ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Nem ilyen vagyok

Rendkívül kedvtelenül keltem fel reggel. Semmi erőm nem volt kikelni az ágyból, suliba meg egyáltalán nem akartam menni. Pár perc fal bámulás után elindultam elvégezni szokásos reggeli teendőimet, majd felöltözve túrtam kócos hajamba és táskámat vállamra kapva léptem ki a házból. Fülesemet próbáltam volna kibogozni és mikor sikerült felemeltem fejemet. Meglepődve konstatáltam a házunk előtt álló Jungkookot. Egy fának támaszkodva zsebre dugott kezekkel nézett a távolba.Mit keresne itt a tegnapi után? Zavarodottan indultam meg a járda felé, majd mikor a közelébe értem rám pillantott.

-Mit csinálsz itt?-kérdeztem, viszont nem mondott semmit csak elindult a suli felé. Tarkómat megvakarva kullogtam utána, tartva a távolságot. Rendkívül kellemetlennek éreztem ezt a dolgot. Hirtelen megtorpanva hátrapillantott, mire meglepődve léptem egyet hátra táskám pántját megszorítva. Csak állt ott egy ideig tovább bámulva engem. Ezt megelégelve vettem egy nagy levegőt és indultam el, ezzel hátrahagyva őt. Hallottam, hogy elindul ő is viszont nem néztem hátra. A sulihoz közeledve megláttam Taehyungot, mire egyből mosolyra húztam számat és nevetve indultunk el egymás felé.

-Szia!-köszönt elsőnek, majd szeme átvándorolt hátam mögé.

-Nem úgy volt, hogy szakítottál vele?-kérdezte suttogva.

-De, mikor elindultam már ott állt a házunk előtt....-motyogtam neki vissza. Bólintott egyet, majd elindultunk be.

 Beszédem közepén tartottam mikor egy láb vágódott ki hirtelen elém de már túl késő lett volna elhúzódni előle. Lendületem elveszítve szorítottam össze szemeimet, viszont nem a hideg földet éreztem meg magam alatt. Kinyitva íriszeimet Jungkook tekintetével találkoztam aki ijedten pillantott vissza rám és tartott meg kezeivel.Tekintete megváltozott mikor oldalra nézett. Mingyu állt ott a barátaival egyetemben megtámaszkodva a falon.

-Miért vagy mindig jó helyen, Jeon?-nevettek fel egyszerre. Megkapaszkodva Jungkook vállába segítettem magam újra álló pozícióba, majd távolabb léptem tőle egy halk "köszönöm" kíséretében.

-Jajaj, valami nem stimmel itt.-jött közelebb, mire Tae elénk állt.

-Ne csináld a feszkót.-tolta meg az előtte lévőt mire az nevetve lökte távolabb magától barátomat.

-Túl sok a rovar ebben a suliban.-porolta le magát Mingyu.

-Szent ég!-kapott szájához, majd folytatta.

-Ti már nem vagytok együtt,  igaz? Mikor akartad ezt elmondani nekünk, Kook?-nevetett fel. Nem az volt a fura, hogy ezzel viccelődnek, sokkal inkább az volt, hogy Jungkook nem szólt semmit.

-Olyan unalmasak vagytok.-lépkedett közelebb az ezüsthajú, mire közbeszóltam.

-Muszáj kötekedned?- tettem fel kérdésem.

-Már nagyon hiányzott a hangod némó.-emelte fel kezét, majd rám mutatott és folytatta.

-Nehogy kivágjam a nyelvedet a helyéről.-döntötte oldalra fejét.

-Menjünk.....-fogott kezemre Tae. Szívesen mentem volna, de úgy látszódott Kook egyáltalán nem akarja őket itt hagyni, aminek nem tudtam az okát, de nem szerettem volna itt hagyni velük.

-Áú...-nyúltam hirtelen lábamhoz tettetve a fájdalmat, mire Jungkook egyből rám nézett.

-Nagyon fáj....-néztem Tae-re segítségkérőn.

-Oh....-esett le neki.

-A karom lebénult!-dobálta mindkét karját sápítozva. Ezt biztos nem veszik már be így.Egy kezet éreztem meg lábamnál, mire lenéztem és egy előttem guggoló Jungkookal találtam magam szembe.