Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!

107. fejezet: Ne tégy úgy, mintha éreznél

Pár héttel Haven teljes felgyógyulása után, Victoria szinte először ment fel testvére szobájába. Óvatosan kopogtatott, habár ebben az egyetlen halvány mozdulatban rengeteg csalódás és bosszúvágy volt mélyen eltemetve, mi robbanásra készen várta a lány egyik gyenge pillanatát. 

- Te még itt laksz? -kérdezte felnézve, gúnyos hangnemben Will.- Nagyon vicces. De ha van valaki, akinek magyarázkodnia kell az te vagy -zárta be maga mögött az ajtót. - Miért is? -ült fel figyelmesen.- Ide költöztetted, mikor tudtad, hogy nekem szarul esik. Tudtad, hogy áthúzta minden tervemet, mégis megsajnáltad. Vagy több van a dologban? Mert az ő részéről biztos és mind tudjuk, hogy rajong a lehetetlen "szerelmekért". -

- Na állj, lassíts! Miről is van most szó pontosan? Mert nem tudom eldönteni, hogy csak ellene akarsz hangolni vagy tényleg érzem a féltékenységet a hangodban, ami enyhén szólva beteg. -húzta össze szemöldökét a vörös srác.

- Will. Veled nőttem fel. Nekem csak te vagy és nem mellesleg igazat mondtam. Ez az idióta leszbikus álca nem működik. -ült le a fiúval szemben.- Te most miről beszélsz? Milyen álca? -kezdett egyre zavarodottabb lenni. - Neked tényleg ennyire nem esett le?! Nagyon sok ideig akartam párkapcsolatot, fiúval. De egyszerűen nem működött, mintha taszítottam volna őket. Láttam, hogy, mikor előbújtál minden lány elkezdett futni utánad, hátha mégsem vagy meleg. Azt hittem ez majd velem is így lesz, de tévedtem, amit nagyon nehezemre esik beismerni, de így van. Még a csajok sem jöttek, senki! Aztán szépen lassan rájöttem, hogy azért nem működik, mert elvből taszítok mindenkit, aki közeledni próbálna és ennek te vagy az oka. Te vagy az egyetlen, akire bármikor számíthattam és borzasztóan esik, hogy te is hátba szúrtál, de nem tudom nem megbocsátani neked, hiába nem kérted. Egyszerűen csak azt érzem, hogy szépen lassan a függőddé váltam és nem tudok megszabadulni ettől. Próbáltam lekötni magam, de nem működik. -fakadt ki váratlanul Victoria. Ez persze csak Willnek volt váratlan. A lány már hosszú ideje készült erre. 

- Nem igazán tudom mit kellene mondanom erre -sokkolt le hirtelen a fiú.- Mármint én tényleg meleg vagyok és nem gondoltam, hogy hazudnál erről. -

- Nézd, érzem, ahogy elsorvadok belülről és az egyetlen lehetőség, hogy ne halljak meg szüzen és ezt megakadályozzam, te vagy. Én nem állok készen a belső ürességre de érzem, ahogy távozik belőlem a lelkem. Minden nap egyre kevesebb részét birtoklom és fogalmam sincs mi történik, mikor elfogy az egész. - sóhajtott fel a vörös lány.

- A Young csaj iránti gyűlöleted felemészt. Ez nem ér ennyit. -rázta meg fejét.- Úgy érzem már nem tudom leállítani de ameddig nem őrülök bele teljesen, addig akartam ezt elmondani. Hátha látsz esélyt arra, hogy megments. És hátha megteszed. -nézett reménnyel teli szemekkel a fiú íriszeibe. A fiú hosszan sóhajtott fel. Röviden megrázta a fejét majd ennyit mondott. - Egy alkalom -

Victoria persze szokásához híven ismét csak manipulált. Igaz, érzéseiről nem hazudott, de egyáltalán nem volt ennyire kétségbeesve. Will csupán egy újabb ellenség lett azon az igencsak hosszú fekete listán. Victoria pedig a bosszú királynőjévé vált. . .