ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Utolsó érintések?

Jungkook nagyon rossz formában volt. Feje a gyengeség miatt össze-vissza rázkódott az autóban és hiába raktam azt vállamra, mindig akaratosan elvette azt onnan mondván, hogy semmi baja nincs.Sebe átitatta a kötést amit raktunk rá és bár hozott magával tartalékot ahogy felraktam azt már vehettem le mert újból átázott .Hihetetlenül fehér volt és hunyorogva próbált engem arról meggyőzni, hogy semmi baja nem lesz az út végéig. Bár elhihettem volna neki, de látva állapotát szörnyen aggódtam.

-10 perc és ott vagyunk, tarts ki!-nézett hátra Mingyu vezetés közben.

-Jungkook...-fordítottam arcát magammal szembe, majd elmosolyodva simítottam arra rá.

-Nincs semmi bajom...-motyogta továbbra is nekem pedig a szívem szakadt meg érte.

-Csak beszélj hozzám, jó?-könnyeztem be az út folyamán már sokadjára.

-Szép az idő...-hajamba túrva bólogattam miközben próbáltam visszatartani keserves sírásom.

-Sajnálom...-döntötte homlokát enyémnek.

-Micsodát?-suttogtam kettőnk közé.

-Hogy aggódnod kell.-eddig bírtam hangos sírásban törtem ki miközben tarkóját simogatva pusziltam ajkaira.

-Szeretlek.-bújtam nyakába. Válaszára várva nyitottam ki eddig csukott íriszeim, majd szipogva egyet arcához nyúlva emeltem távolabb magamtól.

-Ne ne ne ne...-szorítottam magamhoz őt.

-Mi az?-nézett hátra Vernon.

-Nem lélegzik.-szorítottam továbbra is magamhoz a fiút, bőgve.

-Francba.-Mingyu idegesen ütött a kormányba.

-Kérlek, kelj fel...-behunyt szemekkel, sírva hajtottam le fejem. Nem akartam, hogy ez történjen. Nem akartam elveszíteni.

-Itt vagyunk, vegyétek ki gyorsan!-hallottam egy ajtócsapódást, majd Jungkook hirtelen eltűnt mellőlem. Nem akartam elengedi, nem voltam rá képes.Görcsösen szorítottam kezét továbbra is.

-Jimin, erre most nincs időnk.-fogott kezemre Vernon, majd néztem tehetetlenül ahogyan Jungkokkal a vállán szalad a ház felé.

-Ki tudsz szállni vagy várjak rád még ?-nagyokat lélegezve hagytam el a járművet szemeimet törölgetve indultam el egyenesen, mikor valakinek neki mentem. Felnézve egy öltönyös kigyúrt embert láttam meg.

-Figyelj a szemed elé kölyök vagy nagyon megjárod!-félve mentem hátrébb, mire Mingyu megfogva vállamat tolt előre.

-Te meg figyelj a szádra, ha még benne akarod tudni a nyelved.-lökött meg engem, a férfihoz szólva.

-Nem érünk rá ilyen lassú túrákat tenni .-lökött tovább, mire hátranézve ütöttem őt arcon, ingerülten.

-Abbahagynád a piszkálódást végre?Jungkook az előbb...-fogtam mellkasomra és rogytam össze a földön.

-Azzal, hogy siratod nem segítesz neki.-rakta kezét fejemre.

-Képes lennél embert ölni?-döbbentem néztem fel rá, mire leguggolt mellém.

-Az a srác a tetőn ,ha újra összefutnánk vele, képes lennél megölni?-nézett rám kérdőn.

-Nem...-ráztam meg fejem.

-És ha Jungkook tényleg meghal és nem tudnak rajta segíteni? A srác miatt halt meg, elvették tőled őt.-mérhetetlen nagy bosszúvágyat éreztem szavai után .Igaza volt.