Miután Harris elhagyta a mosdót, Brooklyn leszökkent a mosdókagylóról. Visszavette bugyiját és nadrágját, de még nem ment órára. Gondolkodnia kellett. Kilépett a mosdóból, ám az olyannyira vágyott üres folyosó mámorító képét megrondította a Nelson lány. Vele szemben állt, nekidőlve az egyik falnak.
Nem volt kedve balhézni, legszívesebben csak kisétált volna, figyelmen kívül hagyva a lányt és rágyújtott volna, miközben átgondolja, mit is akar valójában. Ám az élet nem mindig kívánság műsor.
- Csak nem rám vártál itt? -kérdezte, miközben odalépett hozzá. Próbált gyorsan túl lenni a kellemetlennek ígérkező beszélgetésen. - De, csak rád. -válaszolt, s lépett ő is a vele szemben álló felé. Első ránézésre sem voltak azonos súlycsoport. - És mit szeretnél? -próbált mindenféle undok hangnem nélkül kérdezni.- Nem gondoltam, hogy az sem állít meg, hogy terhes vagyok. Te még így is elvennéd a gyerek apját! -kuncogott fel kissé, mire Brooklyn kezdeti komolysága kacagásba torkollott. Haven nem értette a reakcióját.
- Azért az úgy fura, hogy te sem vagy képben a saját abortuszoddal -válaszolt neki röviden, mire a lány arcáról lefagyott a mosoly. Mondjuk gondolhatta volna, hogy Harris ezt is megosztotta a lánnyal.- Jaj, de édes, hazudott neked, hogy jobban érezd magad. -próbálta menteni a helyzetet.
- Na jó, kislány. Tisztázzuk, oké? Először is, Chase sok mindent csinált és csinál is de ismerem annyira, hogy tudjam, abban a helyzetben, amiben ő van sosem hazudna. Egy ilyen dologról meg végképp nem. Te nem tudsz róla semmit, csak jókor voltál jó helyen, már ha a te beteges agyad ezt szerencsének éli meg. Én szerettem éveken keresztül, mindenkinél jobban ismerem és tudom, hogy nem nevelne gyereket. Főleg nem veled. Csajszi, láttam, ahogy megdugott! Éveken keresztül együtt voltunk, mégsem láttam sosem ennyire érdektelennek! Azon csodálkozom, hogy nem fájt. -mondta neki Brooklyn, miközben leült az egyik benti padra.
- Másodszor meg, ő jelenleg mindent megtesz, hogy helyrehozza, amit elrontott és még csak rosszul sem kell éreznem magam, hiszen, mikor aláfeküdtél, már nem voltunk együtt. Gondolj bele, Haven. És ezt most nem azért mondom, hogy szarul érezd magad, de csak akkor kellettél neki, mikor szakítottunk, és, amit te nem tudsz az az, hogy aznap az egyik legjobb haverjával látott. Félreértette és a temetőbe menekült. Minden randink ott volt. Ivott és drogozott. És te csak akkor kellettél neki, mikor sem a drog, sem a pia, sem a motorozás, sem a cigi nem mulasztotta el a fájdalmat, amit miattam érzett. Kicsit sem érzed ezt szánalmasnak? Mármint ha a helyedben lennék, tuti jobbat akarnék ennél. -magyarázta Havennek, mire az csak leült a lány mellé.
- Értem, hogy neked ő a tipikus rosszfiút testesíti meg, de azt kell értened, hogy ez nem egy film. Harris pedig nem a tipikus rosszfiú, aki beléd szeret majd. Ez a valóság. És a valóság az, hogy biztos, hogy van valaki, aki rád vágyik, de az nem ő. Másrészről meg őt sem skatulyázhatod be ebbe a szerepbe. Ő sokkal több annál, mint, amit te belelátsz. És őszintén kérlek, a legjobb szándékkal, hogy állj le. Mindenki érdekében. És állítsd le azt a ribanc barátnődet is. Én már nem tudok ennél többet ehhez hozzátenni. Minden lehetséges módon próbáltalak lebeszélni erről és ennek ellenére mégis mind itt vagyunk. Persze, ne gondold, hogy Harris nem ugyanolyan hibás, mint te. De ő már legyen az én keresztem. -kezdett felállni.
- Ugye tudod, hogy a szexszel nem oldod meg? -kérdezett még egyet Haven.- A kapcsolatunkat nagy eséllyel már semmivel. Ez az én személyes mentális állapotom miatt kell. De ez már tényleg nem a te dolgod. -azzal tényleg felállt és kisétált a suliajtón.
Odakint felült az alacsony kerítésre és rágyújtott. Hitt abban, hogy ez lesz a jó megoldás és valahol jól is esett neki. Sosem vallotta volna be de őrülten hiányzott neki a srác. Egyszerűen nem tudott elképzelni biztonságosabb helyet az ő karjainál, nyugtatóbb illatot az övénél. Még mindig feltétel nélkül bízott benne és a világ legnagyobb békességét jelentette neki, azon túl, hogy őrülten vonzódott hozzá. Azon kívül, hogy persze, hiányzott neki a teste is, az egészben a legveszélyesebb részt élvezte a legjobban. Imádott odabújni hozzá, egy egészen másik állapot volt. Habár tudta, hogy ezt kerülniük kellesz, mind a saját lelki épsége érdekében, mind annak okán, hogy véletlenül se adjon reményt a fiúnak.
Ez volt az, amit Haven nem értett és, amit Brooklyn pontosan tudott. Amit Brooklyn érzett Chase iránt az szavakba önthetetlen volt. Egy másik világot jelentett számára. Haven ezt sosem élhette át, ettől fogva az ő érzései nem voltak igaziak. Brooklyn nem volt kegyetlen, ő is nőből volt, hiába érdemelte volna meg Haven, nem akarta, hogy olyanba vigye magát egy hamis téveszme miatt, amit megbánna később. Persze ennyire önzetlen sem volt, vissza akarta kapni azt, ami köztük volt. Esze ágában sem volt átnyújtani Havennek, még ha köztük már kihalóban is volt.
YOU ARE READING
Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!
RomanceA chicagoi Vernon Hills gimnázium tanulói mindennapi életüket élik. A suli bűnözőpárja ostromolja a többi diák életét, amire persze mindenki másképpen reagál. A néha napján megkavart álló vizet teljesen kiborítja, mikor egy feltűnő drámatanár összeg...