ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Igaz szavak

Fájón nyitogattam íriszeimet, amikkel először homályosan figyeltem fel a számomra sajnálatosan ismerős plafonra. Ajkaim ki voltak száradva, és eszméletlen gyenge voltam. Oldalra tekintve sóhajtottam fel nehézkesen, hiszen nem Taeil szobájába voltam már, hanem Jungkookéban . Lassan felküzdve magam ülő helyzetbe esett le valami homlokomról, majd mikor megpillantottam azt kérdőn tekintettem a vizes anyagra. Szemeimhez emelve kézfejem pillantottam meg csuklómon egy szintén ugyanolyan anyagú szakadt ruhadarabot amit tovább tapasztaltam testem többi részén. Nyöszörögve raktam a földre lábaim, majd ahogy felálltam volna hirtelen borultam oldalra megtámaszkodva az éjjeliszekrényen, azonban bordáimat fájón érte annak sarka. Felszisszenve fogtam egyből oda ujjaimmal enyhítve fájdalmamon. Összepréselve párnácskáimat álltam fel újra, majd bicegtem lassan a szoba ajtajához. A kilincsre fogva nyomtam azt le viszont amikor nem mozdult bepánikolva kezdtem azt mozgatni. Feladva a reményt támasztottam homlokomat a falapnak miközben próbáltam valami hangot kipréselni ajkaim közül. Ahogy lassan nyílt az ajtó előttem hátrálva tekintettem lassan fel Jungkookra aki érzések nélküli szemekkel nézett rajtam végig majd tartott elém egy fehér szatyrot. Félve lépkedtem hátrébb tőle hiszen nem akartam bezárva lenni, ahogy azt sem szerettem volna ha hozzám szól.

-Taeil haza jött, kénytelen voltam bezárni az ajtót vagy körbe ugrált volna.-sóhajtott fel magyarázkodása közben, majd vissza csukva az ajtót sétált az ágyhoz lerakva arra a szatyrot.

-Tudom, hogy látni se akarsz, viszont nem akarom, hogy éhen halj, szóval gondoltam hozok neked pár harapnivalót.-nézett felém, majd emelte fel lassan ujjait. Olyan lassan mozdult felém, hogy szinte azt is elfelejtettem hol vagyok. Meleg tenyerét homlokomra illesztve húzta el ajkait, majd elém lépve fogott tarkómra ajkait az előbb érintett helyre vezetve.

-Még mindig lázas vagy, menj tusolj le.-lépett el mellőlem szerkénye felé indulva. Összeszorítottam ujjaimat a gondoskodó énjén, majd vezettem lassan íriszeimet a szatyorra.Legszívesebben hozzá vágtam volna mindent, viszont ezt korgó hasam nem így gondolta. Nem akartam sértődöttségem ellen menni, éppen ezért fordultam a folyosóra nyíló ajtó felé, majd elindulva léptem volna ki azon azonban Jungkook csuklómra fogva rántott vissza magához.

-Zárva van...-ajkaim megremegtek szavaira, majd lehajtva fejem szemeztem lábammal szipogva egy aprót.

-Miután megbizonyosodtam arról, hogy visszajössz, kinyitom neked.-simított fel vállamon viszont leütve kezeit magamról néztem rá mérgesen. Felsóhajtva lépett egyet hátrébb, majd nyújtott felém pár ruhadarabot.

-Ezeket vedd fel.-szerettem volna ezt is a földre juttatni viszont Jungkook gyorsabb volt így tenyeremre simítva hüvelykujját tartott vissza tettemtől. Bekönnyezve tartottam szemkontaktusomat a fiúval aki meglepetésemre egyből elkapta tőlem fejét.

-Legalább azt várd meg ameddig lemegy a lázad.-nyomta mellkasomnak a ruhákat, majd szemeit megtörölve lépett ki a szobából. Ajkamra harapva próbáltam összeszedni magam, majd a fürdő felé igyekezve nyitottam be oda azonban ahogyan azt megettem megszédülve rogytam térdre fejemet a földre szegezve. Orrom a héten már sokadjára kezdett el vérezni az idegtől és a fáradságtól ,és meg sem leptek már a vörös kis pöttyöcskék amik sorra sorakoztak fel a fehér földön. Felemelve tekintetem hunytam le szemeimet, miközben vártam, hogy a vérzés elálljon.

-Segíthetek?-Jungkook kérdésére automatikusan ráztam meg fejem de ahogyan ezt megtettem állam alá nyúlva tartotta meg eddig nehéznek bizonyult arcomat. Hiába nem akartam, hogy hozzámérjen,  tényleg nagy segítség volt, hogy nem nekem kellett felerőltetnem magamnak az amúgy is nehéz részeim. Rosszullétem miatt leengedve vállaimat nyugodtam meg teljesen miközben szemeimet továbbra sem nyitottam ki.

