ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Rég nem érzett érintések

Hevesen dobogó szívvel néztünk továbbra is egymás szemeibe, miközben agyam ezerrel kattogott. Dühös voltam rá, szinte tombolni tudtam volna, érintésére mégis olyan lettem mint egy bújós kiscica a gazdája ölében. Olyan rég éreztem magamhoz ennyire közel, lélegzetvételei szinte felnyársaltak engem szemeivel együtt. Mérges volt ő is, azonban hiába szerettem volna lekiabálni, egyszerűen nem ment.Nem azért mert attól féltem, hogy bántani fog, hanem mert rettegtem, hogy távolabb lép tőlem, hogy újra egy hatalmas űr lesz közöttünk, és én ezt nem akartam. Tekintetem levezetve a földre haraptam ajkaimba, mire erősen mart állkapcsomra a falnak nyomva fejem.

-Nem mondtam, hogy elnézhetsz rólam.-emelte fentebb egyik szemöldökét. Fogalmam sem volt arról mit kéne tennem. Annyira abszurd volt a helyzet, hiszen tényleg nem erre vágytam, mégis minden pillanatát akartam.

-A szobádban csak a régi Jungkook létezik?-suttogtam kettőnk közé ártatlanul, mire halvány mosolyra húzódtak ajkai.

-Miért? El akarsz menekülni?-simított államra, majd emelte fentebb fejem.

-Nem. Itt akarok maradni, veled.-válaszoltam magabiztosan, mire meglepődve húzta összébb szemeit.

-Mikor lettél ennyire döntésképtelen? Nem úgy volt, hogy nem szereted a durva világomat amiben élek?-billentette oldalra fejem ami miatt ingem lentebb csúszott vállamon ezzel szabad rálátása nyílt fedetlen bőrömre.

-Nem tudom mit szeretek és mit nem. Nem vagyok biztos magamban.-nyúltam ingemhez, hogy felhúzzam azt rendesen, azonban csuklómra fogva nyomta azt a falnak. Elnyílt ajakkal néztem végtagomra, majd vissza a fiúra.

-Miben vagy biztos?-simította hátra tincseim.

-Abban, hogy szeretlek és nem akarom, hogy elhagyj.Veled akarok lenni, nem egy másik emberrel, csak veled.-mondatomra közelebb hajolt fülemhez, miközben keze ingemre csúszott.

-Nem tudok olyan lenni hosszútávon mint amilyennek látni akarsz.-fejem lehajtva bólintottam egyet, hogy tudomásul vettem szavait.

-Nem fogod megbánni?-szorított kezemnél lévő lecsúszott anyagra.

-Soha többet nem bánok meg semmit ami veled kapcsolatos.-füle fentebb csúszott ami miatt biztos voltam benne, hogy mosolyog. Egy erős mozdulatot véve tépte le rólam ingemet ami tehetetlenül hullott a földre. Ajkaim a döbbenettől és a hirtelen jött tettől elnyíltak, majd nyakamra fogva passzírozott neki a falnak jobban miközben sokkal közelebb jött az eddigieknél. Mellkasaink egymásnak értek miközben arcát enyémnek döntve vett hatalmas levegőket .Szemeimet behunyva érzékeltem minden egyes tettét. Ahogy párnácskáink egy pillanatra találkoztak automatikusan döntöttem irányába fejem, azonban durván fordította vissza helyére azt ami miatt kinyitottam íriszeimet.

-Az van amit én mondok ,vagy elfelejtetted?-ajkaim megremegtek szavaira, majd halvány mosolyra húzódtak.

-Nem felejtettem el semmit.-válaszoltam, miközben kezeimet hátam mögé raktam a hideg falhoz.

-Ügyes fiú.-húzódott le nyakamhoz, majd érintette arra ajkait. Megremegtem az érzésre hiszen annyira rég éreztem már, hogy szinte könyörögtem, hogy csinálja.

-Új tusfürdőt használsz?-meglepődve pislogtam előre szavai miatt.

-Emlékszel milyen volt a másik illata?-döbbentem le teljesen.

-Mindenre emlékszem ami veled kapcsolatos.-hajolt el nyakamtól, majd nézett szemeimbe.

-Nem tetszik?-kérdeztem rá félőn.

