Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

104. fejezet: Ver az Isten nélküled is

- Nem, tényleg nem szoktam rá semmire -válaszolt nevetve Tyler az asztal másik végén ülő, horkantva röhögő apjának. Daniel Torrest elnézve mindenki azt gondolná, mindkét fia is hasonló "kaliberű" egyed, de ez hatalmas tévedés. Igaz, Henry nem volt egy világklasszis a külsőjét illetően de azért közel sem lehetett apjához hasonlítani. Az idősebb Torres fiúról meg ne is beszéljünk. Vékony, szálkás testalkata volt, erős állkapcsa, hosszú, vékony ujjai és a család összes férfitagjával ellentétben igen nagy sikere volt a nőknél. Szőkésbarna haját mindkét fiú anyjától örökölte és valószínű testalkatukat is. 

- Sziasztok! -lépett be az ajtón Henry és amerikai szokással ellentétben levette a cipőjét. - Szia! -köszönt vissza neki elsőként bátyja. - Gyere, hallgasd meg milyen ha valakinek van élete! -kiáltott oda neki apja, mire Henry csak szem forgatva az asztalhoz ült. - Igazából semmi nem történt, kurva nehezek a ZH-k, de így ennyi. -zárta rövidre a srác. - Még mindig dohányzol? -kérdezte anyja, Penelope.- Hagyd már azt a gyereket! Legalább ő éli az életét, nem úgy, mint a másik fiad! -förmedt rá azonnal.- Hagyd apa. És igen, még mindig dohányzom. -bólintott.

Henry már meg sem lepődött az ilyesfajta beszélgetéseken. Valahogy mindig ez volt, mikor a bátyja hazajött. - Van egy haverom különben, akivel te egy hullámhosszon lennél -jegyezte meg bátyjának- Na, vannak haverjaid? Barátnő? -tetézte - Az nincs, de igen, vannak barátaim.- bólintott.- Na őt ne is említsd. Őszintén nem értem kisfiam mit keresel annak a fiúnak a társaságában. - jutott eszébe a fiú, akiről beszéltek. - Anya, előítéletes vagy. Ha valamit megtanultam tőle akkor az ez, mert én is így álltam hozzá először. Utáltuk egymást, legalábbis én őt biztos. Aztán nagyjából megértettem. Igaz, sok mindennel nem értek egyet, amit gondol vagy csinál, de- Jó'van má' elég lesz! -intette csendre apja.- Te meg örülhetnél, hogy vannak normális barátai végre! -szólt rá nejére is, majd folytatta az evést. - Én szívesen hallanék még erről a haverról -jegyezte meg Tyler.- Akkor menjetek fel -kérte Penelope a fiait, akik így is tettek, bár Henry szemmel láthatóan kevésbé vágyott erre a beszélgetésre. 

- Na mesélj, öcsi! -borzolta össze a kisebb haját, mivel tudta, gyűlöli ha ezt csinálja. Henry csak fújtatva helyet foglalt a szobájában.- Hát mióta elmentél, annyi változás van, hogy van egy közelebbi ismerősöm, mondhatni barátom. Igazából tényleg hasonlóak vagytok csak ő olyan ezerszer rosszabb. Cigizik, néha drogozik, szét van varrva, tudod ez a tipikus. Ezért is utáltam, mint, ahogy lent mondtam. De mindenkivel ellentétben vele kapcsolatban nem volt igazam teljesen. A lényeg az, hogy sokkal emberibb, mint gondoltam és nincs akkora arca. Ebben is különböztök. - fejezte be, mire Tylerből egy kisebb kuncogás szakadt fel. - Én sem vagyok akkora seggfej, mint amekkorának tartasz, de elfogadom a kritikát. -mondta mosolyogva.- És? Te hogy állsz a csajokkal, ha akkora "fuckboy" vagy? -kérdezett rá Henry.- Hát, barátnőm az nincs. Igazából mostanában annyi egyéjszakás sincs. A ZH-kra koncentrálok inkább. -válaszolt röviden.- Micsoda pálfordulás! - tettette az érdeklődőt Henry.

- Nincs valami bulika felétek? -kérdezett rá Tyler.- Nem tudom, nem járok ilyen helyekre. De ha valaki tudja, az Harris, rá meg nem szabadítalak rá, veri az isten eléggé nélküled is. -intette le bátyját, aki erre csak megforgatta szemeit és magára hagyta a fiút, annak szobájában.