ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Hyung?!

Fáradtan nyúltam telefonomhoz, aminek zavaró ébresztőhangját szerettem volna kikapcsolni. Szörnyen fáradt voltam a tegnap esti hancur miatt.

-Még egy kicsit.-karolt át Jungkook hátulról, mire mosolyogva bújtam mellkasához.

-El fogunk késni.-szomorkodtam, hiszen még én is szívesen nyomtam volna az ágyat.

-Utálok suliba járni.- motyogott nyakamba, de továbbra sem eresztett.

-Fura, de most én is...-nevettem fel.Jungkookal kelni teljesen más, mint egyedül. Ő tényleg eléri azt nálam, hogy ne egyből pattanjak ki az ágyból .

-Ne menjünk be elsőre .-ajánlotta fel.

-Nem szokásom a lógás. -fordultam felé .Szemei még mindig csukva voltak, azonban ajkai elnyílva varázsolták el íriszeim.

-Ne legyél mindig jó, mert az unalmas.-felsóhajtva haraptam ajkamba.

-De csak az elsőre...a másodikra bemegyünk.-hunytam le én is szemeimet.

-Vonzanak az olyan emberek akik szeretnek rosszalkodni.-húzott magához közelebb.

-Ez csak egy óra Jungkook,nem egy bolti rablás.-nevettem fel.

-Most még.- puszilt homlokomra.

***

-Jungkook..-tapogatóztam a mellettem lévő kezéért, viszont nem éreztem azt sehol. Kinyitva szemeimet, ijedten ültem fel az ágyamon, és néztem körül a szobába. Sehol sem volt.
Hajamba turva dörzsöltem meg fejbőrömet, majd szenvedő arccal állapodott meg tekintetem egy cetlin az asztalon. Kezembe véve azt kezdtem el hangosan olvasni:

Olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni téged. Még a végén kezdem elhinni, hogy én rontalak el téged:)
Ne legyél mérges, mert nem áll jól!!!!

Szeretlek HYUNG;)

Nem tudtam eldönteni ,hogy most a méregtől ,vagy attól a kis szócskától kezdett el verni ennyire a szívem. Olyan fura volt leírva látni ezt, még ha csak szórakozás képpen is írta.

-Park Jimin! -hallottam meg lentről egy mérges, rég nem hallott hangot.

-Csendesebben már, biztos beteg lett! -apa hangja nyugodtan csengett, viszont anyutól félek annyira , hogy lemásszak az erkélyről, és világgá fussak.
A következő pillanatban szinte kivágódott az ajtó, és anya arcát pillantottam meg.

-Tudtam! A cipőd mindent elárúlt! Annak idején én is sokat lógtam, de rólad nem néztem volna...-akadt meg egy pillanatra mondandója közben, majd hang nélkül kezdett el mutogatni a földre.

-Ez egy...használt óvszer?-képzeletben ötször fejen csaptam magam, Jungkookot pedig mégtöbbször.

-M-meg tudom magyarázni! -kászálódtam ki az ágyból, és dobtam ki a földön lévő kotont.Anya még nem tud arról, hogy van valakim, és ezek szerint apa sem mondott róla neki semmit.

-Megrontotta valaki a kis Jiminem?-kapta szája elé kezét.

-Honnan veszed, hogy a fiúk..-kezdtem bele, viszont félbeszakított.

-Elég csak rádnézni, picim.El sem tudod hinni mennyire büszke vagyok rád.-furán kezdtem el őt bámulni.Egy használt óvszer miatt mondja most ezeket?

-Mindenképp mutass majd be neki.-jött közelebb és ölelt magához.

-Sokáig maradtatok külföldön.-tereltem a témát, hiszen képes lett volna az egész napot erre áldozni .