Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

32. fejezet: Ellentétek

- Gondolkodtam és nem maradhatsz. Azok után, ami történt nem. -közölte Martinnal az óra kezdete előtt White. A barna hajú fiú csak sóhajtott egyet. - Te is tudod, hogy nem vagyok meleg! - védekezett Mason, kevés sikerrel. - Mégis ott láttak azzal a buzival és még kép is készült róla. -érvelt tovább a kirúgás mellett White.- Te meg vele jársz egy szakkörre vagy mi a faszomra! -kezdett el kiakadni.- Én csak egy levegőt szívok vele, nem engedem be a seggembe!- a szőke srác is idegesebben szólalt fel most már.- Te, a nagy buzigyűlölő, egy helyre jársz, önszántadból egy buzival! Mégis miért? Mivel bizonyítod, hogy nem miatta van? - a vitájuk kezdett minden zajt túlkiabálni, s már mindenki csendben figyelte őket. - Oké srácok, döntsük el egy fogadással! -vetette fel az ötletet, a még nyugodt Dylan. - Milyen fogadás? -kérdezett rá Mason.

A Gonzalez fiú körbenézett és meglátta a hátsó padban ülő Heathert, aki telefonján böngészett valami rendkívül érdekeset. - Ő. Aki hamarabb megfekteti. -tűzte ki Dylan a célt.- Kizárt! Apám haverjának a lánya, ha ez kiderül nekem reszeltek! -ellenkezett azonnal Tristan. -  Ch, fosos. -húzta el a száját Martin. - Fosos a kurva anyád! Jól van, na most ki a fosos?! Harrisék. -bökött a teremajtó előtt elsétáló feltűnően jó hangulatban lévő párra. - Arra, hogy mikor mennek szét. Ennek érdekében meg lehet tenni bármit. -magyarázta a szabályokat és feldobott egy érmét.- Fej vagy írás? -kérdezte a vele szemben ülőt.- Fej. -válaszolt röviden, majd a szőke srác felemelte kezét az érméről. Írás.

- Egy hónap. -mondta el tippjét kis gondolkodás után White.- Érettségi. -válaszolt Martin, s pontosan ezzel egy időben szólalt meg a csengő is. A mindig morcos Mr. Brown lépett be a terembe. Hatalmas orra most is a földdel szemezett, szemöldökei pedig tutajkén ütköztek össze minden nagyobb lélegzetvételénél. Morcosan csapta le a könyveket a régi tanári asztalra, miközben egy nagy reccsenés kíséretében helyet foglalt a kényelmetlen tanári széken. 

Felütötte a kék füzetet, amin a Névsor címke szerepelt és elkezdte felolvasni a neveket és ahol nem hallott hangot, oda egy kis vízszintes vonalat húzott. Mikor mind a huszonhét nevet felolvasta, felállt és ráérősen a zöld krétatáblához cammogott, habár már a tanóra első negyede eltelt. Felírt egy első ránézésre bonyolult képletet, ami egy az ott ülő diákok számára már ismerős kis háromszöggel kezdődött, valami "deltával", aztán azt beszorozta "V0"-val és hasonló érhetetlen számsorozatokkal. 

- Ma is mész arra a szarra? -tette fel az ominózus kérdést Gonzalez, s valamiért erre volt a legkíváncsibb. - Igen, mer'? -kérdezett vissza halkan White, bár igazából hangosan is tehette volna, figyelembe véve a vén tanár úr hallási képességeit. - Minek jársz te oda? Hirtelen elkapott a Hollywood feeling? -tette le a kezében lévő kék tollat és Tristanre nézett. - Nincs jobb dolgom és anyám örül, hogy lefoglalom magam. -rántotta meg vállát lazán és jegyzetelt tovább. Dylan bólintott egyet, nem mintha elhitte volna, hogy csupán ennyi áll lusta barátja önkéntes programja mögött, de ráhagyta. 

Az unalmas tanóra végeztével hangosan szólalt meg az iskolai csengő, ami a tanítás végét jelentette. Délután volt már, minden diák egy emberként özönlött ki a teremajtón, ami enyhén szólva sem volt nagynak mondható. A focicsapat a tornaterem előtt gyülekezett, már átöltözve, az edzőre várva. Mr. Smith nagyjából időben érkezett meg. Kissé lazán, egy trikóban és rövidnadrágban nyitotta ki a tornatermet. A csapat beözönlött és felsorakoztak. Már tudták feladatokat, s kérdés nélkül kezdték csinálni bemelegítés gyanánt, de White-ot kihívta. 

- Miért nincs női focicsapatunk? -tette fel a kérdést Mr. Smith. - Mert a csajok nem fociznak és a megyében nincs más lány csapat vagyis nem lenne kivel játszaniuk. Erre van a szurkolócsapat. -magyarázta a szőke srác. - Akkor dolgozzatok össze a lányokkal, kéne csinálni valami közöset az őszi bálra. Egy hónap múlva lesz, szervezzetek valamit a szöszivel. -veregette meg vállát a szőke fiúnak és leült a tanári székre. 

White csak megforgatta a szemét és átsétált a tornaterem másik felére, ahol Heatherék edzettek. A lány szinte azonnal kiszúrta és dühös szemekkel indul el felé. - Mit akarsz itt? Kukkolsz? Te jó ég, menj már edzeni, ne a szurkolólányaim csinos hátsóját nézd! -tessékelte volna ki White-ot, de a fiú lefogta hadonászó, műkörmös kezeit. - Most mit taperolsz? -húzta fel szemöldökét a szőke lány.- Megnyugodnál? -kérdezte nyugodt hangon White. - Mondd mit akarsz és ha nem húzod az időmet, talán. -húzta ki kacsóit a lány a fiú szorításából. 

- Smith azt akarja, hogy dolgozzunk együtt.-árulta el egyszerűen a fehér trikós srác. - Hogy mi? Tessék? Mi? Együtt? Kizárt. -zárta rövidre, s az ikonikus hosszú szőke szopfját hátra dobva indult vissza a lányokhoz. - Te viszont nem lehetsz itt, szóval amíg el nem mész nem tudjuk folytatni, megtennéd, hogy lekopsz? -nézett rá félszemmel a Baker lány, mire Tristan enyhén kuncogva visszament a srácokhoz.