ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Csinálj velem valamit!

Nehezen tudtam magam rávenni, hogy bemenjek a szobámba, ráadásul feltűnés nélkül. Nem akartam, hogy Jungkook bármit is kiszúrjon előttem, és tartani is nehéz volt magam ahhoz, hogy véletlen se nézzek egyből arra a pontra ahonnan a képek készületek. Átlagosan tettem meg a lépéseim az ágy felé, majd raktam le oda pulcsimat, hogy a szekrényhez tudjak menni, hiszen onnan nem látszódtam a falap takarása miatt. Szám belső részét piszkálva pillantottam az oldalamnál lévő székre, majd magam alá húzva azt álltam fel rá és fogtam kezeim közé a kamerát végig tekintve rajta. Bár soha nem értettem semmi elektromos dologhoz, a legkönnyebbik utat választottam. A földre állva dobtam le a tárgyat ami ez miatt apró darabokra hullott.

-Mit csinálsz?-lépett be Jungkook, ami miatt a szekrény alá rúgtam mindent.

-Elintéztem egy poloskát.-mosolyodtam el nem túl magabiztosan.

-Érdekes egy poloska lehetett.-tekintett be hátam mögé, mire automatikusan álltam elé, elterelve figyelmét.

-Hogy vagy mostanában?-tettem fel egy elég érdekes kérdést a helyzet miatt, amit látszólag Jungkook is furának vett.

-Mit takargatsz?-lökött engem távolabb, majd térdelt le, hogy a szekrény alá tudjon nézni.

-Hyung!-kiáltottam el magam hirtelen, mire ledermedve tekintett fel rám, hatalmas szemekkel. Ajkaimba haraptam kínosan érezve magam a szituáció miatt, hiszen csak azt akartam, hogy rám nézzen amit el is értem, azonban egyáltalán nem figyeltem a számra.

-Nagy hibát fogok elkövetni, büntess meg.-szemei még nagyobbak lettek szavaimra, miközben erőltetetten mosolyogtam rá egy aprót.

-Milyen hibát?-kérdezett rá halkan.

-Öreg vagy ,már látszódnak a homlokodon a ráncok! Nem kéne hajolgatnod sem a hátad miatt, ebben a korban az már necces lehet.-daráltam le gyorsan ami miatt meglepődött arca hirtelen változott meg zavarodottá.

-Tessék?-szűkített össze szemeit.

-Fájni fog a térded is, ne tegyél hirtelen mozdulatokat.-mutogattam össze-vissza miközben próbáltam álló helyzetbe kényszeríteni őt szavaimmal. Szemeit megforgatva hajolt volna le megnézni a szekrény alját azonban gyorsan kaptam haja után és emeltem fel fejét durván, amin nem csak én, de ő is meglepődött.

-Meg akarsz halni ?-csattant fel.

-Dugjunk!-próbálkoztam tovább. A fején lévő fájó pontot simogatva sóhajtott fel, majd állt fel végül ami miatt kiengedtem eddig bent tartott levegőmet.

-Elárulod, hogy csináljuk ha nem érhetek hozzád?-kérdezett rá értetlenkedve.

-Igazad van, sajnálom.-hajtottam le fejem szomorúan.

-Hagyjuk, csak felbosszantom magam vele.-lökött arrébb és feküdt az ágyra hassal .Felé tekintve másztam mellé lassan az ágyra és tettem fejem hátára.

-Ha csak simán elmennék egymás előtt sem működne a dolog?-gondolkodtam hangosan.

-Mi vagyok én valami kirakat bábú? Ha itt vagyok akkor ne magamnak csináljam már.-morgott tovább. Pólóját piszkálva húztam fentebb azt,  majd vezettem kezemet egészen fejem aljáig. Nehéz volt őt úgy érezni, hogy ő teljesen más érintésre vágyott. Egy hatalmasat sóhajtva feküdtem le mellé miközben hátat fordítottam neki.

-Most miért fordulsz el tőlem?-kérdezett rá egyből.

-Te is ezt tetted.-magyaráztam halkan.

