ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Még az arca is idegesítő!

Itt állok a korházban az ajtó előtt, aminek túloldalán JeonGuk fekszik. A szatyrot szorongatva kezembe, amiben az étel van, állok egyik lábamról a másikra és a folyosón néha-néha szét nézek felmérve a helyzetet, ha futnom kell merre is tegyem.
Annyira nem akarok bemenni, nem szeretnék egy légtérbe lenni vele, beszélni meg mégannyira se.
Megemberelve magam nézek be az ajtón található kis ablakon, amit egyből meg is bántam .
JeonGuk keresztbefont kézzel ül az ágyán engem nézve. Egy hatalmasat nyeltem és lefagyva támaszkodtam neki az ajtónak.
A fiú megforgatta szemeit, majd intett egyet kezével, hogy menjek be.

- Miért engem szívat az élet?- sóhajtottam fel csukott szemmel, majd nyitottam ki óvatosan az ajtót, hogy aztán bentebb lépjek azon.

- Na végre! Már azt hittem soha nem jössz be .- Még is mit várt tőlem?

- Kérem a kajámat! - nyújtotta felém kezét, mire felhorkantottam kicsit talán hangosabban is a kelleténél .

-Még panaszkodni is akarsz?

- Nem, csak nem értem miért nekem kellett jönnöm ide, semmi közöm hozzád, és a törésedet sem én okoztam .- magyaráztam, feltörekvő idegességemmel.

- Aszta pápaszem.... már is menőbbek érzed magad, hogy kivagyok szolgáltatva?-nevetett fel gúnyosan.

- Én... nem.... csak nem szeretem ha jogtalanul vonszolnak el engem bárhova is.- álltam még mindig szorosan az ajtónál.

- Nem vonszoltalak .Jöttél magadtól. - rántotta meg vállait.

- Miután megfenyegettél, igen!

- De eljöttél és hoztad is amire utasítottalak, szóval add ide! - óvatosan közelebb lépkedtem hozzá, majd combjára dobtam az ételt és a széket ami az ágy előtt volt magam elé húztam, hogy még véletlen se tudjon bántani, még akkor is ha most nagyon nem tudna.

- Mi vagy te? Valami ninja ?- nézett felém unottan, majd vissza az ételre.

- Utálom a salátát. - dobálta ki a szendvicsből az említett dolgot a szatyorba.

-Izé... a pénzt... - kértem volna hiszen nekem is meg kell vennem a dolgaimat valamiből, és most történetesen ráköltöttem egy csomót a hülye kajája miatt.

- Nem jár fizetség! - harapott az ételbe, mire kérdőn néztem rá.

-Mi?Miért nem?

- Mert késtél .A Futároknak sem adunk borravalót ilyenkor .- idegesen néztem rá, majd ökölbe szorítottam kezeim .Hogy lehet valaki ennyire bunkó?

- Kérsz pápaszem?- nyújtott felém egy szendvicset, mire nemlegesen megráztam fejem.

- Nem, köszi! Inkább haza megyek, még tanulnom kell egy csomó mindenre .- találtam valami kifogást arra, hogy eltűnjek végre a közeléből.

- Na persze! - sóhajtott fel de mintha ez nem lett volna annyira nemtörődöm mint eddig .Visszacsomagolta a maradék ételt, majd lerakta az asztalra és visszafeküdt az ágyra .Szemei ide-oda járkáltak a plafonon és egyáltalán nem tűnt most olyan magabiztosnak ás keménynek mint eddig, inkább olyan szomorkás volt. Egyáltalán miért van még mindig bent mikor már a gipsz is rajta van?

- Akkor én azt hiszem elindulok! - intettem , majd nem is figyelve válaszát indultam ki a korteremből, majd az egész korházat hátam mögött hagyva siettem hazafelé.

***

- Nem igaz, hogy minden őrült engem talál meg .- csaptam be magam után az ajtót mérgesen.