Hibákért elnézést!! 🙄
___________________-Az exeddel megtetted?
-Békén hagynál az exemmel, végre?-sóhajtott fel, rám pillantva. Nem tudtam mennyire fájhat neki ez a téma, hiszen nemegyszer tudatta velem, hogy nem szeretne róla beszélni, én mégis minden adandó alkalommal felhozom neki.
-Sajnálom, nem rosszból kérdeztem.-hajtottam le fejem, bocsánatkérésem közben.
-Nem haragszom rád Jimin, de vannak dolgok amikről nem szeretnék beszélni veled.-simított arcomra, mire bólintottam egyet.
-Tudom, Kook .De, ugye, egyszer elmondod majd?-néztem fel rá kiskutya szemekkel, mire felsóhajtott.
-Talán, egyszer.-rántotta meg vállait.
-Gondolkodtál már azon, mi lett volna, ha nem találkozunk?-nyúltam arcomon pihenő kezéért.
-Nem igazán.-rázta fejét nemlegesen, kérdőn fürkészve szemeimet.
-Ugyan olyan begyepesedett emberek lennénk, mint mielőtt találkoztunk volna?-kérdeztem rá, mosolyogva.
-Valószínűleg, igen .Legalábbis, én biztos .Az egyetlen ember akinek ki tudom mutatni az érzéseim, és aki ismeri az igazi Jungkookot, az te vagy.-hajolt közelebb hozzám.
-Nem gondolod, hogy túl könnyen nyíltál meg nekem?-nevettem el magam.
-Miért? Egy tökéletes ember vagy a világ szemében ...-szívemet egy keserű érzés kerítette hatalmában, majd ajkaimról is lehervadt mosolyom.
-Lehet, hogy annak látnak, de nem minden az, aminek látszik .Volt egy hibám az elmúlt napokban...-piszkáltam kezeimet .
-Akkor mondd el, ha úgy érzed .Ezek szerint még túl friss neked.-emelte fel fejem mosolyogva.
-Félek a döntésedtől ez miatt..-vallottam be neki őszintén.
-Amíg nem csaltál meg, nem kell félned semmitől.-puszilt ajkaimra.
-És ha megtettem volna?-kérdeztem rá félve, az igazság mögé bújva.
-Akkor kinyírnám azt akivel megtetted és neked sem lenne onnantól kezdve jó sorod. De ettől nem kell félned....te nem lennél rá képes.-puszilt homlokomra, majd elindult felfelé.
-Nem kell félnem ...-motyogtam magamnak szavaimat, ismételve őt, majd hajamba túrtam.
-Ki leszek csinálva! -haraptam ajkamba dühösen .Hogy lehettem ekkora idióta? Mielőbb beszélnem kell Taehyungal, hogy tartsa a száját és, hogy zárjuk le ezt az egész hülyeséget közöttünk.
Komótosan ballagtam én is fel, majd kinyitva az ajtót hallottam meg, hogy éppen a fürdőben zuhanyzik. Tarkómat megvakarva mentem a szekrényhez és vettem ki onnan valami elviselhető göncöt, majd kaptam le magamról pólóját.
-Te jössz?-lépett ki, egy kis idő múlva , mire bólintottam egyet és egy sóhaj után be is mentem volna, azonban kezemre fogva megállított.
-Nem tudnálak bántani, ha ez miatt vagy ilyen.-mondta szavait szemeimbe nézve.
-Tudom, Kook.-fogtam kezére, lefejtve azt magamról.
-Nem hiszel nekem, ugye?-mosolyodott el csalódottan.
-Erről szó sincs, csak..-tűnődtem el valami ésszerű magyarázaton, de sajnos hiába.
-Vannak gondolatok a fejembe ,de nem kockáztatnám a testi épséged.
YOU ARE READING
ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡
Fanfictionᴊɪᴍɪɴ ᴍɪɴᴅɪɢ ʀᴇɴɢᴇᴛᴇɢᴇᴛ ᴛᴀɴᴜʟᴛ ᴀᴢéʀᴛ, ʜᴏɢʏ ᴀᴢ ᴇᴍʙᴇʀᴇᴋ ᴇʟɪsᴍᴇʀʜᴇsséᴋ, ᴠɪsᴢᴏɴᴛ ᴇɢʏ ɴᴀᴘᴏɴ ᴛᴀʟáʟᴋᴏᴢɪᴋ éʟᴇᴛᴇ ᴍᴇɢʀᴏɴᴛóᴊáᴠᴀʟ . ᴊᴜɴɢᴋᴏᴏᴋ ᴀ sᴜʟɪ ʀᴏssᴢғɪúᴊᴀ, ᴀᴋɪ ᴍáʀ ᴀᴢ ᴇʟső ɴᴀᴘᴏɴ ɴᴀɢʏ ʜíʀɴéᴠʀᴇ ᴛᴇᴛᴛ sᴢᴇʀᴛ ᴀ ғᴏʟʏᴛᴏɴᴏs ɪɢɴᴏʀáʟásáᴠᴀʟ, és ɴᴀɢʏᴋéᴘűséɢéᴠᴇʟ, ᴘᴇᴅɪɢ...