ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Kérlek, ne küldj el!

Sokáig vártam Jungkookra és kezdett az eddigi haragom még jobban eluralkodni rajtam .Ebben a pillanatban utáltam, de leginkább az őt lekötő kisfiú iránt voltak gyűlölködő érzéseim. Annyira zavart, hogy lefoglalja Jungkookot, hogy elveszi rólam minden figyelmét. Idegesen markoltam a hátam mögött lévő párnába, majd dobtam azt az ajtóhoz, ami hangos puffanással érintette a falapot .Dühömet enyhítve dobtam le mindent az ágyról, majd a szekrényhez lépkedve nyitottam ki azt és szórtam szét mindent ahogy csak tudtam. Ujjaimat fogamhoz nyomva kezdtem el idegesen rágcsálni bőrömet, majd hevesen dobogó szívvel és nehézkes levegővétellel fogtam meg a szekrény hátulját, majd löktem azt is le ami hatalmas hanggal ért földet. Jungkook aggódva lépett be a szobába, majd ahogy megpillantotta a szekrényt idegesen sóhajtott fel.

-Muszáj ezt csinálnod?-kérdezett rá, miközben lehajolt pár ruháért felvéve azt.

-Muszáj tönkre tenned engem minden tetteddel?-kontráztam, mire az ágyra dobva ruháit tekintett fel egy pillanatra.

-Tudod jól, hogy bántanálak. Nincs okod arra, hogy velem legyél.-rántotta meg vállait.

-Nem érdekel ha bántasz.-ráztam meg fejem nemlegesen.

-Ne kezdjük el ezt újra. Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem igaz. Nem véletlen veszekedtünk minden pillanatban és nem véletlen torkollott ez párszor szakításba. Te ezt nem akarod. Nem akarhatod. Értsd meg.-fordult felém teljesen. Ujjaim megremegve szorultak ökölbe miközben hevesen kezdtem el rázni fejem.

-N-nem...nem akarom megérteni! Kérlek, ne küldj el!-sétáltam közelebb hozzá, majd szorítottam pólója végére.

-Megint meg fogsz sérülni miattam, és egyáltalán nem akarom ezt. Látni a könnyekkel áztatott arcodat és a fájdalomtó csillogó szemeidet....nem akarom megint átélni .-simított tarkómra, majd vezette kezét arcomra fentebb emelve fejem.

-Jungkook...-néztem kérlelően íriszeibe. Felsóhajtva ölelt magához szorosan, majd illesztette állát fejem tetejére. Nem akartam elengedni, és azt sem szerettem volna ha ő teszi ezt meg.

-Ha...-kezdtem bele, majd összepréseltem ajkaimat. Nem tudtam, hogy megfogalmazni és igazából biztos sem voltam magamban.

-Ha nem maradsz velem, megölöm magam.-ejtettem ki halkan mondatom, ami miatt ölelése megerősödött körülöttem.

-Ne viccelődj ilyenekkel.-szólalt meg, mire megráztam fejem magabiztosan.

-Nem viccelek.Ha elküldesz, megteszem.-eltekintve rólam szívta be élesen levegőjét, majd rakta fejemre kezét és kócolta össze hajam.

-Holnap lesz órád?-kérdezett rá miközben távolabb sétált tőlem, majd felemelte a szekrényt.

-Délután lesz egy.-válaszoltam hátra pillantva rá.

-Addig akkor lesz egy csomó időnk egymásra.-mosolyodott el miközben a tárgynak dőlt.

-Ez azt jelenti, hogy maradhatok?-pislogtam nagyokat kérdőn.

-Megzsaroltál engem az életeddel, szerinted elküldtelek volna ezek után?-emelte fentebb szemöldökét.

-Sajnálom...csak próbáltam hatni rád.-magyaráztam vállat rántva.

-Sötét van már, valószínűleg amúgy sem küldelek volna haza.-sétált a ledobott takaróhoz, majd dobta azt az ágyra.

-Sokkal fontosabb ő mint én vagyok?-meglepődve tekintett rám, majd húzta össze szemeit.

-Taeil?-kéredzett rá, mire bólintottam egyet.

-Mindkettőtök fontos nekem.-nézett rajtam végig válasza közben.