Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

30. fejezet: Mentsd meg ezt a szart

Pontosan 9:50-kor tették át lábaikat a motoron, ahogy azt a zöld szemű lány gondolta. Mikorra megérkeztek, már ott volt Clark és még pár ismeretlen arc. Harris előre ment és lepacsizott Graysonnal majd nekidőlt a kripta téglafalának. A belső teret, egy nagyobb vasrácsos kapu választotta le, két szélén egy-egy kőangyallal, amiknek festése el volt folyva, így pont olyan hatást keltve, mintha az angyalok sírnának és olvadnának egyszerre. 

- Corset Carrington. - mutatott be egy vörös hajú, kék szemű lányt, erős sminkkel. Egy fekete crop topot viselt egy bőrkabáttal és egyszerű fekete leggingsszet, bokacsizmával. Persze, Brooklyn előtt már nem volt ismeretlen a lány, hiszen mielőtt Chicagoba költöztek volna, egy utcában laktak, még Phoenixben. 

- Garrett Hole. - mutatott Clark egy fekete hajú, egészen különleges kék, majdnem, hogy fehér szemű, kissé borostás srácra. - Illetve a kislánya, Tracy. - biccentett a srác mellett álló kis csajra, aki jóval nagyobbnak tűnt, mint amilyen idősnek az apja.

- Uhh, apuci? -röhögött fel Brooke. - Kurva vicces, té'lleg! De sikíthatod ezt széttett lábakkal is ha így folytatod. -szívott bele mélyen a füves cigibe, s hiába nem tetszett Harrisnek, kicsit őt is megmosolyogta. - Hány éves a kölyök, hogy "razziázni" hozod? -kérdezte Harris, a kislányra nézve. - Kérdezd meg tőle, van szája! -bökött a lánya felé és bement a kriptába.- Uh, nem egy társasági alak. -húzta el a száját a lány és ő is rágyújtott. - Tizenkettő vagyok. -szólalt meg a fekete hajú, kissé sminkelt lány. - Vágom. -bólintott hanyagul Harris. 

- És ki csapatunk utolsó tagja? -kérdezte Brooklyn, Clarkra nézve. - Máris, hölgyem! -termett az említett mellett. - Dax Cruz, alias "folyton be vagyok állva". -mutatta be a zselézett hajú, szemceruzás, szakadt pólós goth/punk srácot a "tömegnek", aki most is csak egy síron ült, kezeire támaszkodva és fújta ki a füstöt, s ha ruhái illatából nem is, leheletéből megállapítható volt a tény, higy ritka, mikor nincs tudatmódosítva. 

- Honnan szerzel ilyen arcokat? -nevetett fel Brooke.- Hát, szivi, csak jó embereket kell ismerni. -kacsintott a csajra.- De még várunk valakit, aki jelenleg épp hugyozni van, szóval addig menjünk be. -intett a szőke srác és beterelte a bandát a kriptába. Belépve egy pici folyosó volt látható, szabálytalanul kikövezve. Innentől már csak gyertyák világítottak, amiket a hely elhagyatottsága miatt, saját gyújtójukkal kellett életre kelteniük. A viszonylag nagy terem falaiba nevek és kis falba épített sírok voltak helyezve. Az egész közepén egy kicsi oltár foglalt helyet, egy kereszttel.

- Pff.. -fintorodott el Brooklyn. Közelebb ment a fakereszthez és leemelte, majd fordítva tette vissza.- Látszik, hogy új a hely. -állapította meg és helyet foglalt a földön, közvetlen az oltár mellett. - Mivel az előzőt leégettétek, igen. -nevetett fel Corset, miközben a zenével babrált. - Há' faszom se gondolta, hogy fakriptába gyertyákat rak valamelyik barom! Ezért kellett otthagynunk a Diamond Lake-et, pedig az egy fasza hely volt. -érvelt Brooke, miközben egy ismeretlen tag lépett be a Castlemaine kriptába. 

