ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Ismerős alak

Két évvel később 

Két év telt el mióta utoljára láttam Jungkookot és úgy érzem, hogy talán elég volt ez a két év a felejtéshez is. Sikeresen kijártam a középsulit, és hatalmas örömömre felvettek a választott Egyetememre is zenekultúra szakra. Nagyon nehéz volt ez a két év,sokkal többet kellett tanulnom, mint eddig valaha és ezért muszáj volt hátra hagynom a múltat is.A tanulásba menekültem ,újra. Húsz éves fejjel már nem úgy látom a dolgokat mint előtte. Sokkal megfontoltabb és döntésképesebb vagyok .Sikerült egy albérletet is találnom magam amibe teljesen egyedül élhetek és szerencsére anyuék segítenek is fizetni és támogatnak minden hasonló tervembe. Ők nem tudnak semmiről ami a múltban történt velem, amit egyáltalán nem is bánok. Az első évben még rengeteg fenyegető üzenetet kaptam rejtett számokról, kézzel írott levelekben, majd később e-mailben is azonban ez már 11 hónapja lassan teljesen eltűnt.Tudtam, hogy nem Jungkook küldte őket,Taehyung mégis teljes mértékig biztos volt abban, hogy ő tette.Ismertem a fiú kézírását és fogalmazását is. Teljesen lehetetlennek gondoltam, hogy ő küldte nekem ezeket.Az utóbbi időkben pedig boldogan mertem kijelenteni, hogy már semmi bajom sem volt, boldog voltam.

-Vonszold már a segged, Jimin!-hallottam meg Taehyung hangját az ajtóból, mire felsóhajtva indultam el felé.

-Mondtam, hogy pár perc lesz az egész.-nevettem fel, majd egy utolsó pillantást vetettem tükörképemre. Most már rózsaszínben tündöklő hajam össze-vissza állt amibe csak beletúrtam és készen álltam az induláshoz barátom mellett.

-Esetleg egy hintót ne rendeljek neked?-vonta fel szemöldökét.

-Siettem amennyire tudtam.-forgattam meg szemeimet nevetve.

-Úgy kicsípted magad mintha életed első bulijába készülnél.-nyitotta ki az ajtót, mire követtem őt.

-Kitudja mikor találkozok életem szerelmével.-rántottam meg vállaimat.

-Nem mutat egy kicsit sokat az az ing?-bökött oldalba, mire lenéztem ruhadarabomra.

-Ebbe van a vonzerőm, nem hiába van kigombolva hagyva.-húztam széles mosolyra ajkaimat.

-Hihetetlen vagy.-röhögött fel mellettem Tae,majd invitált bentebb autójába.

-Kösd be magad.-nyúlt saját övéért.

-Igenis!-kötöttem be magam én is, majd néztem meg magam a tükörben itt is. Ajkaimon megigazítva a szájfényt, bólintottam egyet.

-Jó leszek?-néztem barátomra aki elismerően nyújtotta fel hüvelykujját.

-Ott lesznek a sportos egoisták is?

-Persze, hogy ott. Mindenki ott lesz a suliból.-dőltem hátra kényelmesen.

-Szólj rám azért, hogy ne igyak, csak mert valakinek haza is kell cipelnie a részeg segged.-fordult le az egyik utcába.

-Nem lettél te egy kicsit túl törődő?-szűkítettem össze íriszeimet.

-Ki fog rád vigyázni, ha nem én?-nyújtotta felém kisujját.

-Ígérd meg, hogy nem fekszel le minden jött-menttel.-felsóhajtva akasztottam kisujjamat össze az övével.

-Ígérem.-kacsintottam egyet. Megérkezve izgatottan szálltam ki a járműből és indultam el a szórakozó helyre barátommal az oldalamon.

-Jimin,végre itt vagy!-jött oda hozzám Dana akivel már a suli kezdés óta jóban vagyok.

-Kit látnak szemeim, itt van a testőröd is.Megint.-nézett Taehyungra aki elhúzott szájjal tekintgetett össze-vissza.

-Tudod, hogy nem hagy ki egy ilyet sem.-fogtam Tae kezére, majd rángattam bentebb a lánnyal az oldalamon.