ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Halálos ítélet

Soha nem gondoltam volna, hogy lehet órákat is a zuhany alatt tölteni, és most mégis azon kaptam magam, hogy már legalább két órája áztatom magam úgy, hogy folyamatos gondolatok ostromolták fejem, amiket próbáltam minél hamarabb elűzni. A rosszullétem már szerencsére nem volt annyira durva mint előtte, mégsem mertem kockára tenni az egészségem azzal, hogy kitettem volna a lábamat innen. Nem szerettem volna Jungkookot látni, és egyáltalán nem volt kedvem hallani a fölösleges sajnálkozásait sem. Egyedül akartam lenni, és ki is használtam a magányt és a csendet ami körül vett engem. Lassan kászálódtam ki a zuhanykabinból, majd lépkedtem el a törülközőkig megfogva az egyiket. Nagyokat sóhajtozva vettem magamon elég erőt, hogy megtudjak szárítkozni, majd amikor ez sikerült a páromtól kapott ruháimhoz léptem. Felnyüszítettem, ahogy megpillantottam a selyeminget és az alsónadrágot, hiszen eddig még csak fel sem tűnt, hogy ezekkel küldött be ide. Idegesen kezdtem el felkapkodni őket, majd a gombokat megunva hagytam félbe azt, és nyitottam ki a fürdőszoba ajtaját nagy hévvel aminek köszönhetően a félig begombolt ingem válla lecsúszott könyökömig ami alap estben nem érdekelt volna, de mikor megláttam az előttem lévő kisírt szemű Jungkookot, zavartan hajtottam le fejem az előző mérgemet teljesen hátrahagyva.

-Csak megszerettem volna nézni, hogy minden rendben veled.-nyúlt lassan az ingemhez vissza húzva azt rám és mosolyogva kezdte azt begombolni. Őszintén zavart, hogy úgy tesz mintha nem történt volna semmi, és ez kikészített. Kezét elcsapva magamról húztam le újra vállamon ingemet hátrébb lépkedve a fiútól.

-Attól, hogy így viselkedsz nem lesz jobb semmi.-magyarázta, majd dőlt az ajtófélfának.

-És a te viselkedéseddel mi van?-kérdeztem vissza felhorkantva, ami miatt tarkóját megvakarva sóhajtott fel.

-Mivel tehetem jóvá?-felnevettem szavaira fejemet rázva.

-Akkora barom vagy, hogy azt el nem tudom neked mondani Jeon!-emeltem fel hangom mérgembe ami miatt elmosolyodva bólintott egyet.

-Tudom, hogy az vagyok, éppen ezért kérdezem meg, hogy mivel engesztelhetnélek ki? A bocsánatkéréseimre nem vagy kíváncsi mert szerinted nem őszinték, akkor........-rántotta meg vállait ami miatt muszáj volt közbelépnem.

-Mert kurvára nem őszinték, és ezt te is pontosan jól tudod. Ne tegyél úgy mintha nem jogosan mondanám azokat amiket teszek, mert rohadtul ki fogsz csinálni az ostobaságaiddal.-mutattam rá ujjammal fenyegetően ami miatt vállait leengedve nézett a folyosó végére, majd belépve csukta ránk az ajtót.

-Ne kiabálj, megértem akkor is ha szépen mondod.-próbált engem csitítani.

-És te mit tettél? Üvöltöttél velem teljesen jogtalanul.-értetlenkedtem. Fejét lehajtva hunyta le szemeit én pedig mérgesen fogtam a szappantartóra, majd vágtam azt a fiú fejének. Meglepődött tekintete miatt a szennyes tartót megfogva dobtam elé azt is és egy újabb dolog után kutakodtam egyből.

-Elég lesz, Jimin!-sietett felém, majd nyúlt csuklómhoz megállítva engem tettembe.

-Nem, még közel sem volt elég.-löktem távolabb magamtól kirontva a fürdőszobából. Hangosan futott utánam ami miatt a nappaliba érve löktem le a tévét eddigi helyről, majd rúgtam abba bele miközben kezemmel a felette lévő könyveket taszítottam a földre meg sem állva a hülye, jelentéktelen képekig.

-Állj már le!-vállamnál fogva fordított magával szembe Jungkook rám kiáltva, majd nézett a kezemben lévő képre amin az apukája volt. Nagy mosolyra húztam ajkaim, majd minden erőmet összeszedve a földhöz vágtam azt ami apró darabokra hullott. Elnyílt ajkakkal tekintett a széttört képre, majd megerősödött szorítása vállaimon. Mérgesen tekintett íriszeimbe, majd megszokott tenyere helyett öklével talált engem arcon, ami miatt automatikusan estem a levert könyvek közé. Ajkamhoz érve ujjaimmal töröltem le kicsorduló vérem, majd fordultam a képkerethez lehajolt fiú felé. Tudtam, hogy sok mindent jelentett neki az apja, de annyira mérges voltam rá, hogy semmi nem érdekelt . Sem a tetteim sem pedig a szavaim.

-Mehet a kacatok közé velem együtt?-kérdésemre a kettétört képkeret darabját megszorítva szívta be élesen levegőjét.

-Semmiről sem beszélsz, mindent megtartasz magadnak és már belefáradtam a marhaságaidba! Szeretetre vágyom nem egy idiótára aki még mindig a halott apja után hisztizik.-a méregtől akadozva fordította felém vérben úszó tekintetét, majd hirtelen mart tarkómra közelebb rántva magához. Akkor vettem csak észre: Eddig nem egy oroszlán volt akinek a barlangjába tévedtem be, csak egy érzelmileg instabil ember volt bent velem végig, legalábbis idáig. Kínzó ,fájó érzés áradt szét bennem hasamnál fogva ami miatt egyből remegő kezekkel tapintottam az égő részre. Jungkook végtagját megfogva emeltem tekintetem le, majd ahogy a hasamban lévő fadarabra terelődött minden figyelmem sűrű lélegzetvétellel pillantottam vissza a fiúra. Lélektükrei egy percre sem változtak meg, majd ahogy megéreztem bentebb nyomódni az éles tárgyat gombóc nőtt torkomba, majd lassan folyt végig valami meleg szám sarkán. Remegő ujjaimmal a fiú arcára tapintva próbáltam őt visszarántani a valóságba. Vállait leengedve nézett rémülten arcomra ahogy újra magához tért,  majd félve tekintett kezére, amivel azóta sem engedte el a bennem lévő fadarabot.

-N-ne...N-n-ne....-kapott aggódva arcom mindkét oldalára, miközben könnyei sorra szelték fel a fiú arcát.

-Annyira sajnálom, kérlek ne haragudj rám.....-arcán lévő kezem óvatosan vándorolt át csuklójára, majd szemeim lassan kezdtek lecsukódni anélkül, hogy bármit is tehettem volna ellenük.

-E-elviszlek a kórházba, könyörgöm ne add fel.....-nézett rajtam végig újra és újra, kínzóan aggódó szemeivel, mire lassan ráztam meg fejem.Nem akartam, hogy miattam érezze rosszul magát,  hiszen én hibáztam,miattam történt minden. Ha kórházba vitt volna ő került volna hatalmas bajba a történtek miatt,és nem szerettem volna ezt,éppen ezért nem akartam, hogy bármit is tegyen.

-Sa-saj-nálom....-suttogtam szavaimat gyengéden, majd ejtettem magam mellé kezemet, miközben szemeim is lecsukódtak, majd végül teljesen elnyelt a sötétség......