-Taeil szólt nekem...-suttogta halkan, elkezdve mondatát, majd lassan folytatta:

-Azt mondta apa sír.-íriszeim kinyitva fordultam Jungkook felé teljesen megdöbbenve, hiszen még soha nem hívott engem senki apának érthető dolgokból kifolyólag. Elmosolyodva simított végig arcomon.

-Tudom, hogy egy szörnyű ember vagyok, de szüksége van rád, ahogy nekem is.-elengedve engem állt fel egy törülközőért sétálva, majd bevizezve azt guggolt le elém, lassan törölve le rólam vérem.

-Ne haragudj rám, tényleg nem tudtam mit csinálok.-simított végig ujjával ajkam alatt. Szólásra nyitottam azokat, majd egyből visszacsuktam  eltekintve a fiúról.

-Elmeséled mi történt amiért sírva jöttél vissza Taehyungtól?-nem tartottam fontosnak most már elmondani neki ezeket a dolgokat, úgy éreztem csak a bebocsátásom miatt teszi fel a kérdést, hogy elfelejtsem mit tett.

-Nem akarok mondani neked semmit.-suttogtam válaszom ami miatt csalódottan bólintott egyet.

-Megértem, de ha kikívánkozna belőled, itt leszek.-mosolyodott el.

-Nem most kellene itt lenned, akkor kellett volna.-löktem el magamtól kezét, majd álló helyzetbe küzdve magam nyúltam pólómért lehúzva azt magamról miközben a zuhanykabin felé igyekeztem. Ledobva ruhám a szennyesek közé nyúltam nadrágomhoz is megszabadítva magam attól, viszont mielőtt a zuhanykabinba léptem volna hátranézve tekintetten Jungkookra. Aggódva és szomorúan nézett végig pucér testemen el sem szakadva attól. Akármennyire is utáltam, nem szerettem volna, hogy elmenjen.

-Meddig akarsz még csodálni?-kérdeztem rá, mire visszarántva magát a valóságba fordult meg tarkóját megvakarva zavartan, majd lépett volna ki viszont megtorpanva nézett hátra becsukva az ajtót.

-Nem csodálhatlak?-kérdezett vissza végül, lassan fordulva felém.

-Röhejesnek gondolom, hogy így nézel rám miközben előtte megvertél.-adtam tudtára a vicc tárgyát.

-Innentől soha ne nézzek rád?-éretlenkedett szomorúan.

-Élvezd ki ,lehet, hogy ez az utolsó alkalmad így látni.-elnyílt ajkakkal lépett felém egyet és színtisztán látszódott a pánik arcán szavaimtól.

-Kérlek ne csináld ezt...-lépett egy újabbat felém, azonban én automatikusan hátráltam tőle.

-Elérkeztem arra a pontra mikor már hidegen hagy mire kérsz és mire nem.-ráztam meg fejem vállaimat megrántva.

-Én nem gondoltam semmit komolyan amit akkor mondtam...-emelte fel kezét magyarázkodva.

-És ezzel szerinted le is van tudva az egész? Kijelented, hogy csak a dugásra kellek és egy parancsokat teljesítő kutyának állítasz be. Amikor a földre löktél és azt mondtad ott a helyem komolyan elgondolkodtam azon,hogy miért vesztegettem el rád ennyi időt.-ujjai megremegve estek vissza teste mellé miközben lehajtott fejjel szorította össze ajkait.

-Próbáltam hozzád igazodni, mindent megtettem értünk...te viszont minden egyes pillanatban átgázolva az érzéseimen állsz ki a saját igazad mellett.-böktem mutatóujjammal mellkasára.

-Mondhatok valamit neked teljesen őszintén?-kérdeztem rá feszülten, mire íriszeimbe nézett.

-Kurvára nem volt igazad soha a büdös életben! Leszarom a múltad, nem érdekel min mentél keresztül, mert amit te átéltél  kamatoztattad rajtam és tökre tettél idegileg mindenhogy! Édes kevés egy kibaszott bocsánatkérés és te is kevés vagy.-löktem mellőlem el megdöbbent testét. Remegő ajkakkal lépkedett hátrébb tőlem és megfordulva rontott ki a fürdőből. Behunyt szemekkel sóhajtottam fel nehézkesen hiszen akármennyire bántam meg a szavaimat, muszáj volt szembesítenem a ténnyel, hogy nem jó amit tesz és mivel máshogy nem hallgatott volna rám, kénytelen voltam ehhez folyamodni.