- Na, végre! Darren Brighton az úr. -nézett Clark a túlsúlyos, rövid hajú, barna szemű srácra. - Te? Motoron? -nézett rá kérdőn Corset.- Ja, azon. -dobta le magát hanyagul a tizenhat-tizenhét éves srác közvetlen az ajtó elé. A mutatvány végére, Corset sikeresen bekapcsolta a JBL-t, amiből viszonylag hangosan kezdett szólni a Save That Shit Lil Peeptől. 

- Amúgy ha eddig nem tudtátok, akkor Brooklyn vagyok. Brooklyn Young. Ez a balfasz mellettem, meg Chase Harris. -lökte meg picit mosolyogva a fiút, aki csak nevetve kivette a kezéből a vodkás üveget és lehúzott belőle. - Együtt? -kérdezte meg kettőjükre mutatva Darren, mire Harris csak bólintott egyet.- Mióta? -csatlakozott be Corset.-Olyan két éve kb. -adott választ Brooke és egy tekert cigiért nyúlt. - Könnyűvel kezded? Legyen! -nyúlt egy hasonlóért a Carrington lány is.- Ma taliztunk egy csajjal, rajta agyalok. -indokolta meg tudata megőrzésének szándékát. - Bővebben? -ült oda hozzájuk Tracy is.- Szívhatsz? -nézett rá kérdőn Brooke, mire a kislány apja csak bólintott.- Faszság lenne kihagyni a buliból, mert, hogy "kicsi". Jogos lenne, de úgyis szívni fogja ha akarja. -rántott vállat Garrett, így a fekete hajú lány tekert egyet Tracynek.

- Szar világban élünk, szivi. -dőlt neki az oltárnak, s a kislány elgondolkodva ült mellé, kissé kitúrva Harrist. - Mert? -nézett fel az idősebbre érdeklődőn.  - Csak. Minden, amire vágyunk kilométerekre van tőlünk, szerencsésebbek elérik. A balfaszok elesnek. Az okos feláll, a hülye lent marad. Ennyi a világunk. Fekete és fehér. Rossz és jó. Abban a pillanatban, ahogy ezt megkérdőjelezed, a földbe döngölnek. Aztán te vagy a szar, mert a földben kúszol. Azt várják, hogy ott maradj, ahol eltapostak, de sosem szabad ott maradnod. Ha csak a föld alatt megy akkor ott, de haladnod kell az utadon. Az úton, amit te választasz, mert legrosszabb esetben a nap végén azt mondod, hogy elbasztad. De akkor sem azt, hogy elbasztam miattuk. Mert ez a kettő kurvára nem ugyanaz. -szívott bele a cigibe a lány. A kisebb csak bólintott és ő is hasonlóképpen tett. 

- Aki egyedi, az kilóg. Aki látja a valóságot az más, mint akik tagadják. - egészítette ki Brighton. - Az élet szar, ez tény, de te döntöd el, hogy mindennek ellenére járod a utad, beolvadsz vagy meghalsz. -utalt vissza részben magára a transzszexuális srác. - Na jó, elég a depiből. -állt fel Harris és a füves cigi helyett, kitette az LSD tablettákat. - Keljünk életre srácok! -tett egyet nyelvére és visszaült Brooke mellé.

- Valami ötlet valakinek? -kérdezett rá Clark. - Dugjunk. De csak ha beüt az LSD! -emelte meg kissé ujját Brooklyn és ő is nyelvére helyezte a tablettát. - Addig is, kivel mizu? Depresszív történeteket kérek, aztán mire eljut, addigra már nem fog érdekelni senkit. -

- Anyám megölte magát. -kezdte a sort, a tizenhat éves Corset. - Ezért vagyok Chicagoban. Miután megtaláltam a véres kádban, megijedtem. Nem emlékeszem pontosan, de összepakoltam és leléptem. Aztán eszembe jutott, hogy az egyetlen ember, akit ismerek és életben van az Chicagoban él, szóval idejöttem. Reggel beszéltem Clarkkal, így kiderült, hogy nem az egyetlen ember, akit ismerek és él. Szóval most nála lakok és nem tudok mit kezdeni magammal, tekintve, hogy a VHHS fizetős. Legalábbis a beiratkozásnál. Munkát keresek, vagyis valami olyasmit és próbálok talpra állni. -húzta meg a mondandója végén a vodkás üveget.