ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Kis Puszedli

Nincs átolvasva!!

Egész este vártam, hogy üzenjen JeonGuk mivel megígérte nekem. De nem tette. Suliba is nagy reményekkel mentem hátha ott elkaphatom beszélgetés céljából, de nem volt sehol sem. A tanárok pedig nagyon kerteltek mikor megkérdeztem tőlük, hogy hol van, ezért suli után egyből a háza felé vettem az irányt. Zavart, hogy nem tudok róla semmit és muszáj volt utána járnom a dolgoknak.

Kezemet a csengőre vezettem mikor oda értem a házhoz, majd megnyomtam azt. Hosszas várakozás után sem nyitott senki ajtót így úgy döntöttem, hogy nem szívesen, de hazamegyek .A kavicsokat rugdosva az utcában ,merengtem el minden apró dolgon, majd egy csattanásra lettem figyelmes mögülem. Ijedten ugrottam egyet, majd fordultam hátra.

-JeonGuk?-hunyorítottam a fiúra aki egy nem túl barátságosnak ígérkező csapat elöl futott.

-Szia! - állt meg előttem zihálva, majd megragadta a kezemet.

- Hanyas vagy tesiből ?- kérdezte gyorsan hátra felé nézve.

- Kettes... de miért olyan fontos e...- kérdeztem volna tőle azonban félbeszakított.

- Az megteszi .- fogott erősebben kezemre ,majd húzva maga után ,futni kezdünk. Legálabb is ő futott én csak valami ahhoz hasonlót próbáltam produkálni.

-JeonGuk!- szóltam neki előre, hiszen már alig bírtam a lábamon állni nem ,hogy futni velük.

- Mindjárt,bírd ki még egy kicsit! - nézett ide-oda, majd szeme megakadt az egyik bokron.

- Oda nem megyek veled! - ráztam fejemet és rántottam vissza őt.

- Szerintem most nincs választási lehetőséged . - lökött be, majd bújt mellém guggolva ő is.

- Annyira utállak! - suttogtam figyelve a sok motoszkáló bogarat. Alapból nem lett volna bajom ezzel a hellyel de rettentő igénytelenül festett.

- Nekem tetszik ez a helyzet .- mosolygott rám.

- Te most szórakozol ?Téged kergettek, ha nem húzol magad után valószínűleg fel sem tűnök nekik .- csaptam magamat homlokon.

- Csendesebben ! - tette kezét számhoz ezzel elcsitítva engem, majd kikukucskált a bokor mögül.

- Ezt megúsztam. - sóhajtott fel, kezét maga mellé rakva.

- Miért kergettek?- kérdeztem rá arcát tanulmányozva.

- Az lényegtelen már.- emelte rám tekintetét.

- Nem lényegtelen Guk.- ráztam meg fejem.

- Guk? Utoljára az exem hívott így. - nevetett fel .

- Idegesítően hosszú a neved. Csak rövidítettem .- rántottam meg vállaimat.

- Meg ne erőltesd magad. - mosolygott még mindig szélesen rám.

- Válaszolj a kérdésemre .- mondtam neki komolyan mert a helyzetet nem találtam egyáltalán viccesnek.

- Csak haverok voltak,ennyi.

- Miét hazudsz?-döntöttem kérdőn oldalra fejemet.

- Mert nem akarom, hogy a csinos pofid miattuk sérüljön .- magyarázta kacsintva egyet mondata végén.

- Viszont úgy látszik neked szükséged lenne egy arc rendezésre tőlük .- céloztam az előbbiekre mert nem a semmiért kergették és valószínű, hogy nem is az első eset volt.
Felállva eddigi helyemről leporoltam magam, majd végre kiléptem a bokrok mögül.