ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

...milyen doga?

Este egyáltalán nem aludtam semmit, csak forgolódtam az idegesítő alsóbb éves miatt. Végig azon járt az agyam, hogy vajon mivel fog engem megszívatni ma, és egyáltalán nem volt kedvem suliba sem menni, pedig ez nagyon ritkán fordult elő nálam. Gyorsan felöltöztem és elintéztem minden reggeli tennivalóm, majd lesiettem a lépcsőt.

- Jó reggelt! - köszöntem a konyhában lévő szüleimnek rájuk sem nézve, míg a cipőmet vettem fel.

- Miért nem kelsz hamarabb? Akkor nem kéne ennyire sietned .- szólalt meg mögülem apa, felsóhajtva.

- Ha ennél is korábban kelnék akkor még reggel is tanulnék, tudod milyen vagyok .- fordultam felé mosolyogva.

- Persze, persze! - rázta meg nevetve fejét míg anya felém nyújtotta a mai reggelimet.

- Vigyázz az úton, és egyél rendesen! - mutatta fel fenyegetően mutató ujját.

- Az csak egyszeri alkalom volt! - forgattam meg szemem . Általánosba rengeteget piszkáltak a testsúlyom miatt, ezért egy teljes napig nem ettem, hogy lefogyjak és korházba kerültem miatta, ennek már több éve, még is minden reggel felhozza ezt a témát.

- Ha bármid fáj szólj, a fertőtlenítőt a táskád jobb oldalába raktam, a zsebkendők mellé .- hát igen, ez is az miatt a kis incidensnek köszönhető, előtte nem volt ilyen "túlaggódó" .

- Eunji, hagyd már, nem lesz semmi baja. - szólt rá apa is, mire anya megforgatta szemét, majd kezével galléromhoz nyúlt megigazítva azt.

- Legyél jó .- mosolygott rám, mire bólintottam.

- Sziasztok! - fordítottam nekik hátat és kezdtem el sétálnia  suli felé .
Mikor elhaladtam a régi kocsma mellett megpillantottam életem megrontóit. Az általános iskolás évfolyamtárasaimat, és nem voltak egyedül, ott volt velük a tegnap megismert, Jeonsook?JoonGuk?

-Hé, Jimin! Már nem is köszönsz nekünk? - intett felém az egyik és csak akkor vettem észre, hogy egyhelyben állok. Francba a gondolkodásommal !

- Sz-sziasztok! - motyogtam táskám pántját szorongatva.

- Egy suliba jártok, nem?Ó haver..... te, hogy megszívtad akkor! - paskolta meg a fiú vállát, mire lehatottam fejem.

- Képzeld, ugyan ilyen kis nyomi volt általánosban is.- nevettek fel egyszerre, én pedig úgy döntöttem elindultok, és nem hallgatom tovább őket.
Idegesítettek, nagyon is! De mit tehettem volna?Sokkal nagyobbak mint én és izmosabbak is, nem akartam kék, lila foltokkal suliba menni.

- Hé, pápaszem! - nyeltem egyet az ismerős megszólításon, majd úgy tettem mintha nem hallottam volna és tovább indultam.

- Pápaszem! - fogott vállamra. Basszus, de gyorsan utolért!

-S-sajnálom, hogy tegnap bukó voltam, én nem tudtam, és .....- ugrottam távolabb tőle és hiába festhettem szánalmasan ,így talán megelőzhettem  bajt .
A fiú kezét nadrágjába süllyesztette. Még mindig nem volt rajta egyenruha, tényleg ennyire lázadó típus lenne?

- Mi ez így hirtelen? - nevetett fel.

-N-nem akartam galibát okozni .... - léptem még hátrébb és minél előbb elszerettem volna menni, jó messzire tőle.

- Nem láttam, és nem is hallottam miket mondtál vagy csináltál, szóval engem addig nem zavar .- rántotta meg vállait, majd folytatta.

- De most, hogy itt tartunk, el is mondhatnád akár miért kértél bocsánatot .- nézett szét a kis utcában. Végem van.