ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Hogyan Tovább?

Lehetnek benne hibák!!!
_______________________

Felsóhajtva pillantottam ki a suli ablakán, és könyökömet az asztalra rakva támasztottam meg fejemet tenyeremen.
Iszonyat fáradt voltam, és Jungkookal való eset óta össze sem futottam vele egész hétvégén, csak ma reggel. Éppen a termem felé tartottam mikor megláttam őt a mosdóajtajának támaszkodva. De ami a leginkább nyomasztott, az az ember volt, akivel beszélgetett, Mingyuval állt szemben. Köszönhetően Taehyungnak észre is vettek .Pont akkor kellett neki is a hülyeséget csinálni, mikor nem igazán volt jó.
Szinte egész nap ki sem tettem a lábaimat a teremből, mert nagyon rosszul esett az, hogy Jungkook nem keresett. A történtek után pedig jólesett volna. A kéznyommal a nyakamon pedig nem igazán tudtam mit csinálni, ezért próbáltam minél nagyobb pulcsit felvenni, és egész nap lehajtott fejjel kerülgetni az emberek érdeklődő pillantásait.

Utolsó óra szerencsére hamar eltelt, és 10 perccel korábban haza is engedett minket a tanár, ezért felszabadultan sóhajtottam fel mikor kiértem az épületből.
Mostanában a jegyeim is rohamosan romlanak, és tenni se tudok ezek ellen, hiszen a  gondolataim soha nincsenek ott, ahol kellene.

Egy erős mellkast éreztem meg hátamnak nyomódni, majd egy végtag fogta közre kezeimet hirtelen.
Ijedten fordítottam fejem a "tolakodó" ember irányába, aki egy negyvenes éveiben lévő férfi volt.

-Ne haragudj , jól vagy? - nagyokat pislogva meredtem az előttem állóra, aki szemeimből elszakadva hirtelen a nyakamra nézett. Kezemet kiszaggattam fogságából, és egyből összehúztam pulcsimat.

-Minden rendben.-hajoltam meg, majd mentem volna el,azonban vállamra fogott.

-Bántanak otthon?- kérdése meglepett, hiszen nagyon közvetlen volt egy ismeretlenhez képest.

-Már elnézést, de szerintem semmi...-kezdtem bele, viszont félbeszakítva mondandóm, felém nyújtotta kezét.

-Min Juwon. -fogalmam sem volt mi üthetett belé, de elfogadtam gesztusát.

-Park Jimin....- mutatkoztam be én is ,mire szemei nagyra nyíltak.

-Jimin!- hallottam meg egy erélyes hangot mögülem ,majd egy erős rántást éreztem magamon.

-Mit keresel itt?-Jungkook lényegretörő mondata, szinte gúnyosan csengett a férfi irányába.

-Szerinted?Nem unod még ezeket a gyerekes csínytevéseket?Ne kelljen megint kihúzni téged a szarból.-válaszolta Juwon, szemforgatva. 

-Soha többet ne merj a közelébe menni!Világos?

-Te már úgy látom megtetted egész szépen.-húzta fel szemöldökét a kéznyomra bökve, mire Jungkook haragosan fogott ingjére.

-Idefigyelj...! -szorította meg az anyagot, mire kezére fogtam.

-Hagyd már abba, Jungkook! - szóltam közbe egyből.

-Egy utolsó féreg vagy! Leszarom mennyi kárt fizetsz ki miattam, a szememben úgyis csak egy senki maradsz! -lökte el magától a férfit, majd fogott kezemre, és kifelé kezdett el húzni a suliból.

-Miért állsz szóba idegenekkel?-fordult velem szembe, mikor már messze jártunk.

-Komolyan ?-nevettem fel hisztérikusan.

-Jimin ne szórakozz velem, mert nagyon megjárod! -emelte fel mutatóujját fenyegetően.
 
-Igen?Akkor csakúgy elmondom, egy utolsó önző, szemét vagy! Ezt gondolom rólad.-tettem kezeimet magam előtt keresztbe.

-Már megint kezdjük?-nézett rám komolyan.

-Tévedsz! Te kezdted, én nem álltam beléd .Unom már ezt. Ha akarsz valamit mondani, ne úgy tedd, hogy közben fenyegetsz . -magyaráztam neki érthetően.