-Illik hozzád, és sokkal puhább tőle mindened.-rakta ujjait mellkasomra, majd kínzó lassúsággal húzta azt le hasam aljáig ami miatt felsóhajtva vetettem háta jobban fejem. Ahogy mutatóujját nadrágomba tolta hirtelen kapcsoltak be nálam a vészjelzők és pánikoltam be teljesen. Kezemet előre rakva fogtam Jungkook csuklójára, majd toltam azt távolabb. Végtagjaim remegni kezdtek és levert a víz is, ami miatt ijedten tapintottam kezemet hasamra, körbe ölelve azt, miközben két kezemet derekamra rakva markoltam meg bőrömet. Nem értettem ezt a heves reakciót a testemtől és kellett egy kis idő amíg felfogtam a dolgokat.A falon végig csúszva guggoltam szorosan tartva magam. Hiába szerettem Jungkookot a testem még mindig a fiú ellen volt, amit remegő kezeim is tanúsítottak.

-Jól vagy?-hajolt le hozzám, majd nyúlt volna kezeimhez azonban távolabb csúsztam tőle.

-M-most ne.-hajtottam le fejem, majd másztam egyre erősödő lélegzetvételeimmel az egyik sarokba miközben fejemet a falnak döntöttem. A testem szerint veszélyben voltam, hiszen normális esetben soha nem reagált így. Hirtelen érzékeltem oldalamnál magam mellett két lábat, majd lassan Jungkook kezei fogták közre  remegő testem. Fejét tarkómnak döntve ült hátam mögött csendesen ami miatt próbáltam rendezni magam. Aprókat lélegezve hunytam le szemeimet, majd fejtettem ki kezemet Jungkookéból és fogtam rá azokra magamhoz szorítva őket.

-Sajnálom.-szorítottam meg ujjait amit szét nyitott így gondolkodás nélkül vezettem azok közé enyéimet is.

-Szólj ha lenyugodtál, ennyi elég lesz belőlem mára.-kezét erősebben szorítva préseltem össze ajkaimat. Nem akartam, hogy ez mondja, nem szerettem volna ha ez történik.Mert belőle soha nem volt elég.

-Azt hiszem megvagyok.-fordultam felé .Ujjaimat felvezettem arcára, majd óvatosan simítottam bőrére. Gondterhelten mosolyodott el, majd állt fel engem is magával rántva.A szekrényhez sétálva vett ki onnan egy pólót, majd közelebb húzva magához adta rám azt.

-Menj haza,Jimin.-fordult meg, szavaira pedig egyből heves fejrázásba kezdtem és fogtam csuklójára.

-Nem!-mondtam ki a kelleténél kicsit hangosabban. Felém fordulva fogott ujjaimra, majd fejtette le azokat magáról.

-Te még nem vagy jól, és nem akarok rontani a helyzeten.-magyarázta, mire mérgesen tekintettem íriszeibe.

-Jól vagyok! Ez csak...egy kis baki volt, semmi több.-adtam hangot szavaimnak.

-Egy nagy szart!-csattant fel ő is, majd túrt hajába mérgesen. Lehajtott fejjel szorítottam ökölbe kezeim.

-Miért akarsz tőlem mindenáron megszabadulni? Rájöttél, hogy már nem szeretsz?-tártam szét kezem érdeklődve.

-Erről szó sincs.-masszírozta homlokát. Az ágyra tekintve ültem le oda törökülésbe, miközben összefontam magam előtt kezeimet.

-Márpedig innen biztos, hogy nem mozdulok el!-duzzogtam tovább, mire vett egy hatalmas levegőt behunyva egy pillanatra szemeit.

-Megnézem Taeilt ,mindjárt jövök.-ment ki az ajtón, majd zárta azt be.

-Persze, mert sokkal fontosabb egy gyerek min én vagyok. -magabiztos tartásom ellazult, majd hátra dőlve nyúltam a párnához, miközben magamhoz rántottam azt átölelve. Semmi bajom nem volt az ég világon, csak hirtelen történt minden. Legalább is próbáltam erre fogni. Eszembe sem volt ezért elmenni innen ,itt hagyni őt. Akaratosnak kellett lennem, sokkal jobban mint eddig valaha, mert nem akartam, hogy újra elhidegüljünk, nem akartam egy hatalmas lyukat kettőnk közé.