Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

23. fejezet: Hangos gyorsaság +18

- Épp ideje volt. - fordult meg a korlátból támaszkodásból Clark, így kicsit ki kellett tekernie magát. Félhosszú szőkés haja kicsit meglobbant a lendülettel, bár a szél is közrejátszhatott. Kicsit kiskutyabeütésű, mégis viszonylag kis szemeivel a közelgő fekete motorra pillantott. 

Először Brooklyn szállt le és levette matt fekete sisakját, ami alól kilebbent sötét haja. Vékony, mégis izmos lábait a kissé magassarkú, fűzős térdcsizmában tette a talajra és stabilan állt meg. Nem várta meg Harrist, azonnal a fehér, rozsdás kerítésnek támaszkodó srácok felé indult. 

- Hali szivi !-csapott a kerek, latexba bújtatott popsira Clark. - Hellóka! -fordult vele szembe, így a fiú beláthatott dekoltázsába. Két szemét levezette a lány melleire, majd visszanézett a finom vonásokkal teli arcra. Dús ajkak, vékony orr és bűnös szemek. Egy picit megnyalta száját, majd nyelt egy kisebbet és más felé nézett. 

- Az urad? -kérdezte, s szemmel kezdte keresni az említettet. - Parkol. De amúgy mi lesz itt? mert a jóember nem volt hajlandó elmondani.  -nézett Clark szemeibe a lány. - Nem fogsz megijedni ha elmondom? -kérdezte és egyenesedett ki egy picit. - Úgy ismersz? Szerinted van bármi, amitől félek? -kérdezte cinikusan és egy lépést tett a fiú felé. - Biztos van. Mindenki fél valamitől. -nézett ő is a lány macskazöld szemeibe. - Jól jegyezd meg, amit most mondok szívem. Én nem félek semmitől. -húzta ravasz mosolyra száját Brooke. - Oh, igazán? Bizonyítsd! -válaszolt vissza Grayson. - Nem mintha bármit is bizonyítanom kéne, de nézd csak. -biccentett a közelgő Harris felé, majd egy lépéssel közelebb lépett Clarkhoz és egy egyszerű mozdulattal tapadt ajkaira. A fiú először kissé meglepődött, de aztán azonnal viszonozta a csókot. Brooklyn durva volt és heves, amit Clark igyekezett lekövetni. 

Brooklyn elszakadt a puha ajkaktól és a már megérkező Harrisre pillantott. Szemeiből kis lángok csaptak ki, de nem szólt semmit. - Remélem nem veszed túl komolyan, szerelmem. -intézte a fekete hajú srác felé a mondatot. Harris csak egy lépéssel közelebb állt a lányhoz. - Mondd csak baby, az enyém vagy még? -kérdezte a lányt, s mellkasa már súrolta a lány melleit. - Always and forever, baby!- kacsintott a srácra, azzal pedig a motorja felé indult, de a fiú elkapta. - Meg ne történjen többször! -figyelmeztette Chase. - Miért? Elfenekelsz? -kérdezett vissza kissé mosolyogva a lány. - Nyugalom szivi, egy csók nem sokat jelent. -zárta le Brooklyn.- Hát azért nem keveset. -vonta kétségbe a fekete hajú. A lány csak felnézett rá és kissé lehúzva magához megcsókolta. Lágy volt, de mégis erőszakos. Vad, de figyelmes. Átkarolta a fiú nyakát és kissé hajába túrt. Chase csak követte a ritmust, hagyta irányítani, ami nem volt gyakori. Átkarolta a lány derekát és picit megemelte őt. 

Mikor elszakadtak, Brooklyn csak Chase szemeibe nézett és picit megnyalta ajkát.- Te vagy az, mindig is te voltál. -mosolygott rá és engedte el teljesen. A fiú arcára csak egy megkönnyebbült mosoly ült ki és feltette a lányt a motorra. - Egyébként ha már így megküzdöttél érte, verseny lesz. A telkek mentén, egészen a suliig. Éjfélkor kezdünk. -fejezte be Clark és ment a motorért. - Hányan leszünk? -kérdezte Harris. - Öten. -válaszolt röviden és felült a motorra. - 5 perc és kezdünk, álljatok rajthoz! -mondta még utoljára Clark és beindítva a motort, a Starthoz állt. Követte Brooklyn, Harris és még két tag, akik nem a VHHS-be jártak. 

