ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Negyedik nap:Kedvenc rosszakaró

Nincs átolvasva!
________________

Ásítva ültem fel Wonho ágyán, majd néztem körül. A tegnapi nap elég fárasztó volt nekem, és rosszul is lettem a  végére. Örültem, hogy a fiúk is próbáltak nekem segíteni mindenben, de a házukból alig akartam kijönni.
Pislogva párat, próbáltam visszanyerni látásom, majd felvettem szemüvegem is.

-Miért nem alszol még? -húzta a párnát fejére, Wonho.Félig kint volt a takaró alól, ami ellen tettem is. Visszatakarva őt, dőltem le a párnára.

-Már nem vagyok álmos.-fordultam felé, mire felsóhajtva nyúlt be szemüvegem alá, és simított rá bal szememre.

-Fel vannak dagadva.-hunyta le újra íriszeit, de keze ugyanúgy arcomon pihent.

-Nem vártam mást, végig bőgtem az estét is.-nevettem fel .

-Boldognak tűnsz.-tette fejét a párnára, és úgy nézett rám kómásan.

-Talán a kisugárzásod miatt. Mindig pozitív vagy.-rántottam meg vállaim.

-Akkor talán, kelhetnél mindig mellettem.-kezdte el simogatni arcomat.

-Sajnálom, hogy tegnap sokáig kellett fent maradnotok miattam.-fordultam teljesen felé, és húztam fel lábaim.

-Ne sajnálj semmit.-motyogta, mire elmosolyodva folytattam.

-A fenekemhez te értél este, többször is?-kérdésemre kipattantak szemei,majd esett le az ágyról, miután realizálta mit is kérdeztem.

-Nekem nem állt szándékomban! Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, ne haragudj ha megsértettelek vele.-tette fel kezeit bocsánatkérése közben. Nevetve feküdtem hasamra, hogy közelebb legyek hozzá.

-Általában elszoktam ezek mellett siklani,de nálad nem akarok. Nem véletlen nyúltál hozzá. -támaszkodtam meg kezemen.

-Máskor is történt veled ilyen?

-Jungkooknál, mindig pirulósabb voltam ha ilyenekről beszéltünk.-rántottam meg vállam, majd újból megszólaltam.

-Szóval?-kérdezettem rá megint.

-Én nem vonzódom a fiúkhoz... -vett egy nagy levegőt és folytatta.

-Mármint, eddig nem vonzódtam, aztán jöttél te, és...basszus, össze vagyok zavarodva.-túrt hajába. Ajkaimat mosolyra húztam, hiszen biztos voltam benne, hogy ezekről Jungkook is tud,vagy legalább csak sejti, hogy Wonho hogyan is érez.

-Úgy érted, kedvelsz ?-kérdeztem rá megbizonyosodva róla, mire bólintott egyet. Hiába láttam benne csak egy barátot, talán képes lehet elfelejtettni velem Jungkookot.

-Szerintem is vonzó vagy.-találtam ki valamit, hiszen tényleg nem láttam még semmit ebből a dologból.

-Örülök, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak.-vakarta meg tarkóját.

***

Hiába viseltek meg a tegnap történtek, próbáltam a  legkevesebb jelét mutatni ennek. Délután úgy voltak vele a fiúk, hogy elkezdenek focizni ,és sajnos engem is belerángattak. A kapuban ügyetlenkedtem ,mikor a mai nap folyamán először látott személy, végre kitette lábát a házunkból.
Jungkook hajába túrva ásított egy nagyot, de figyelmemet nem tudtam elvenni a nyakán lévő kis foltról. Mérgesen szorítottam össze öklömet, majd egy hirtelen jött ütést éreztem meg arcomnál.
Fájdalmasan értem földet, és egyből orromhoz kaptam a fájdalom miatt, ami inkább azt a részt érintette.

-Jimin, basszus! -szaladt hozzám Chanyeol, majd a többi fiú is.

-Szóljon valaki az edzőnek! -kezemet elemeltem a sérült orromtól, és vettem észre egy csomó vért tenyeremben. Akaratlanul is a régi iskolai történtek jutottak eszembe, ahol egyfolytában az orromat célozták, mert szerintük hülyén mutatott rajtam. Rengetegszer jártunk vele orvoshoz, és egy csomószor tört is el.