egykori ajándék. Akármennyire is utálta, nem tudta levenni őket. 

Ahogy megfordult, azonnal szembe találta magát az álmatlanságát okozó férfivel. Harris azonnal elnyomta a cigit és megindult a lány felé, mire az kétségbeesetten indult volna be az épületbe, de mindenképpen dohányozni akart előtte, így nem volt választása. És ezt a fiú is pontosan tudta.

- Engeded, hogy megmagyarázzam? -állt elé és vette ki szájából a cigit.- Mit akarsz ezen megmagyarázni? Megbasztad, terhes. Lendülj túl rajta, én is azt teszem. És add vissza a cigit! -próbálta hamar lezárni.- Holnap abortusza lesz. Nem lesz gyerekem - folytatta a srác.- És engem ez miért is kell, hogy érdekeljen? Az nem megoldás, hogy elmenekülsz a felelősség elől és kinyírod a gyereked. Ha ez volt a megoldásod, nagyon félretervezted. -nyúlt volna a cigiért, de a fiú elrántotta.- Előbb válaszolj! Mégis mi lenne a megoldás akkor? -kérdezte, de Brooklyn csak megrázta fejét és ismét a füstölgő rúdért nyúlt, ám továbbra sem járt sikerrel. Harris elrántotta, s a lány derekára nyúlva húzta közelebb a feketét, aki abban a pillanatban legszívesebben felpofozta volna, de ennél nagyobb játékos volt. Engedte neki.

- Hogy mi lett volna? Az lett volna Chase Harris, hogy nem baszol meg mást, főleg gumi nélkül! Nézd -simította tenyerét a fiú mellkasára.- Engem nem érdekel, hogy mit csinálsz vagy mit nem. Nem érdekel, hogy lesz-e gyereked vagy nem. Az sem, hogy végül összejön-e a kis kurvád terve és örökre magához láncol vagy elfelejtitek egymást. Őszintén leszarom. Amit tudok az az, hogy elfáradtam és abszolúte nem kérek belőled többet érzelmileg. - mondta, s indult meg keze a fiú nyaka felé.

- Viszont? -kérdezte Chase, s nézett a lány zöld szemeibe.- Viszont nem tudlak egyik pillanatról a másikra elengedni. Szerettelek és ez nem egyszerű. Főleg, hogy most Clark is lelépett és te most is borzasztóan szexi vagy. -húzta közelebb magához a már csak a tekintetétől is megbűvölt fiút.

- Jól értem, hogy azt akarod tegyem be minden érzelem nélkül? -kérdezte meghökkenve a srác. Erre legvadabb álmaiban sem számított. Mintha valami átkattant volna a lányban, fogalma sem volt honnan jöhetett neki ez az egész. - Nézd, Brooklyn. Nem hiszem, hogy ez jót tenne bármelyikünknek is. Tudod jól, hogy én még mindig szeretlek, ha te már nem is, bár ezt kétlem. Ez nem fog működni és csak szarabb lesz mindkettőnknek. -próbálta lebeszélni.

- Na jó, azt akarom, hogy bennem legyél, most! Nem fogom többször kérni és ha most nem mész bele soha többé nem ajánlom fel. Utolsó lehetőség, vagy soha többé nem akarlak látni. De ha belemész, le kell szögeznünk, hogy nincs érzelem és nem fogunk újra összejönni. -lépett egyel hátrébb.

Harris át akarta gondolni, és tudta, hogy borzalmas ötlet, de a lány közelsége, illata, érintése és legfőképp azok az igéző szemei megbabonázták. Nem tudott nemet mondani neki. 

Brooklyn is pontosan tudta, hogy magát alázza meg ezzel és, hogy ez nem egy felelősségteljes döntés, de nem tudott elképzelni más módot arra, hogy el tudja engedni a srácot. Fokozatosan kellett kilöknie az életéből, különben úgy jár, mint a legutóbbi próbálkozásánál. Tisztában volt vele, hogy lehet, ezzel mindent csak még jobban bekavar, de abban is biztos volt, hogy a hirtelen elszakadás nem fog működni. Ahhoz túl erős érzelmek fűzik hozzá.

- Oh, faszom, legyen -nyúlt egyik pillanatról a másikra a lány feneke alá és vitte be az épületbe. A női mosdó felé vette az irányt. Már jóval becsengetés után voltak, így senki sem volt bent. Miután lábával belökte az ajtót, feltette a lányt a mosdókagylóra. Fekete bőrnadrágja hamar lekerült kecses lábairól, bugyijával együtt.- Jézusom, de régóta akartam ezt. - mondta Harris, miközben levette felsőjét, s Brooklyn keze már nadrágjában járt. Már vette volna elő az óvszert, ám a lány megállította.- Még szedem a gyógyszert, nem lesz baj -s azzal kezeit a fiú fenekére vezette, közelebb húzta magához.- Bassz meg úgy, mintha ez lenne az utolsó! -sziszegte a fiú fülébe, mialatt kezébe vette a számára jól ismert hímtagot. Harris csak nyelt egyet, s ezalatt Brooklyn ügyes ujjai saját bejáratához illesztették a fiút, mire mindketten felnyögtek.- El sem hiszed mennyire hiányzott. -suttogta, s lökte a lányba magát egyetlen mozdulattal. A fiú egyik keze a lány fenekénél volt, a másikkal pedig a tükröt támasztotta. Belenézett azokba a zöld szemekbe, mik gyorsabb mozgásra késztették. Brooklyn kezei a fiú egész mellkasát felfedezték, s ugyan próbáltak csendben maradni, a nyögéseiket, s a hangot, ahogyan a bőr a bőrhöz csapódott, nem tudták elnyomni. 

Harris mozgása gyorsult, s egyre mélyebben volt a lányban, miközben partnere minden reakcióját figyelte. Brooklyn lélegzete szabálytalanná vált, fejét hátra billentette, s telt ajkai közül egyre többször szakadtak ki nyögései. - Senki sem tudott így megdugni -vezette jobb kezét a fiú tarkójára, s suttogott fülébe.- Oh, abban biztos vagyok - lihegte mosolyogva, s emelte meg egy kicsit, mialatt gyorsított. Eszeveszett tempóban pumpálta magát a lányba, aki erre javarészt rá is segített. - Maradhatok? -kérdezte a lány nyakába hajolva, mire az csak nyögdécselve bólintott, s ezzel az egyetlen kis mondattal átrepült, vagyis inkább átzuhant az orgazmus istentől adatott kapuján. Harris érezte, hogy a hely megfeszült farka körül, mi elég is volt neki a beteljesedéshez. Mindenét a lánynak adta, s lihegve zuhant a vállára.

Felemelte csapzott homlokát, s ránézett az alatta lévő, teljesen kikészült lányra.- Hiányoztál - suttogta neki, s próbálta megcsókolni, de a lány eltaszította.- Nincs csók. De egyébként ez a része nekem is -vezette tekintetét a kissé megizzadt srácra.- Kikészítesz -nevetett fel kínjában, s húzódott ki a lányból. - Menj órára, Harris! -