Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

65. fejezet: Oszlopaink

- Mit mondtak a rendőrségen? -fordult lánya felé Harper - Kártérítést kell fizetni de nem ültetnek le. - tette le a csekket az asztalra és foglalt helyet anyja mellett.- Mennyi az annyi? -kérdezett rá konkrétan a szirénszemű nő.- 10000 dollár. Azt hittem húzósabb lesz, mondjuk ez se kevés. -nézett anyjára.- Anya, én sajnálom. Tudom, hogy sosem hibáztattál érte de lehettem volna óvatosabb. Az egész az én hibám és én is fogom visszafizetni -

- Nem Brooklyn. A te hibád, igen és vállaltad érte a felelősséget. Előzetesben ültél és ráment a kapcsolatod. Érzelmileg éppen eléggé megfizetted az árát és egyébként is tanulnod kell még. Vállalsz szépen egy mellékállást délutánonként, mikor nincs színház. A többit meg fizetem én. -zárta rövidre határozottan. - Akkor én elkezdek munkát keresni. - hozta oda laptopját a lány, kissé lehajtott fejjel, azonban, ahogy elkezdett állást keresni, megcsörrent telefonja. 

- Szia, mondd! -vette fel Clarknak. - Csak azt akartam kérdezni, hogy hogy vagy? - szólalt meg  a srác.- Most az őszinte válasz érdekel vagy az általános? -kérdezett vissza a Brooklyn, miközben kényelembe helyezte magát a kanapén.- Az őszinte. -válaszolt.- Szarul. Nyakamon a kártérítés, a rendőrség, munkát kell keresnem és az életem egyetlen stabil pontja úgy döntött, túl mocskos hozzám és lelépett. -sorolt fel mindent a lány.- Átmegyek -azzal bontotta a vonalat. Negyed óra elteltével pedig fel is szólalt a csengő idegesítő sípolása. 

- Jó napot, Ms. Young! -köszönt illedelmesen a fiú, miközben Brooklyn anyja elviharzott mellette.- Szia! -ült fel a kanapén a lány.- Szia! Anyud hova rohan ennyire? -lépett közelebb a lányhoz.- Munkába. Elment az idő az álláskereséssel. -állt fel és vette az irányt saját szobája felé, mialatt a fiú követte.

- Na, mi történt? -ültek le Brooklyn ágyára. - Tudod, nem? Úgy döntött túl szent vagyok ahhoz, hogy egy olyan mocskos emberrel legyek együtt, mint ő és lelépett. Leszarja, hogy szeretem, leszarja, hogy ezzel sokkal rosszabbat tesz. Kifizette az óvadékot és azóta se híre, se hamva. Szó nélkül lelépett, mert azt hiszi ezzel megvéd és semmi nem tudja meggyőzni az ellenkezőjéről. Fogalmam sincs, hogy a próbákra be fog-e járni. Nem tudok róla semmit. Elmerült a kóros önsajnáltatásban. Nekem meg nem elég, hogy pangok, nincs kedvem semmihez és bármikor neki tudnék menni bárkinek, mindannak ellenére, amit leművel és annak ellenére, hogy feleslegesnek tartom, kibaszottul hiányzik. -darálta le a végére már könnyekkel a szemében, mire Grayson csak magához ölelte a lány forró testét.- Nem vagy te beteg? -tette Brooke homlokára kezét. 

- Nem hiszem -bújt a fiú mellkasába. A srác a hátát simogatta, így ölelte át.- Hol tartjátok a lázmérőt? - nézett az ölében lévő lányra.- A szekrényben -válaszolt, mire a fiú megkereste az ezer éves lázmérőt. - Mérd meg! -adta oda a feketének, ki csak világító zöld szemével nézett a fiúra. - Nem vagyok lázas - mondta miközben felült.- Nem baj, szeretnék ebben biztos lenni. -ült vissza az ágyra a szőke.- Jólvan -kezdte megmérni lázát, s pár másodperc múlva csipogott is. - 37. Még hogy nem vagy beteg. Na, feküdj csak le! -állt fel az ágyról és húzta le az ágyat borító takarót. - El fogsz menni? -feküdt le Brooklyn.- Nem tervezek. -ült le az ágya szélére és takarta be a fekete hajú lányt.