Álmosan keltem ki az ágyamból, és nyújtózkodva vettem az irányt a konyha felé.
-Jó reggelt, kicsikém! - tette le anya a kezében lévő rongyot, és sietett hozzám, hogy egy cuppanós puszival üdvözöljön.
-Jó reggelt!-mosolyodtam el. Fura volt ,hogy reggel tudok kihez beszélni.
-Csináltam neked egy csomó szendvicset ,hogy tudj vinni a suliba.-ment újra az asztal mögé ,mire én is leültem az előtte lévő székre.
-Megszoktam ,hogy általában csak egy müzlit viszek.-néztem rá.
-Erről többet egy szót sem akarok hallani! Addig haza nem jössz ,amíg ezeket meg nem etted .-nagyokat pislogva néztem az előttem lévő 5 darab szendvicsre.
-Ez túl sok lesz...-húztam el szám.
-Nem fogod megint eljátszani velem azt ,amit...-kezdett bele ,mire félbeszakítottam.
-Nem kell mindig felhozni!-forgattam meg szemeimet.
-Jó reggelt! -lépett a konyhába apa is, és összeborzolva hajamat, ült le mellém.
-Szólj rá a fiadra! -felsóhajtva kezdtem el enni az előttem lévő egyik szendvicset, amíg apuékat hallgattam.
-Most ugyan miért?-nevetett fel.
-Megint éhezteti magát! -megálltam a falatozásban, majd inkább visszacsomagolva raktam az asztalra az ételt.
-Honnan veszed ezt?Nagyfiú, azt eszeik amit akar.- sóhajtott fel apa mellettem.
-Ez nem így működik! Kezdem azt hinni, hogy egyedül csak engem érdekel ez a gyerek! -emelte fel hangját anyu.
-Nem egy csecsemő, hogy mindig a nyakán lógjunk. -megunva a beszélgetésüket felálltam helyemről, majd anya felé néztem.
-Ha megakarok halni, majd szólok előtte.-hagytam ott őket. Pontosan ez nem hiányzott. Anya folytonos aggódása kikészít.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem, és mindent a táskámba rakva, felsóhajtva álltam a tükör elé.
A pufi arcomon kívül mindent takartak a rajtam lévő nagy ruhák, és talán most az egyszer nem zavart ez a dolog, még ha nem is szeretem a hatalmas anyagokat. Telefonom hangja ragadott ki gondolatmenetemből, mire kezembe vettem azt.Jungkook
Itt vagyok a házatok előtt.
Jimin
Ha kimászok az ablakon eltudsz kapni?Jungkook
Miért másznál ki onnan?🤨Jimin
Te mondtad, hogy unalmas jónak lenniJungkook
Ne csináld ezt, vagy felizgulok a rossz énedtőlJimin
Eltudsz kapni, vagy sem?Jungkook
Persze, hogy elJimin
Mindjárt megyek.Felsóhajtva raktam bele zsebembe a telefonomat, majd az ablakot kinyitva néztem le Jungkookra. Érdeklődve bámult felfele, mire összeszorítottam szemeimet. Mindig is tériszonyos voltam, de ez most így jobban kijött.
-Jössz, vagy lökjelek ki én? - nevetett fel hangosan.
-Maradj már csendben, meghallanak anyuék! -szidtam le, mire mosolyogva nyújtotta ki kezeit. Egy hatalmas levegőt véve tettem át lábaimat a párkányon, majd kapaszkodva próbáltam volna elengedni a fadarabot amivel tartottam magam, viszont nem mertem.
YOU ARE READING
ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡
Fanfictionᴊɪᴍɪɴ ᴍɪɴᴅɪɢ ʀᴇɴɢᴇᴛᴇɢᴇᴛ ᴛᴀɴᴜʟᴛ ᴀᴢéʀᴛ, ʜᴏɢʏ ᴀᴢ ᴇᴍʙᴇʀᴇᴋ ᴇʟɪsᴍᴇʀʜᴇsséᴋ, ᴠɪsᴢᴏɴᴛ ᴇɢʏ ɴᴀᴘᴏɴ ᴛᴀʟáʟᴋᴏᴢɪᴋ éʟᴇᴛᴇ ᴍᴇɢʀᴏɴᴛóᴊáᴠᴀʟ . ᴊᴜɴɢᴋᴏᴏᴋ ᴀ sᴜʟɪ ʀᴏssᴢғɪúᴊᴀ, ᴀᴋɪ ᴍáʀ ᴀᴢ ᴇʟső ɴᴀᴘᴏɴ ɴᴀɢʏ ʜíʀɴéᴠʀᴇ ᴛᴇᴛᴛ sᴢᴇʀᴛ ᴀ ғᴏʟʏᴛᴏɴᴏs ɪɢɴᴏʀáʟásáᴠᴀʟ, és ɴᴀɢʏᴋéᴘűséɢéᴠᴇʟ, ᴘᴇᴅɪɢ...