ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Második nap:Vigyázok rád!

A tegnapi napom mondanom sem kell, hogy csak sírásból állt. Magam sem tudtam már a végén miért is teszem,de a fél éjszakát végig bőgtem, Wonho vállán .Jungkook már aludt mikor visszamentem a faházunkba, és őszintén, örültem is ennek, legalább nem vont kérdőre, hol is voltam pontosan.

Szemeimet nyitogatni kezdtem, mikor egy mellkas nyomódott hátamnak reggel .Jungkook óvatosan emelte át rajtam kezét, és húzott magához mégközelebb.

-Ébren vagy?-kezdte el simogatni pólón keresztül hasamat, mire hümmögtem egyet.

-Tegnap tényleg nem úgy gondoltam azt amit mondtam.-az ablakot lesve hallgattam mondandóját, majd felsóhajtottam.

-Remek. Elengednél ?-csuktam vissza íriszeimet, majd a párnába nyomtam fejem.

-Jimin, én tényleg... -kezdett volna bele, de félbeszakítottam.

-Nem érdekel.-fejtettem le magamról kezét, és húzódtam még jobban az ágy szélére. Hallottam ahogyan felsóhajt, majd öltözni kezdett a hangok alapján.

-Jössz reggelizni?-megráztam fejem kérdésére.

-Rendben.-csukta be maga után az ajtót. Egy szenvedős grimasz kíséretében nyújtóztam el az ágyon, majd néztem oldalra Jungkook felére. Ruhái a táskából szét voltak szórva, és úgy nézett ki az egész mint egy nagy halom ruhahegy .És még én gondoltam azt, hogy sok cuccot hoztam. Elmosolyodtam a gondolatra, majd felülve az ágyon én is öltözni kezdtem.
Taehyungnak dobtam egy gyors üzenetet, hogy minden rendben velem, és ne aggódjon, majd visszadőltem az ágyba.
A tegnapi sírás miatt a fejem majd széthasadt a fájdalomtól, és úgy éreztem magam mint akit kétszer elütött az autó.

Az ajtó nyitódására eszméltem fel, de nem néztem oldalra.  A felettem lévő mennyezet jobban lekötött.

-Hoztam neked szendvicset .-Jungkook hangjára rápillantottam, majd a kezében lévő tányérra.

-Nem vagyok éhes.-vallottam be őszintén, majd figyelmemet újra a plafonra irányítottam.

-Legalább egy kicsit egyél, Jimin.- tette le a tányért mellém.

-Mondtam, hogy nem vagyok éhes.-forgattam meg szemeimet, és fordultam oldalra, hátat fordítva neki.

-Kérlek.-szavára felsóhajtottam. A nagy Jeon Jungkook tud kérni valamit szépen?

-Nem fogok annyit enni, mint amennyit te elvárnál.-fordultam felé, és tettem ölembe a tányért.

-Nem várok el semmit. Csak azt szeretném, hogy ne legyél éhes délutánra.-ült le ő is az ágyra.

-Mi ez a hirtelen törődés?-kérdeztem tőle, miközben a szendvicsbe haraptam.

-Beszéltem Wonhoval az előbb. Nem tudtam, hogy ennyire rosszul fog esni amit mondok.-magyarázta kócos hajába beletúrva.

-Szerintem senkinek sem esnének jól ezek a szavak. Néha gondolkodhatnál is, nem csak az egódat firtathatnád előttem .-pufogtam tovább.

-Ne haragudj rám, oké? Rosszul fogalmaztam, nem állt szándékomba megbántani vele.-megrántottam vállamat hanyagul, hogy már nem érdekel az egész.

-Kifolyik a ketchup .-mutatott a tányérra folyt dologra, majd ujja hegyét belemártva kente azt orromra.

-Hé! -szóltam rá meglepődötten, amit egy hatalmas mosollyal fogadott.

-Nemsokára indulunk, szóval hamar fejezd be. Kint megvárlak majd. -guggolt az ágyra, majd kezét tarkómra rakva húzott közelebb magához, és puszilta le orromról a ketchupot. Megszeppenve pislogtam alakjára, majd miután kiment kezembe egy párnát fogva vágtam azt az ajtónak.