ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Tökéletes

Lábamat lóbálva ültem az ebédlőasztalnál miközben vártam, hogy Jungkook megnyugodjon. Nem szerettem volna zavarni, mivel ilyenkor nem vagyok túl jó társaság neki Taeil meg valószínűleg jobb hatással van rá ebben az időszakban mint én, ezért inkább nem is próbálkoztam. Telefonomat ide-oda pöckölgetve pillantottam az orrára ami szerint párom már majdnem három teljesen órája volt bezárkózva, és őszintén nem voltam biztos abban mit kellene tennem. Nem szerettem volna vele veszekedni de ha most bementem volna hozzá biztosan rosszul jött volna ki az egész. Halk ajtónyikorgás ütötte meg a fülem, majd ezzel egy időben állt meg egy autó a ház előtt. Felállva tekintettem ki az ablakon, majd léptem egyet előre azonban vállamra fogva tartott vissza engem az előttem álló. Feltekintve Jungkookra semmilyen érzelmet nem tudtam kiolvasni szemeiből ami nagyon zavart engem.

-Szia Jimin!-paskolta meg Taeil lábamat ami mait elfordultam Kooktól.

-Hova mész?-kérdeztem rá, leguggolva elé.

-Apa felhívta Yoongi bácsit, hogy vigyen el engem játszani!-újságolta mosolyogva.

-T-tényleg?-váltottam nem túl magabiztos hangnembe. Soha nem szerettem ha Jungkook így nézett rám, ráadásul egyedül is maradtam volna vele amitől még jobban tartottam.

-Szerintem én is elindulok most már.-álltam fel, viszont párom fejem tetejére rakta hatalmas tenyerét.

-Itt maradsz!-nyeltem egy aprót rideg hangja miatt, majd távolabb lépve tőlem fogott Taeil kezére, aki mosolyogva integetett nekem amíg ki nem léptek az utcára. Pár perc múlva visszatért Jungkook becsukva maga után az ajtót, majd nyakkendőjét kilazítva dobta el kulcsait.

-Nem tudtam, hogy ez lesz belőle.....én csak jót akartam....-léptem egyet hátrébb. Fejét lehajtva gombolta ki csuklójánál a gombokat fentebb tűrve ingét, továbbra sem válaszolva.

-Megijesztesz...-vallottam be tovább hátrálva. Rám tekintve volt ugyanolyan komor arca mint eddig ami csak még jobban a frászt hozta rám.

-Kiabálj ha szeretnél, de ne hallgass...ilyenkor nem tudom mit szeretnél tenni és ez aggaszt.-döntöttem oldalra fejem. Közelebb sétálva hozzám ütköztem egyenesen a falnak távolodásom végett, majd ahogy felém lendítette kezét végtagjaimat arcom elé emelve szorítottam össze szemeimet. Lassan ért csuklómhoz elhúzva azt magamtól, majd államat felemelve simított orrom alá.

-Nem kellene magad túlhajszolnod, vérzik az orrod.-emelte még fentebb kobakom ellépve mellőlem. Meglepetten fordultam felé és néztem végig ahogy egy zsebkendőért nyúlva vizezte azt be, majd újra felém lépve dörzsölte le az orrom alatti részt.

-Sokat tanultál mostanában?-bólintottam egy aprót, majd lassan döntötte újra felfelé fejem.

-Tarts így, hogy elálljon.-ujjaim megremegve kaptak inge végére ahogy ellépett mellőlem.

-Hogy vagy?-kérdeztem rá halkan.

-Hogy lennék?-kérdezett vissza elfordulva tőlem. Felsóhajtva hajtottam le tekintetem lábaimra, hiszen jól láthatóan haragudott rám.

-Fej.-kérdőn néztem rá, mire felsóhajtva ért újra államhoz fentebb tolva azt, az utóbbi pár percben már sókádjára. A székre ülve szemeztem továbbra is plafonnal miközben Jungkook egy helyben állva figyelt engem.

-Én....-kezdtem bele megtörve a csendet, viszont szavamba vágott.

-Maradj csendbe!-fogott állkapcsomra óvatosan, majd döntötte oldalra fejem, egyik oldalról a másikra.

-Alszol te rendesen?-elgondolkodva ráztam meg fejem. Az utóbbi időben nemigazán volt  időm a tanulás miatt olyanokra mint az alvás.

-Jobban kéne figyelned magadra, nem leszek mindig a nyakadon, hogy ezekre figyelmeztesselek.-engedett el, távolabb sétálva tőlem.

-Ez egy fontos időszak nekem ,muszáj tanulnom, hogy jó jegyeim legyenek ,ha becsúszik egy rosszabb, oda az ösztöndíjam amiért annyi mindent tettem.-magyaráztam neki.

-De ha kórházban kötsz ki a fáradság miatt, nem tudod megírni sem azt amire annyit készültél.-fejem lehajtva kezdtem el piszkálni ujjaimat.

-Nem ezért mondom most ezt mert megakarlak vele bántani.-félt attól, hogy ezért érzem most ennyire rosszul magam, de violájában nem így volt.

-T-te alszol rendesen?-tekintettem fel rá.

-Általában igen.-bólintott egy aprót.

-Ha szeretnéd átvehetem néha Taeilt, hogy tudj normálisan pihenni.-ajánlottam fel segítségem ami miatt elnyílt ajkakkal tekintett el rólam elmosolyodva.

-Mindig ezt csinálod.-rázta meg rosszallóan fejét.

-M-mit?-pislogtam rá kérdőn.

-Nem kell engem előtérbe helyezned, magaddal törődj legelsőnek.-jött közelebb mellkasomra bökve.

-Nem tudok magammal törődni ha van egy ember az életembe aki fontosabb bárminél.-motyogtam neki válaszom.

-Most nincs itt Taeil, aludhatunk ha gondolod.-bólintottam egy aprót, majd felállva követtem őt a szobája felé.

-Ami a mait illeti...nagyon sajnálom Dana helyett is.-kértem tőlé bocsánatot újból.

-Nem zavar. Ő senki nekem, hogy felforgassa az életem.-nézett rám mosolyogva.

-Ne érezd magad miatta kellemetlenül.-nyomasztotta őt a dolog, mert látszódott tettein. Nagyon megszeretett volna felelni nekem, éppen ezért próbált minden kis mozzanatomra felfigyelni.

-Ha fáj akkor kérlek mondd azt, és beszéljük meg...-aggodalmaskodtam.

-Nem fárasztalak feleslegesen, majd elmúlik, mint miden más.-dőlt le az ágyba. Szívem szakadt meg a fiúért, soha nem akartam így látni. Közelebb lépkedve feküdtem le mellé derekát átkarolva, egészen tarkójáig csúszva.

-Nem vagy szörnyű ember, hiába mondják ezt mások. Nem látják mennyire igyekszel minden alkalommal ,tökéletes apa vagy és nagyszerű pár is .Semmi baj nincs veled.-bújtam jobban hozzá. Lassan ért ujjamhoz felhúzva azt ajkáig rácsókolva kézfejemre.

-Szeretlek.-elmosolyodva böktem meg őt orrommal.

-Én is szeretlek téged.-hunytam le szemeimet. A héten először tudtam normálisan lefeküdni, teljesen nyugodtan, minden rossz nélkül Jungkookal az oldalamon.