Pontosan éjfélkor elkezdődött az őrült hajsza, maguk sem tudták miért, talán szimplán csak szórakozásból de átlagosan 120-szal száguldoztak keresztül a telekhatárokon, majd beérve a városba szintén. Totálisan megborítva a forgalmat és két rendőrautót is maguk után vonzva megérkeztek a VHHS udvarára. Mindannyian gyorsítottak, hiszen ide kocsi ilyenkor nem fér már be, a motorral ellenben átugratták a kerítést. Először Brooklyn érkezett, utána Harris, majd a többiek nagyjából egyszerre. Villám sebességgel pattantak le a motorokról és ugrottak be a suli ablakain. A két srácot, akik nem ismerték a sulit és a nyitott ablakokat, elkapta a rendőrség. 

A három fiatal berohant a termekbe és vártak. Vártak, hogy a rendőrség elmenjen és beérje azzal a két sráccal. Hiszen mindig így volt. Sosem csak hárman versenyeztek és mindig a Vernon Hillsben volt vége, pontosan ezért. Mikor kialudtak a rendőrszirénák és elmentek az autók, ők előjöttek. Harris és Brooklyn a kémia teremben bújt el, míg Clark a díszteremben talált búvóhelyet. 

Harris és Brooke egymásra néztek és a sötét, üres iskola gondolatát senki sem tudta kiverni a fejükből. Brooklyn felállt és odasétált a tanári asztalhoz. - Tudom, hogy te is arra gondolsz. -fordult háttal Harrisnek és levette a fekete felsőt. Az a csipkés melltartó volt alatta, amit már délután is látott a fiú. Melleire ugyanúgy passzolt. A különbség csak az volt, hogy most tudta, nem tudja majd leállítani a fiút. 

Lassan letolta a latex nadrágot, így Harris ráláthatott tangába bújtatott fenekére is. Felült az asztalra és szét tette lábait. Jobb keze lassan vándorolt le egész testén, majd bugyijában állt meg. Két ujja közé csípte csiklóját és hátra hajtotta fejét, s tudta, ez az a pont, amikor a fiú éhes vadállatként fogja rávetni magát a friss húsra. 

Nem is történt másképp, elsötétült szemekkel illette a lányt és lekapta pólóját. A zöld szemű ráláthatott tele varrt, kissé kidolgozott felsőtestére. Mellkasán egy kígyó fejű nő tündöklött, mellette egy cigi, amiből a "love" felirat füstölög, jobb oldalon pedig franciakártyák díszítették. Hasán egy függőlegesre rajzolt, pókokkal teli kéz leledzett, alatta pedig három doberman feje. Közelebb húzta magához a lányt és lehajolt előtte. Két ujjával félretolta a fekete csipkét és elmerítette nyelvét a lányban. Szívta, harapta, szinte falta a lányt, amíg annak ragacsos nedve be nem telítette száját. Ekkor felegyenesedett és a lány szemeibe nézett, miközben kezei álló farkát szabadították ki. Megcsókolta a lányt és egy, határozott mozdulattal tövig belecsúszott, mire az hatalmasat nyögött a fiú szájába. Chase kissé megharapta a lány ajkát és combját megfogva, lökni kezdte belé magát. Gyorsan, mélyen és őrült módon töltötte meg a lányt, az asztal remegett alattuk. Tekintve annak régi és gyér minőségű mivoltát ez mondjuk nem volt nagy meglepetés. Forgott velük a világ, nem tudták még a saját nevüket sem, s csak hangos nyögésekkel díjazták egymást, míg egyetlen sikítással, illetve mély nyögéssel nem emlékeztették egymást arra.