ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Béke?

Lehetnek benne hibák!!
______________________

Alig tudtam aludni valamit az éjszaka, álandóan csak forgolódtam. Miután Jungkookot hazaküldték, teljesen egyedül maradtam az este, és rettentően unatkoztam. Ez reggel sem volt másképp.

A takarót piszkálva sóhajtottam fel néha, hiszen tényleg nem tudtam magammal mit kezdeni.

Telefonom hangos csörömpölésbe kezdett, én pedig kedvtelenül vettem kezembe, és szóltam bele.

-Tessék?-feküdtem vissza az ágyba.

-Beszélhetnénk?-Taehyung hangja szomorúan csengett, mint a napokban áltálában úgy mindig.

-Most ez nem lenne a legjobb alkalom.-mondtam neki keserűen.

-Miért nem?-kérdezett vissza, és ebben a percben nyílt a korházi szobám ajtaja is. Jungkook mosolyogva lépett bentebb, de mikor meglátta, hogy beszélek valakivel, arca elkomorult.

-Korházban vagyok, Anya.-válaszoltam, Kook szemeibe nézve hazugságom közben , hiszen nagyon nem lett volna kedvem egy újabb vitához vele.

-Anya ?Jimin, mi történt?-Taehyung hangja összezavarodott volt, az előttem lévő pedig lassan sétált közelebb, és hajolt felém fülét a telefonomnak támasztva.

-Mennem kell, szia! -köszöntem volna el gyorsan, de kinyomni nem tudtam telefonomat, hiszen Jungkook erősen tartotta azt fülemhez.

-Jimin, rohadtul aggódok érted! -félve néztem Kookra, aki kezeit ökölbe szorította, majd elhajolt tőlem.

-M-majd írok! -raktam le telefonomat, miközben fejemet lehajtottam.

-Hazudtál.-szemem behunyva ráztam meg fejem.

-Ez nem igaz ...nem kérdeztél semmit ,szóval nem számít annak.-nem mertem szemeibe nézni. Olyan ijesztő volt a hangja is ,hogy legszívesebben kiugrottam volna az ablakon.

-Tudod jól, hogy nem szeretem mikor nem vagy őszinte.-fogott meglepően gyengéden államra és emelte fel fejem.

-Csak nem akartam veszekedni veled.-mondtam halkan, hiszen vékony ujjaival simogatni kezdte arcomat, majd később ajkaimat is.

-És elérted?-nemlegesen megráztam fejem .

-Olyan nehezen fogod fel a dolgokat. Mit csináljak?-oldalra döntve fejét nézett rám, majd folytatta.

-Verjem beléd?-íriszei fenyegetőek voltak, és sajnos, vagy nem sajnos, ki is néztem volna belőle ezt.

-Sajnálom.-toltam volna távolabb tőlem, de kezemnél fogva erősen vissza rántott magához.

-Elegem van abból, hogy folyamatosan hazudsz nekem.

-És veled mi van? Hova szoktál hirtelen órákra, és napokra eltűnni?-gonosz vigyorra húzta ajkait, majd elengedve, távolabb ment tőlem.

-Kérdeztem valamit, Kook.- szóltam utána .

-Nem fogok rá válaszolni addig, amíg te is hazudsz nekem.-tette kezeit maga előtt összefonva.

-Akkor mi értelme van ennek az egésznek ?Te azt hiszed hazudok, én viszont biztos vagyok abban, hogy te azt teszed, még sem lehet belőled kirángatni .Akkor inkább ne folytassuk tovább, és...-újra meggondolatlanul beszéltem, és miután ezt észrevettem egyből elhallgattam.

-És?-kérdezett vissza.

-Csak ne legyél velem ennyire szigorú, mert kezdem azt hinni, hogy egy kalitkában vagyok, és szinte megfulladok a  bezártságtól melletted.-panaszoltam.