ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Ötödik nap:Érted

Hibák lehetnek.
_______________

Fáradtan nyitogattam szemeimet, majd találkozott tekintetem Jungkookéval .Haja még kócos volt, de még ígyis tökéletesen festett.

-Mióta nézel ?-kérdeztem motyogva.

-Talán két órája.- rántotta meg vállait.

-Ennyire érdekes vagyok?-mosolyodtam el halványan.

-Mindig te leszel a legérdekesebb dolog az életemben.-simított arcomra. Gyönyörű mogyoróbarna szemeit végig futatta többször is arcomon, majd végül közelebb húzva, nyomott mellkasának.

-Szeretlek.-simított hátamra, mire fejemet felé fordítottam.

-Történt valami? -kérdeztem rá, mivel nagyon furán viselkedett.

-Nemrég hívott anya pasija, hogy elütötték őt.-aggódva nyúltam arcához .

-Kérd meg az edzőt, hogy vigyen el a kórházba. A kísérő tanár úgyis kocsival jött, őt is megtudnád... -kezdtem bele, viszont megrázta fejét.

-Azt akarom, hogy úgy szenvedjen, ahogyan apa szenvedett. Nem érdekel mi lesz vele odabent, megérdemli.-fogott kacsómra, majd elhúzódva tőlem, ült fel az ágyon.

-Az anyukádról van szó, Jungkook! Számít rád, segítened kellene neki.-magyaráztam, majd én is ülő helyzetbe tornáztam magam.

-Én is számítottam rá,mégsem volt soha ott, mikor szükségem lett volna a segítségére.-gyűrögette a takarót, idegesen .Óvatosan kezéhez nyúltam, és kulcsoltam azt össze sajátommal.

-Biztos jó ezt erőltetned?-tettem államat vállára.

-Micsodát?-kérdezett vissza.

-A haragot. Nem vezet soha jóra,és amit ő elrontott, te helyrehozhatod .Ne legyél olyan mint ő. Legyen tiszta a lelkiismereted.

-Nem érdekel mi lesz azzal a nővel! -állt fel az ágyról, mire felsóhajtottam.

-Az előbb még az anyukád volt,és az is fog maradni. Nem élhetsz mindig haragban, muszáj lesz egyszer megbeszélni ezt.-rántottam meg vállamat.

-Megmondtam, hogy laszarom mi van vele! -emelte fel hangját.

-Akkor úgy látszik egyedül kell mennem.-mosolyodtam el.

-Ez egy baromság, Jimin! Miért akarsz elmenni a kórházba? -forgatta meg szemeit.

-Mert tudom, hogy magadtól nem mennél,engem pedig egy percre sem hagynál egyedül . - döntöttem oldalra fejem.

-Utálom, hogy ilyen jól ismersz.-rázta meg fejét, majd az ajtó felé ment.

-Hova mész?-kérdeztem rá, kíváncsian.

-Szólok az edzőnek, hogy fuvarozza el a seggünket.-csukta be az ajtót, hanyagul.

***

-Addig elmegyek a büfébe, és szerzek valami harapnivalót.-mondta az edző, Jungkookal pedig a recepcióshoz igyekeztünk.
Párom idegesen kopogtatott ujjával kezemen, majd miután a nő elmondta merre is találhatjuk Kook anyukáját, egyből elindultunk.

-Ideges vagy...-mosolyodtam el, mire Jungkook hátrapillantott rám.

-Aggódsz anyukádért, még nincs minden veszve.-mosolyodtam el.

-Rajtad kívül senki miatt nem aggódok.-húzott továbbra is a szoba felé, majd mikor elértünk a keresett folyosóra, megpillantottuk anyukájának párját, és Yoongit is.