ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Megbánás

Hibákért elnézést!! 😪
___________________

Egész órán forgott velem a világ és figyelni is alig tudtam. Ez így ment nap végéig, ami miatt örömömben sírtam volna. Nagyot sóhajtva nyúltam táskámért, azonban azt valaki kirántotta kezemből.Fejem megemelve vettem észre a három jómadarat, mire csak szemet forgattam.

-Essünk túl rajta! - álltam fel helyemről és pulcsim zsebébe dugva kezem, indultam el a szertár felé. Tudtam, tisztában voltam azzal mit akarnak, mi másért lennének mindig a nyomomban?

-Túl könnyen kezeled ezt a dolgot, nem? - szólt utánam Wonwoo, mire megálltam a folyosó közepén.

-Könnyű is. - fordultam feléjük komor arccal.

-Tényleg megváltoztál. - mért végig Vernon.

-Féltek? - kérdeztem rá, mire egyből felnevettek.

-Miért tennénk? - Mingyu, lassan közelített felém, majd államra fogva elmelte fel fejem.

-Ugyan olyan senki vagy, mint akkor voltál. Az érzések megszűntek benned, de a félelmet a suli széléről is lehet érezni rajtad. - hajolt fülemhez, majd mosolyodott el.

-Mintha, nem is mi tettünk volna ilyenné. Nem félelmetes, hogy magad is képes vagy a saját kedvességedet megölni? Mi vett rá arra, hogy ilyen legyél, ilyen rideg és modortalan. - kérdésén elfintorodtam, majd távolabb léptem tőle. A válasz :én vagyok, természetesen, utálom magam, amit csinálok és, hogy ezek ellenére is szeretnek engem. Gyűlölöm az érzést ami ilyen gusztustalanná tett.

-Akkor most megvertek, vagy mi lesz? - válasz helyett visszakérdeztem, mire egy önelégült mosolyt kaptam hármuktól.

-Ha ezt akarod, semmi akadálya. - karolt át, majd indultunk el célunk felé. Sóhajtva néztem oldalra ahol Taehyungot pillantottam meg teljesen egyedül állva a folyosó végén , és mint egy lassított felvételen, engem figyelt. Tudta kik vannak mellettem, ismerte mindet, mint a kedvenc sütijét. Rémült volt, ezt arca teljesen jól tükrözte, azonban én csak egy mosolyt küldtem felé és elfordítottam fejem. Nem akartam egyikőjüket sem bántani soha, de még is megtettem, akár tudnak róla, akár nem. Minden rossz dolgot amit kaptam, vagy kapni fogok megérdemlem.

-Nyomik! - a hangra mind a négyen megfordultunk és furán néztünk Yoongira.

-Húzzatok el innen, amíg szépen mondom! Tudtommal erre a részre nem tehetitek be a lábatokat. - érdeklődve néztem hol a fiúkra, hol pedig rá.

-Nem fogunk ellopni innen semmit. - állt be elém Mingyu.

-Nem bízok az ilyen laposfejű idiótákban. Vagy mentek, vagy én rúglak ki titeket egyesével. - nem féltek Yoongitol, mégsem ellenkeztek. Mérgesen néztek rá, majd tűntek el mellőlem.

-Hozzád értek? - kérdezett rá, mire egy pillanatra elbambultam, de párat pislogva, újra neki szenteltem figyelmem.

-Nem. - ráztam meg fejem.

-Csak úgy simán mentél volna velük? - döntötte oldalra fejét.

-Azt hiszem. - válaszoltam őszintén. Mindegy lett volna nekem.

-Nem nézel ki túl jól.-üveges tekintetem elfordítottam tőle és könnyeztem be. Egyáltalán nem voltam jól. Rosszul voltam lelkileg, fizikailag, mindenhogy.

-Nehogy bőgj már! - húzta el száját, majd tette kezét vonakodva vállamra.

-Nem szoktam ilyet mondani... De, délután találkozunk a könyvtárban.