Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

43. fejezet: Kényszerszívesség

- Na, vajon kit csuktak le már megint?! -érkezett meg az őrsre Harris apja, ám nem volt olyan ideges, mint szokott.- Mit akarsz? -tért a lényegre rögtön Chase. - Megbüntetni téged, elsősorban. -válaszolt az öreg. - Jézusom apa, térj észhez, rongálásért max. egy évet kapok! De vannak enyhítő körülmények. -forgatta szemeit a srác. - Oh, azt nem kétlem, hogy magadat nem félted, de érted már letettem az óvadékot, nem volt nagy összeg. Ez is azt bizonyítja milyen keveset érsz, viszont ha kiderül, hogy a fiam börtönben volt, az rám veti a legrosszabb fényt. Te máris szabad vagy. Veled ellentétben viszont. . - Viszont Brooklyn nem -túrt hajába Harris. - Pontosan! Látod, mégsem vagy te olyan hülye! -vigyorgott önelégülten az öreg.- Hogy lehetsz ekkora szívtelen rohadék? Ennyire fontos, hogy elvedd tőlem? Csak mert gondolom az a feltétele, hogy kihozd, ha szakítok vele és tekintve, hogy tudod, az anyjának nincs pénze kihozni, ez biztos így van -vezette le gyorsan Harris.- Ami azt illeti, tudom, hogy miatta változnál, rájöttem, hogy innen kell megközelítenem téged és ha az kell, hogy ez a szegény lány szenvedjen a te hibáidért, ám legyen. -tette zsebre kezeit, miközben fiát kiengedték a cellából.- Tudod mit? -kérdezte kilépve a cellából, miközben az őr elment. - Mit? -kérdezett vissza apja. Ekkor Harris ökle lendült a levegőbe, s egyenesen apja arcában landolt.- Kinyalhatod! -köpött apja cipőjére, s kifelé vette az irányt, de azért még odaszólt sokkolt apjának.- Akármit is teszel, nincs olyan, amiért elhagynám őt, amíg ő itt van semmi más nem érdekel. - 

Harris útja azonnal Brooklynhoz vezetett.- Szia baby!- lépett oda a cellához, amiben Brooklyn ült.- Szia! -lépett oda párjához. - Figyelj ide! -tette be kezét a rácson, s megfogta a lány puha kezeit, mire az szemeibe nézett.- Esküszöm, hogy kihozlak, csak pár napot adj, addig próbáld húzni a tárgyalást és ne beszélj ügyvéd nélkül. -nyomott egy puszit barátnője kacsóira, s már el is indult intézni a dolgokat. 

Kezdésnek az egyszerűbbel kezdte, s ellátogatott a drámaórára, hiszen ott is volt elintéznivalója bőven. Miközben besétált a hatalmas színházba, írt egy üzenetet Dax Cruznak, amely a következőképp hangzott: "hali, vészhelyzet, tali két óra múlva?"

Alig lépett be a terembe, meglátta, hogy már mindenkit ott van, s bár nem késett el technikailag, mégis kissé nyomasztó volt. Mint mindig, Haven most is egyedül ült, így Harrisnek nem volt nehéz dolga, szimplán leült mellé. Mikor a lány realizálta, szinte levegőt sem kapott. - Hogyhogy ide ültél? -kérdezte reménnyel teli hangon, mire Harris minden erejét egybegyűjtve vett egy mély levegőt. - Kérni szeretnék egy szívességet. -a lány szinte azonnal elolvadt mellette, s serényen bólogatni kezdett. - Menj el egy randira Torresszel. -mondta ki, mire a lány kezdeti mosolya helyére undor került.- Minek? Szívesebben mennék veled.-ült kissé közelebb.- Elhiszem, de nem én hívtalak el.- mondta rá sem nézve a lányra. - Majd szünetben visszatérünk rá -rántott vállat a lány, mire Harris készült felállni, de Haven visszahúzta.- Ha most elmész, biztosan nem megyek bele. -közölte, s a fiú kénytelen volt visszaülni. 

- Ms. Young hol van? -kérdezte a névsor pásztázása közben a fekete ruhás nő. - Magányügyi okokból nem tud részt venni, de önhibáján kívüli a dolog, legközelebb már itt lesz. - magyarázta Harris.- Csakhogy Ms. Youngot köti egy szerződés Mr. Harris.- szállt vitába Hazel.- Az ég szerelmére, előzetesben van! - bökte ki végül a srác, s ekkor eluralkodott a termen a kínos csend. - Hát -törte meg végül Hazel - Jobban tenné ha kordában tartaná Mrs. Harrist.- jegyezte meg szigorúan, de nagyon halványan elmosolyodva.