Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

66. fejezet: Mindenkinek Harris kell!

- Megvan a csaj? -vágódott le Henry mellé a színházterem első sorában Harris.- Úgy tűnök, mint akinek megvan? -nézett rá unottan.- Mit basztál el? -kérdezte, miközben elnyomta a cigijét.- Én semmit. Megkaptam, hogy nagyon aranyos vagyok de beléd szerelmes, ami érthető azok után, hogy randizni vitted. -nézett szemrehányón a mellette ülőre.- Ahha, gondolom sok kérdésed van, de mielőtt feltennéd őket.-emelte mutatóujját nyugtatólag Henry felé- Azért vittem el, mert azt mondta, akkor megy bele a randiba veled, ha előbb elviszem én. -magyarázta.- Brooklyn mit szólt, hogy másokkal randizgatsz? -

- Brooklyn tudja. Amúgy meg akkor már nem voltunk együtt és nem is volt igazi randi. Arról nem tehetek, hogy még mindig belém van esve. Mindig megmondtam neki, hogy nem szeretem és nem is fogom. Ha nem szeretem, akkor pedig semmi értelme az egésznek. - terült el a bársonyszékben.

- Ezt én is megmondtam neki. Szóval életem első randija arról szólt, hogy ápoltam a lány lelkét és elmondtam, hogy soha nem fogod szeretni.- fordult megint előre egy szemforgatás közepette.- Csodálkozol, hogy offolt?! Nincs az a nő, aki ezzel a szöveggel ne offolna.- 

-  Könnyű okosnak lenni ennyi nő után -forgatta meg szemét a Torres fiú.- Nehogy azt hidd. Nem volt sok nőm. Csak akikkel voltam, azokkal. -itt abba hagyta a mondatot és kis gondolkodás után folytatta- intenzív volt. Brooklyn előtt volt egy barátnőm egy évig és ennyi. Igazából amióta ismerem, sose néztem rá barátként. Mármint Brooklynra. Habár úgy kezdtük. Kilencedikben jóban voltunk, én egy külsős csajjal voltam együtt, de így utólag visszagondolva, amint Brooklyn belépett a terembe. Nem volt több kérdés. 

Ment a szokásos jópofizás, de sose adta alám a lovat, ami az akkori barátnőmre nem volt igaz. Persze alig hittem, hogy minél közelebb legyen. A lopott érintések, hosszú szemkontaktusok, az első közös motorozás. A puha kezek a hasamnál, ahogy a hátamra dőlt. Tudtam, hogy biztonságban érzi magát -fejezte be a rövid memoárt egy sóhajtással karöltve. 

- Hogy jöttetek össze? Csak mert állandóan beszélsz de erről sose. -kérdezte a srác felé fordulva Henry. - Tizedikben. Nyilván nyáron is összejártunk de én szeptemberben szakítottam az akkori barátnőmmel. Igazából beismertem magamnak, hogy ez nem normális. Nem normális, hogy mikor megcsókolom, mást képzelek oda. Hogy Brooklyn közelében....-állt meg ismét egy picit és egy kis kuncogás után folytatta -oké, nem fogom papírba csomagolni a szart. Kurvára állt a farkam. Nem tudtam úgy megdugni azt a csajt, hogy ne Brooke-ot képzeljem oda. És nem éreztem korrektnek vele szemben. Utána, októberben felvittem Brooklynt a sulitetőre. Egy este, mikor már senki nem volt ott. Csak néztünk egymásra egy ideig aztán láttam valamit a szemében. Valami kattant és attól fogva nem volt megállás. Egyszerre kaptunk a másik után. Igazából az első pillanattól beleestem, ahogy megláttam, de ez csak egy évvel később tudatosult. Aztán aznap este lett teljesen világos, hogy szeretem. Nem csak, mint embert, barátot, vagy nőt. A lelkébe szerettem bele. -

- És csak úgy megdugtad a tetőn? És hagyta? -kérdezte csodálkozva Henry.- Jesszusom, Henry. Igen, hagyta, de azért, mert már akkor tudtam, hogy ő már nem volt szűz. Nyilván ha az lett volna, sokkal jobban figyeltem volna rá. És mielőtt kérdeznéd a kötözős dolog is csak később jött. Jóval később. És nem ilyen szürke 50 árnyalata verziót kell elképzelni. Elég lightos és tényleg csak sokkal később kezdtük. Tehát akkor mi már hónapok óta kúrtunk. - magyarázta, miközben szépen lassan a többiek is megérkeztek, kivéve Brooklynt. 

- Pssz! -bökte meg picit Harris Heathert.- Mi van? -kérdezte suttogva, mivel már elkezdődött az oktatás.- Hol van Brooklyn? -

- Nem neked kéne ezt tudnod? Ja nem, bocsi. Semmi közöd hozzá! -figyelt ismét a fekete ruhás nőre.- Ha történt valami, arról tudom kell -vált egyre kitartóbbá.- Ő sem tud rólad semmit. -

- Fiatalok! Kifelé! Majd ha megbeszélték jöjjenek vissza! -emelte meg hangját Ms. Hall, mire mindketten kimentek a teremből. - Te normális vagy?! -esett neki a szőke azonnal, ahogy elhagyták a termet. - Tönkreteszed! Alig eszik, alig alszik, agresszív, nem bír a kártérítéssel, munkát kell vállalnia és jelenleg rohadtul lázasan fekszik otthon. -kezdett ordibálni a fiúval, mire az csak idegesen hajába túrt.- És mégis mit kellene tennem szerinted? -próbált nyugodt maradni.- Szerintem? Ohh, az nem számít. Az számít, hogy mit kellene tenned Brooklyn szerint. Ő meg elmondta neked. Jelenleg rohadtul egy haverod vigasztalja, mikor rád lenne szüksége. Neked kéne vigyáznod rá. És ne gyere nekem a süketeléseddel, hogy ezzel véded. Ha védenéd nem lenne ilyen állapotban. Jobban tennéd ha elhúznád a beled hozzá és visszakönyörögnéd magad, mert valamiért kurvára szerelmes beléd, annak ellenére, hogy mekkora fasz vagy - fejezte be dühösen a lány és viharzott vissza az előadó terembe, ahol mindenki egy emberként nézett hátra, mikor belépett. - Mi van?! -törte meg a csendet és egy szemforgatás után visszaült helyére.