ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Tiéd lesz az a fiú!

Szemeimet nyitogatva, sóhajtok fel, majd nyújtózva egyet kelek ki az ágyból.Három teljes napja nem láttam sehol Jungkookot, és kezd egy kicsit aggasztani az a tudat, hogy lehet, csinált magával valamit.

-Szia kicsim! -puszilt homlokon anya, mikor leértem a konyhába.

-Hova mentek?-néztem rá kíváncsian, hiszen az ajtó előtt sorakoztak bőröndjeik, és táskáik is.

-Hajnalban hívták apádat, hogy el kell mennünk egy konferenciára Nem Yorkba.És úgy gondoltuk, akkor kint is töltenénk a szabadságunkat.-mosolygott rám .

-Nélkülem?-néztem ahogy mindent végignéz újra a papírján, majd megint nekem szentelte figyelmét.

-Téged akkor sem lehetne innen elrángatni, ha bomba robbanna.Meg amúgy is, végzős vagy, és a suli az első. -simogatta meg fejem tetejét .Igaz,de jólesett volna, ha megkérdezik.

-Van még pénz a virágállvány alatt, szóval ha kell, onnan vegyél ki.-hadarta el gyorsan nekem.

-Miért raktad oda?-kérdeztem rá.

-Ha bejönne egy betörő, ott nem találja meg.-magyarázta és látszólag nagyon örült annak, hogy ezt kitalálta.

-Itt van apád is, akkor mi mentünk szívem! -intett egyet, majd az ajtó felé sétált.

-Meddig lesztek ?-néztem apura.

-Ha anyádon múlik három hét.Ha rajtam, akkor már holnapután itthon vagyunk.-sóhajtott fel.

-Jó szórakozást! -mosolyogtam apára, aki viszonozta gesztusom, majd eltűnt ő is.

A hűtőhöz sétálva nyitottam ki azt, de fintorogva vissza is csuktam .Mikor ránéztem a kajákra, mérhetetlen nagy undor fogott el tőlük .Mennyivel könnyebb azoknak az embereknek akik össze-vissza esznek, és nem híznak semmit sem.

Felsétáltam a szobámba, majd egy könyvet szerettem volna levenni szekrényemről, azonban megszólalt a telefonom jelezve, hogy üzenetem érkezett.

Beharaptam ajkamba, hiszen abban reménykedtem, hogy Jungkook akar magáról végre életjelet adni, de nem így lett.

Taehyung

Beszélhetnénk?

Elgondolkodva meredtem a kijelzőre. Gyerünk Jimin, a legjobb barátodról van szó, ne legyél önző, és beszéld meg vele a dolgokat.

Jimin

Persze

Anyuék nincsennek itthon, szóval jöhetsz hozzánk 

Taehyung

Találkoztam velük az előbb, szóval tisztában vagyok vele.

Itt vagyok a házatoknál 

Telefonomat a zsebembe süllyesztettem, majd úgy indultam meg a lépcsőn, egyenesen az ajóig amit aztán ki is nyitottam.

-Szia! -hajtottam le fejem, hiszen már éreztem a kellemetlen beszélgetés kezdetét.

-Szia! -jött bentebb, majd bezártam utána az ajtót.

-Ömm...fel is mehetünk...de, maradhatunk itt is..-ajánlottam fel neki, még mindig a földet fixírozva.

-Akkor menjünk fel.-indult el előre, hiszen kívülről tudta az utat, annyit volt nálunk már.

Kiskorunkba is állandóan ide járt át és hozott minden féle fura dolgot a szobámba.