JJK

Fájdalmas volt végig tekinteni a törékeny ,akaratos testén. Bár már egyáltalán nem volt olyan mit két évvel ezelőtt, mégis kötelességemnek éreztem megvédeni őt, óvni mindentől, legfőképpen magamtól .Sokkal nehezebb volt neki mint nekem, hiszen hiába nem szerettem volna olyan szavakat kimondani amik bánthatták őt, egyszerűen nem tudtam nem megtenni. Hiába tagadtam volna, de akármennyire nem szerettem volna látni a szomorú, fájdalommal teli tekintetét, legbelül imádtam azt nézni, odáig voltam érte, hiszen annyira elbűvölő és aprócska volt, hogy nem tudtam volna finomabban viselkedni vele, hiszen már tudtam milyen ha neki fáj, láttam már az arcát akkor és nekem az felért mindennel. Derekához érve húztam magamhoz közelebb, miközben oldalamra fordultam .Annyira nyugodtan, olyan türelmesen szolt hozzám, miközben durva dolgokat vágtam a fejéhez. Hasa alját simogatva bújtam jobban tarkójához,  behunyva szemeimet. Megremegve fogott csuklómra, miközben én a lehető legfinomabban próbáltam ujjaimmal nadrágjába férkőzni. Nem magam miatt, miatta. Hogy ne érezze magát kevesebbnek és, hogy tudja: engem egyáltalán nem zavar semmi.

-Jungkook...-szólított nevem bepánikolva, miközben én elmosolyodva pusziltam tarkójára.

-Ígérem, hogy nem bántalak.-suttogtam halkan szavaimat, majd nyúltam be jobban nadrágjába, ami miatt megfordulva ütött arcon engem könnyes szemekkel.

-N-ne érj hozzám!-mélyesztette körmeit bőrömbe .Fentebb támaszkodva néztem le megtört arcára, majd óvatosan simítottam homlokára. Hiába szerettem volna még többet látni a könnyáztatta arcából ,egyszerűen nem tehettem meg vele, hogy semmibe vegyem. Úgy akartam örömet okozni neki, hogy közben háttérbe szorítottam önmagam .Tagjára markolva ütött újra arcon, miközben hátrébb csúszva lökött volna el magától.

-Nem lesz semmi bajod.-próbáltam biztatóan hatni, azonban fejét hevesen rázva szeretett volna kiszabadulni fogságomból.

-Jimin....-fogtam arcára miközben kihúztam nadrágjából kezem. Elnézve szemeimből mászott ki alólam ami miatt felsóhajtva borultam vissza az ágyra. Nem okoltam amiatt, hogy így reagált, mégis nehéz volt visszafognom magam, hogy ne okozzak neki nagyobb fájdalmat a saját szórakozásomra. A plafonról lassan vezettem tekintetem Jiminre aki ujjait piszkálgatva szipogott nagyokat.

-Jól vagy?-kérdeztem rá, mire bólintott egyet lassan. Nem volt jól, és igazából soha nem volt rendben. Miattam. Jól tudtam, hogy rossz hatással vagyok rá, ahogyan azt is, hogy nem kellett volna újra felbukkannom ,mégsem tehettem mást. Ő volt Taeilen kívül az egyetlen akit magamnál jobban szerettem, és egyszerűen nem tudtam elengedni, nem akartam, hogy másé legyen, hogy nélkülem éljen. Mindent magamnak akartam ami vele kapcsolatos volt.

-Fájt?-szólalt meg halkan.

-Micsoda?-kérdeztem vissza.

-A pofon. Nem szerettem volna megtenni, sajnálom.-mosolyogva ráztam meg fejem.

-Semmi bajom.-rántottam meg vállaimat. Egy kezet éreztem meg lassan magamon, majd  Jimin arca is feltűnt felettem. Könnyeit visszatartva döntötte homlokát enyémnek miközben én óvatosan nyúltam arcához .Zokogva szorított vállamra, mire szívemben az ismerős, fájdalmas érzés terült el . Ritkán éreztem ilyet és általában soha nem volt bűntudatom sem,  viszont Jimin ez alól is kivétel volt. Hirtelen tűnt el homloka enyémről, majd ült ölembe, mérgesen, közre fogva pólóm anyagát.

-Csinálj velem valamit!-erősködött.

-Nem teszek semmit, nem erőltetem rád magam. Ha valamit csinálni akarsz, neked kell kezdeményezned.-magyaráztam neki halkan nem gondolva a következményekre .Idegesen szabadította meg magát pólójától, majd támaszkodott fejem mellé.

-Ha én ma itt nem megyek el, te fogsz elmenni innen végleg!-nyomta mellkasomra szabad tenyerét . Először kérdőn tekintettem hangulatingadozása miatt szemeibe, majd elmosolyodtam magabiztosságára, hiszen biztos voltam benne, hogy nem küldött volna el, ráadásul nem tett volna semmit, hiszen soha nem volt képes rá más nélkül.