ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Szeretnél engem?

Nincs átolvasva!!!

Kómásan botorkáltam a suli felé hétfőn reggel és duzzadt szemeimet próbáltam nyitva tartani, hogy lássak is valamit.

- Hú, elég rondán nézel ki ma .- a hang irányába kaptam fejemet, ahol Taehyung állt egy úszószemüveggel a fején.

- Az minek van rajtad?- sóhajtottam fel, hiszen biztos voltam benne, hogy valami hülyeséget talált ki megint.

- Tegnap néztem egy filmet... - kezdett bele de félbeszakítottam.

- Mesét. Nem szoktál filmeket nézni. - javítottam ki, mire elgondolkodva igazat adott nekem.

- Most nem ez a lényeg! Volt benne egy boszorkány aki a wc-be zárta be az egérkét. Most megyek megkeresni őt, hogy megkérdezhessem a történet végét mert elaludtam közben .- tette kezeit derekára, hatalmas mosollyal arcán.

- Anyukádnak mondanom kéne, hogy tiltsa le a mese adókat a tévédről .- ráztam meg fejemet hihetetlenkedve .Régóta ismerem, de mindig képes meglepni valami ostobasággal.

- Azok az életeim Jimin! És igen is sokat tanulok belőlük! - magyarázta büszkén.

- Tae, a mese az mese de ez itt a valóság. Még mindig .- tettem keresztbe magam előtt kezeim.

- Attól még léteznek boszorkányok! És azt az egeret akkor is megtalálom! - dobbantott egyet lábával szokásos sértődött arcával majd elment mellettem. Tudom milyen gyerekes és olyan nehéz néha felvilágosítani a dolgokról őt, de valamikor tényleg túl sokat képzel mindenbe.

Fejemet megrázva pillantottam egy kicsit oldalra ahol megláttam JeonGukot egy padon ülni. Szám széle felfelé görbült mikor a kezében tartott szendvicsre pillantottam. Sóhajtva egyet indultam meg felé kis léptekkel, majd mikor elé értem nagy szemekkel nézett fel rám.

- Miért nem eszed?-kérdeztem rá mert eddig csak nézegette.

- Nem szeretek mások előtt enni .- csomagolta vissza majd letette maga mellé a padra. Arca túl komoly volt, ami nagyon zavart engem.

- Történt valami?-szorongattam táskám pántját kérdésem közben.

- Nem .- válaszolt röviden még mindig maga elé bámulva.

- Még mindig nem kaptál egyenruhát?-tereltem a témát egy kis mosoly kíséretében.

- De kaptam .- egy újabb rövid válasz.

- Akkor miért nem veszed fel?-kérdeztem rá, faggatva egy kicsit.

- Mert, túl világos .- túrt hajába és csak akkor vettem észre az öklén lévő sebeket.

- Verekedtél?- tettem felé egy lépést.

- Mi közöd hozzá?- hangja rideg volt és ijesztően nézett íriszeimbe. Éppen szólásra nyitottam volna szám mikor meghallottam az igazgató hangját.

-JeonGuk, gyere kérlek! - intett egyet .A férfi mellett állt egy elég szépen kiöltözött nő, fekete hajjal ,nem lehetett annyira idős egy ránc sem volt rajta.

- Megy a franc! - szólalt meg mellettem JeonGuk.

-Jungkook, ide jössz, most!- parancsolón szólt hozzá a nő, mire a fiú felnevetett.

- Minek szólsz bele ?Semmi közözöd ehhez a dologhoz! - emelte fel hangját JeonGuk, majd idegesen felállt mellőlem. A földet kezdtem el tanulmányozni hiszen nem igazán szerettem volna belefolyni a dolgokba ezért lassan hátrálni kezdtem.

- Hé te! - felnéztem a furcsa megszólításra.

- Téged már vert meg?- a nő olyan egyszerűen tette fel a kérdést, hogy köpni nyelni nem tudtam. Félszemmel JeonGukra pillantottam, majd megráztam fejemet.